Magyar Sakkélet, 1965 (15. évfolyam 1-12. szám)
1965. március / 3. szám
A Budapesti Sakk-kör rövid története Az utolsó évek Amint cikksorozatunk első részében megírtuk, a BSK őse, a Pesti Sakk-kör 1839-ben alakult, tehát 1939-ben kellett volna a kör százéves fennállását megünnepelni méltó keretek között. A helyzet azonban kedvezőtlenné vált. Meghalt Flipsig Sándor, majd Havasi Artúr, Bláthy Ottó Titusz is, a kör régi nagy támaszai. A sakkszövetségnek az Abonyikorszakot felváltó vezetőségétől segítséget várni nem lehetett, kormánytámogatásra még kevésbé számíthattunk. Az évfordulót csak egy kis emlékversennyel ünnepeltük meg az őszön, a Szabadság téri Flórenc (Firenze) kávéházban. A versenyen — amelyet körünk elhunyt elnökéről, Déri Vilmosról neveztünk el — utoljára jelent meg köztünk a már beteg Abonyi István. A BSE elnöke akkor már dr. Lobmayer Jenő ny. fővárosi kultúrtanácsnok volt, ügyvezető elnöke dr. Vajda Árpád, alelnöke Örvényi Béla, főtitkára dr. Csillag István, titkára Müller Hugó. A Muhr Gyula vezetésével lezajlott Déri-emlékverseny győztese az 57 esztendős Balla Zoltán és a még csak 22 éves, de már 3-4 éve legjobb itthoni mesterünknek számító Szabó László lett azonos pontszámmal. A harmadik díjat Dénes (Drucker) József nyerte, a 4—6. díjon dr. Balogh János, Havasi Kornél és Sterk Károly mesterek osztozkodtak. Indult még: dr. Négyesy György, Boros Sándor, Csillag István, Krénosz Ferenc, Lovas Gyula és dr. Gecsei István. A BSE 1940 őszén a József körúti Miénk kávéházba költözött át. Az egész évben mutatkozó lanyhaság, sőt fokozódó részvétlenség után végül 1941 januárjában került sor nagyobb versenyre. A meghívásos vegyes mesterverseny 1—2. díját Gereben Ernő és Boros Sándor mesterek nyerték, a harmadik helyre egy új tehetség: Feldmann Tibor tanárjelölt (1946-tól Flórián) került, aki már évekkel korábban felbukkant, mint jeles problémaszerző. Utánuk Ormos Endre, Füstér Géza, Pongrácz József, Tipary Lajos következett. Egyes játszmákban kitűnő képességet mutatott Pongrácz József, akit sokan a verseny favoritjának tartottak a csapatbajnokságok során elért sikerei miatt, azonban erős napi munkája mellett nem bírta erővel a heti négy fordulót. A tüdőbeteg fiatalemberből később kommunista mártír lett. A háborús évek súlyosbodása a közi életre is bénítólag hatott. Lobmayer elnök és több funkcionárius 1941 nyarán lemondott tisztségéről, ugyanakkor a hatóságok gyűléstilalmakat is rendeltek el; a tagok csak a kávéház nyílt részében, inkább beszélgetésre, mint sakkozásra jöhettek össze. A kötetlen beszélgetések során úgy döntött a többség, hogy a közéletet fenn kell tartani, amíg lehet. A szövetségi csapatversenyeken körünk már hosszú idő óta nem indított csapatot; a köztagok egy része vasárnaponként a Szeiffert kávéházban (Margit krt., ma: Mártírok útja) gyűlt össze, ahol még 1944 nyarán is voltak alkalmi gyorsversenyek. Amíg lehetett, itt találkoztak azok a zsidó játékosok, akiknek nyilvános versenyeken való szereplését a szövetség — felsőbb rendelkezések folytán — nem engedélyezhette. A szovjet csapatok Pestet 1945. január 17-én, Budát február 13-án, az ország nyugati részét április 4-ig felszabadították. Új történelem kezdődött, új világ. Budapesten már február 23-án volt egy értekezlet dr. Farkas Ervin ügyvéd Thököly úti lakásán az új magyar sakkszövetség létrehozása céljából. Sipőcz László, a régi ügyvezető elnök levélben küldte lemondását, egyben tájékoztatta az új bizottságot, a szövetség nála levő iratairól stb. Később a legfontosabb iratokat meg is küldte. Márciusban — a Wesselényi utca 73. sz. alatti ipartestületi helyiségben — megalakult a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége, amely hozzákezdett az egyesületek demokratikus alapokon történő újjászervezéséhez. Az új szövetség elnöke Kossa István, később miniszter, akkor a SZOT főtitkára, lett. ügyvezető elnök Dalmadi Jenő, társelnökök Maróczy Géza és Bedő Ödön (aki 1921-től a Népszava sakkrovatvezetője volt), szövetségi kapitány dr. Vajda Árpád, főtitkár Kristóf Sándor, vidéki főtitkár dr. Bán Jenő, pénztáros (1939—1951) Bognár Gyula, ellenőrök Baráth Géza és Csillag Sándor. A BSE hűséges tagjai ugyancsak márciusban — amikor még sem villamos, sem autóbuszközlekedés nem volt — Budáról, Újpestről, Pesterzsébetről is gyalogosan összejöttek (a mai Népköztársaság útja és a Szív utca sarkán levő kávéházban), hogy egymásról és egymásról híreket szerezzenek és tanácskozzanak a sakkélet fellendítéséről. Az összejövetelek megszervezésében főként az akkor már 74 éves Molnár Ödön tevékenykedett, aki 54 esztendős köztagsággal rendelkezett, tornavezetője volt az 1896-os millenáris versenynek, az 1912. évi nagy pöstyéni versenynek. Ő szerezte meg 1945 szeptemberében a kör részére helyiségül a Bajcsy-Zsilinszky úti Seemann kávéházat (az Alkotmány utca sarkán). A köri élet újjáélesztésében segítőtársai voltak: dr. Strauss Miksa fogorvos, Novák István, Schober Kornél, a múlt nyáron elhunyt Petrovay István, és e sorok írója is. Pár hónap alatt bejárta a hír Pestet, hogy a régi BSK feltámadt, sőt erősebb, mint valaha. Ez bizonyos tekintetben igaz is volt. Különböző kávéházakban — főleg a Lipótvárosban — ideiglenesen alakult kisebb asztaltársaságok egész sora kérte felvételét körünkbe, aminek örömmel tettünk eleget, természetesen megválogatva a jelentkezőket a szükséges szempontokból. Tagjaink létszáma csakhamar elérte a 300-at, de volt idő, amikor — legalábbis papíron — 400 fölé emelkedett. (A rendszeres tagdíjfizetők száma 170—230 között mozgott.) A köztagok verbuválása körül nagy érdemeket szerzett Forgó Mihály festőművész és Schober Kornél magántisztviselő tagtársunk. A BSK tagsága 1946 elején P. Ábrahám Dezső ügyvédet választotta elnökké, társelnökké pedig Maróczy Gézát és Molnár Ödönt. Ügyvezető elnök dr. Vajda Árpád lett, alelnökök: Sándor Béla, dr. Strauss Miksa és Örvényi Béla, főtitkár: dr. Könyves Béla. A kör háború utáni első jelentős versenyét Havasi Kornél emlékének szentelte. Ez 1946. április 8-tól május 6-ig folyt le, és Szabó László győzelmével ért véget. A helyezettek sorrendje: Bakonyi, Sz. Tóth, Feldmann, Szilágyi Gy., Füszér, Sebestyén. A verseny jelentőségét, körünk szerepét a hazai sakkéletben és Havasi Kornél sakkozói egyéniségének méltatését P. Ábrahám Dezső elnök kiváló előadásban, gondos elemzésben tárta nagyszámú közönségünk elé. Abonyi István emlékére 1947. november 16—december 20. közt rendeztünk mesterversenyt ünnepélyes keretek között. Első lett Gereben Ernő, nagy fölénnyel, második Tipary, harmadik-negyedik Füstér és Eigler. Körünk mesterei közül Szigeti Miklós 5. díjas lett, Egri Lajos a 10. helyen kötött ki. Bakonyi betegsége, Vajda szolgálati elfoglaltsága miatt nem indulhatott. A versenyt Muhr Gyula tornavezető méltatta a Magyar Sakkvilág hasábjain. Az 1948-as év jelentős eseménye volt a körben az a gyászünnepély, amelyet — emléktábla leleplezésével egybekötve — május 30-án délelőtt a hitlerista terror által elpusztított tagjaink emlékére rendeztünk. A bevezető beszéd után, amit dr. Vajda ügyv. elnök mondott, Forgó Mihály tartotta meg beszámolóját az emlékműbizottság működéséről, méltatta a mártírok emlékét, majd leleplezte a falba erősített márványtáblát, amelyen arany betűkkel álltak az elhunytak nevei. A sakkszövetség képviseletében Dalmadi Jenő, a MADOS ügyv. elnöke tisztelgett az emléktábla előtt, majd dr. Zahler Emil, a pesti izraelita hitközség elnöke mondott köszönetet a körnek a kegyeletes aktusért. Az ünnepélyen mintegy kétszázan voltak jelen. Mivel az emléktábla későbbi hurcolkodások során ismeretlen helyre került, megadjuk itt a mártírok neveit: Ács Endre, Bokor Ernő, Boros Sándor, Burger Gyula, dr. Csillag István, Drucker József, Diamant József, Havasi Kornél, Hercz Nándor, Hun Sándor, Kaiser Lajos, Kaiser Sándor, Kellner Pál, Kertész Artúr, Kohn Andor, Láng Rezső, dr. Mayer Gyula, Müller Hugó, dr. Nemes József, Ormos Endre, Pongrácz József, dr. Rudas Sándor, dr. Schachtitz János, Schlanger Jakab, Schweiger József, Singer Sándor, Steiner Endre, Telkes Imre, Vas József, Weinberger Imre, Weinberger Tibor, Wessel Imre, Wiesel László. Nem hiszem, hogy volt vagy van a világon még egy sakk-kör, amelyet ilyen veszteség ért! . . . Számos neves versenyző mellett külön ki kell emelnem a fentiek közül Bokor Ernőt, Csillag Istvánt és Müller Hugót. Bokor több mint 30 éven át tett igen sokat a körért, a másik kettő ugyan csak 10—15 éven át, de igen nehéz időkben, teljes odaadással. A Budapesti Sakk-kör utolsó közgyűlésére 1949. április 9-én került sor. Ezen elnökké Vajda Árpádot, társelnökké Dalmadi Jenőt, Szabó László nagymestert, tiszteletbeli elnökké Maróczy Gézát, Molnár Ödönt, P. Ábrahám Dezsőt, ügyvezető elnökké dr. Strauss Miksát, főtitkárrá dr. Könyves Bélát, titkárrá Petrovay Istvánt, pénztárossá Schober Kornélt választották. A választmányi tagok közül csak Novák Istvánra, a híres úszónő Novák-lányok atyjára emlékszem. Ezt követően — 1949 júniusában — nagy változás történt sakkéletünk irányításában. Dalmadi Jenő, a sakkszövetség ügyvezető elnöke lemondott, és a sakkügyek intézését főtitkári minőségben az Országos Sport Hivatal rendeletére Fülöp Sándor, a hivatal főelőadója látta el. A MADOS pár hónapig még fungált, de ez csak átmeneti állapot volt, amíg a szovjet mintára megszerveződő új sporthatóság (Országos Testnevelési és Sportbizottság) keretében meg nem alakultak az egységes irányítás alá kerülő sportszövetségek, köztük az Országos Társadalmi Sakk Sportszövetség. A tendencia ebben az időben a régi önálló sakk-körök helyett szakmai és tömegszervezeti sportkörök létrehozása, és azokon, belüli sakkosztályok szervezése volt. A kávéházi sakkozás megszűnése a BSK-t többszörös vándorlásra kényszerítette. A Seemann kávéház — ahol 1949 őszén még több érdekes előadás hangzott el dr. Asztalostól, Tóth Lászlótól, Szabó Lászlótól és másoktól, továbbá házi- és villámversenyek is voltak — az év végén bezárt. Ekkor a Dohány utcai Kolozsvár kávéházba költözött a kör, onnan rövid idő múlva a Marx téri Viktóriába, végül a November 7 téri Savoy kávéház emeleti különtermébe. A meg nem felelő helyiségek miatt a látogatottság természetesen fokozatosan csökkent. 1951 kora tavaszán Fülöp főelőadó közölte velünk, hogy a körnek valamely szakmai egyesülettel kell fuzionálnia, ha működését folytatni kívánja Tárgyalások kezdődtek, amelynek során küldöttségünket Hegyi Gyula, a sportbizottság elnöke is udvariasan fogadta és a beolvadásra több lehetőséget említett, a megvalósításra pedig három hónap haladékot adott. Közbejött azonban a nyári szünidő, a tagok és a vezetőség szétszéledtek, a három hónap lejárt. Augusztus elején megjelentek közhelyiségünkben a VI. ker. tanács hivatalos megbízottai, a szekrényeket lepecsételték, a készleteket lefoglalták, a további működést betiltották. Erre újból küldöttség ment Hegyi Gyulához, de be kellett ismerniük saját hibájukat: az engedélyezett három hónap alatt a vezetőség nem sokat tett a fúzió érdekében. Ezért a küldöttség kijelentette, hogy a szocialista sportpolitika sikere érdekében lemond a további protestánsról, mert úgy látja, hogy a kor tagjai más egyesületekbe szétszéledve is a magyar sakkozás ügyének épp oly jó harcosai lesznek, mint voltak a BSK-ban. Sakk-körünk 112 éven át állt fenn, működése több nemzedék sok sakkozójának munkásságát, eredményességét mozdította elő. Ha a híres Wiener Schachclubbal vagy a párizsi Café de la Régence körével nem is vetekedhetett, nagyon jól megállta a helyét e hosszú idő alatt, és világviszonylatban is egyike a legnagyobb, legértékesebb köröknek, amint ezt számos régi külföldi lap és rovat hivatkozása igazolja. E nagymúltú sakk-körről Szén, Erkel, Abonyi fénye sugárzik ránk, ők annak márvány alapjai, a neves versenyzők sokasága pedig a dísze és zászlaja. A BSE működése értékes tényezője nemzeti művelődésünknek. Bár a jövő magyar sakkozói is átéreznék ennek a jelentőségét! . . . Dr. Vajda Árpád