Magyar Sakkélet, 1965 (15. évfolyam 1-12. szám)
1965. október / 10. szám
148 közvetlenül a középdöntőre hazaérkezett Faragó másodízben is az országos döntő legfiatalabb résztvevője lesz, a balszerencséjére joggal panaszkodó Földi viszont pontértékeléssel a már említett „gyűjtőbe” szorult. A kiesettek közül Ozsváth a verseny derekán még a továbbjutás fő esélyese volt, ő azonban a békésen remizgető versenyzők típusának annyira szélsőséges ellentéte, hogy tönkre fáradt a sok függőzéstől. Kluger mester, az eddigi 20 bajnoki döntő mezőnyének legtöbbször részese, ezúttal feltűnően idegesen és bizonytalanul játszott. Szilágyi Péter a kihagyott helyzetek alapján az egész középdöntő legpechesebb résztvevőjének látszik, mégsem könyvelhetünk el mindent a balszerencséje számlájára. Kluger ellen sámán nyerhetett volna, de hatásosan és elegánsan akart végezni, s fonalas matt helyet ütésbe állította vezérét. Ozsváth elleni, hasonló beágyazottságú, de végeredményben szerencsés kimenetelű „balszerencséje" a hadállás-gyűjteményben van megörökítve. Ebben a csoportban nemcsak a továbbjutás , körüli tülekedés volt a legnagyobb, hanem a mezőny végének leszakadása is. Ez azonban mégsem tette könnyűvé a többiek feladatát, mert az utolsó négy helyezett szinte kivétel nélkül végig elismerésre méltó, szívós ellenállást fejtett ki. Különösen a 60. éve felé menetelő Török mester, kivel szemben többek közt Kluger csak 81, Ozsváth pedig egyenesen 127 lépéses tengeri kígyóval tudta kicsikarni a győzelmet.* A XXI. bajnoki döntő előjátéka új korszakot nyit bajnokságaink történetében. A továbbjutott 12 versenyző sorában a többséget a 30 éven aluliak alkotják, 40 éven felüli pedig egyetlen sincs közöttük. A középdöntő alól felmentést kapott Portisch, Szabó, Bilek és Lengyel nagymesterek, továbbá Dely és Honfiak, mesterek közt is egyedül Szabó László képviseli már csak a 40. éven túli korosztályt. Mindhárom csoport eredménye utal a vidék jelentőségére. A második csoport elsője debreceni, másodikja miskolci mester. A harmadik csoport győztese budapesti ugyan, de a zalaegerszegi sakkozás neveltje. S végül az új mester, a miskolci Bokor István döntőbe jutása rámutat az idén rendszeresített vidéki bajnokság értékére. Csak még inkább sajnálhatjuk, hogy a Salgótarjánban vidéki bajnoki címet nyert szegedi dr. Bodnár Ferenc nem juthatott újabb szabadságoláshoz. A középdöntő három nemzetközi mestere közül a két idősebb, Kluger Gyula és dr. Szily József ezúttal már nem jutott tovább. De nemcsak helyük betöltéséről gondoskodnak a fiatalabbak, hanem a sors érdekes játékaként, rangjuk sem marad képviselet nélkül. A középdöntő befejezése utáni napokban elismert két új nemzetközi mester, Navarovszky László és M. Kovács László mintegy „átveszi tőlük a stafétabotot”, ezzel is jelezve, hogy a XXI. magyar bajnokság december—januárra előirányzott döntője felé a fiatalabb korosztály térhódításának jegyében közeledünk. Ez az élet rendje. Sajnálhatjuk, ami elmúlt, de köszöntsük szívesen, ami eljövendő. Barcza Gedeon és új mester BOKOR ISTVÁN, az idei bajnoki középdöntők, egyedüli mesterré előlépett résztvevője 1936. január26- án született Tiszalökön. Sakkversenyzői pályafutása Sátoraljaújhelyen kezdődött 1952-ben. A MÁVSAC csapatában Vékony László intézővel váltott sorozatos gyakorlójátszmák adtak lendületet fejlődésének és vitték fel az 1. osztályú szintig. 1954—59. között ’■öbb miskolci gyesületben volt, majd 1959-ben a Diósgyőri VTK- hoz került, ahol egy év alatt mesterjelölti minősítést szerzett. Ettől kezdve egy-más után négyszer jutott be a bajnoki középdöntőbe, közben kétszeri nyert megyei bajnokságot (legutóbb 11-ből 10,5 ponttal!) és 1962-ben Miskolc abszolút bajnokságában is élre került dr. Szilyik mesterrel holtversenyben. Csapatbajnoki szereplése ugyancsak hozzájárult mesterré erősödéséhez; az utóbbi években a DVTK 2. tábláján játszott (korábban dr. Szily, majd Bárczay mester mögött). A gyakorlat támasztotta követelményeknek rendszeres elméleti önképzéssel igyekezett megfelelni; sakkkönyvtára mintegy 100 kötetre rúg, több külföldi folyóiratot járat, a Magyar Sakkélet eddig megjelent valamennyi száma a birtokában van. Az új mester ennek ellenére nem könyvmoly, nem megszállottja a sakkozásnak. Mint a Lenin Kohászati Művek tervező mérnöke, elsősorban munkájának pontos ellátására törekszik, s csak szórakozásként fordul szabad idejében a sakktáblához. Annál becsülendőbbek a sikerei. Kívánjuk, hogy józan felfogásának megtartása mellett gyarapítsa tovább a vidéki sakkozás babérjait. (B. J.) Elméleti sarok Hol kell keresni a megdöntést ? A Magyar Sakkélet ez évi 8. számának 116. oldalán, a rigai változat megdöntéséről Vécsey Zoltán dr. által közölt cikkhez több hozzászólás érkezett. Szoboszlay Gábor, kire a cikkben hivatkozás történt, azt írja, hogy az 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, Hf6 5. 0:0, He4: 6. d4, ed: 7. Bel, d5 8. Hd4:, Fd6 9. Hc6:, Fh2:f 10. Khl, Vh4 11. Fg5, Vg5: 12. Vd5:, Vd5: 13. Hb4: utáni állásban . . . ... a „világos minden változatban tisztelőnyt szerez” megállapítás az utólagos elemzés szerint nem helytálló. Sötét 13., Kd8 húzására ugyanis nemcsak tisztnyerés nincs világos számára, hanem 14. Hd5:, Hc5 (Fe5-re 15. Hd2!?) 15. Kh2:, Ha4: után még sötétnek marad gyalogelőnye, s világos legfeljebb a kiegyenlítésért küzdhet. Szoboszlay szerint az ábraállásban 13., Kf8 14. Hd5:, Fe6 is sötét előnyére vezet, de csak az I. 15. Kh2:, Fd5: 16.Hc4, Hc5, továbbá a II. 15. Be4:, Fd5: 16. Bd4?, Fe5, végül a 15. Fb3, Hc5 16. Kh2:, Hb3: 17. Hc7:, Hal: változatokat vizsgálja. Egy másik fiatal olvasónk, Schrammel Ferenc I. oszt. versenyző viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy 13., Kf8 14. Hd5:, Fe6 nem alkalmas az előnyszerzésre, mert világos 15. Hc7:1, Fc7: 16. Be4.-gyel helyreállíthatja az anyagi egyensúlyt, s a pozícióban sem mutatkozik lényeges különbség a két állás között. Hozzászólt a problémához a cikkben személy szerint érintett Dely Péter nk. mester is, s többek közt ezeket írja: ,, . . . a tavalyi pécsi Asztalos-emlékversenyen elsősorban meglepetésre törekedve alkalmaztam a rigai változatot Damjanovics ellen. Ellenfelem javítástól tartott, s ezért nem az elmélet által ajánlott lebonyolítást választotta, hanem rövidebb megfontolás után az örökös sakk mellett döntött.” Dely mester a megnyitási problémát is tovább bővíti. Szerinte a rigai változat elleni legveszedelmesebb fegyvert jóval korábban, már a 7. Bel. d5 utáni állásban . .. alkalmazhatja világos. 8. c4!!-gyel. Erre egy Janetschek — Schaffer (Bécs, 1981.) játszmában következett: 8. —, dc3: 9. Hc3:, Fe6 10. Hd4, Vd7 (10. —, Hc3: 11. be., Vd7-re 12. c4!) 11. Hc6:, Hc3: 12. bc3:, bc6: 13. c4, támadójátékkal a középen rekedt sötét király ellen. Még erősebb azonban Dely mester szerint 11. He4:, de: 12. Vc2! (sőt 12. Hc6:, Vdl:! 13. Bdl:, Fd7! 14. Fcf4!, Fc6: 14. Fc6:, be: 15. Bad után is előnyösebb világos végjátéka.) 12., b5 (Fd5-re Be4:!) 13. Hb5:!, ab: 14. Fb5:, Fd5 15. Fg5 (vagy 15. Bdl), a 16. Be4: és 16. Badl fenyegetésekkel. Ezek szerint tehát a legutóbb megjelent közlemény záró mondatával ellentétben a rigai változatot nemcsak az elméleti könyvek nem temethetik el, hanem a bonyodalmaknak még folyóiratban való boncolgatása is indokolt. (B. G.) MAGYAR SAKKÉLET