Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)
1966. október / 10. szám
MAGYAR SAKKÉLET Dr. Érdy Béla Kettős gyalogok a középjátékban (IV.) Rendkívül érdekfeszítő és tanulságos a kettős gyalog vállalásával kapcsolatos védekező harcra az Aljechin—Maróczy (Bled, 1931.) játszma. — Előzmény: elhárított vezércsel. — 1. d4, d5 2. c4, e6 3. Hc3, Hf6 4. Fg5, Fe7 5. e3, Hbd7 6. Hf3, 0—0 7. Be1, h6 8. Fh4, c6 9. Fd3, a1 10. 0—0, de: 11. Fc4:, c5!? (A szokásos 11. —, b5 12. Fd3, Fb7 után 13. He4 ?-re He4: 14. Fe7:, Hf2:! jöhet, 13. e4?-re pedig He4:! 14. Fe7:, Hc3:. A perdöntő jelentőségű változat: 13. a4!, b4 14. Ff6:!?) 12. a4!? (13. Ve2, b5) 12. —, Va5! 13. Ve2, cd:! 14. ed. (14. Hd4: nem tanácsos He5 15. Fb3, Hg6 16. Fg3, e5 miatt.) 14. —, Hb5 15. Fd3, Fd7 (15. —, Ha4:? 16. He4!, Hd5 17. Fe7:, He7: 18. He5, Hf5 19. Vg4, Hd4: 20. Hf6t, Kh8 21. Vg6!) 16. He5 (Ff6: és Ve4 fenyegetéssel.) 16. —, Bfd8 17. fél? (Túlélezi az állást. Aljechin utólagosan úgy értékelte, hogy logikusabb 17. V13. FcG 18. Hc6, be: 19. Rfdl, de bevallotta, hogy ez esetben a mindkét oldali gyengeségek egyensúlyi helyzetet teremtettek volna.) 17. —, FeS 18. Hg4 (Most már áldozni kell a d4 gyalogot, mert 18. Rfdl-re vagy Ff2-re sötét bármelyik huszárja fenyegetően léphetne fel d5-ön.) 18. —, Bd4: (Maróczy tehát elfogadja a gyalogáldozatot, bár el kell viselnie királyszárnya felszakítását. A másik lehetőség 18. —, Hbd5 19. Hd5:, Vd5: 20. Hf6:, Ff6: 21. Ff6:, gf: volt. Sötétnek ez esetben a kettős fgyalog ellenében nincs gyalogelőnye, ám itt meg a d4-gyalog gyengesége pozíciós ellenérték.) 19. Ff 5:, Ff 6: 20. Hf6:f, gf: 21. He4 Elérkezett a kritikus pillanat! A másodhúzó királyállása meggyengült ugyan, de a küzdelem az egész táblán folyik! Most az fS pont nem védhető ugyan 21., Hd7-tel, mert erre 22. £5! erős támadáshoz juttatná világost, de 21. —, fs-tel előre kaphatna a kettős gyalog. Nimzovics sajátszerű kifejezése erre a támadóan ható e6, f7, £5 gyalogalakzatra: ..kinyíló ököl.” Világos támadása kátyúba jutott volna 21. —, f5! 22, Hf6f, Kg7 23. Hh6f, Kf8! után. Aljechin a 24. b3 folytatást emlegette, de erre 24. —, Fc6 a Vd6 fenyegetéssel sötétnek az anyagi előny mellé pozíciós előnyt is ígér. 21. —, Bad8? 22. Hf6 f, KfS 23. Hh7f! (Váratlan és kellemetlen sakk. Most 23. —, Kg8-ra vagy Kg7-re Aljechin szerint 24. Vg4f, Kh8 25. Vh4!, Bd3: 26. Vh6: nyer. Romanovszkij szerint azonban 25. —, Bd3: helyett jobb 25. —, Ve5! mert 26. Hf6?-ra Vg5!, 26. Vd8:?-ra pedig Ve3! jöhet, végül 26. Vh6:, Vg7 27. Vh4, Kg8 után világosnak nincs többje 28. Hf6f, Kf8 29. Hh7f döntetlennél.) 23. —, Ke7 24. f5, B8d6 (Most már fenyeget a futó ütése, ami azonnal még nem ment 24. —, Bd3:? 25. f6f, majd 26. Vd3: miatt.) 25. b4: (Elterelő áldozat!) 25. —, Vb4: (25. —, Bb4:-re kimutatható nyerése van világosnak 26. Vh5!, e5 27. f6f, Kd8 28. Vh6:, Bd3: 29. Vf8, Bd7 30. Bc5, Va4: 31. Be5:-tel. Ebben a változatban tehát Vd2 akadályozásával a gyalogáldozat másik jellege, a vonalzárás érvényesül.) 26. Ve5! (Vf6! és Kd7-re Hf8 mattal fenyeget.) 26. —, Hd7 27. Vh8!, Bál? (Aljechin szerint a „legerősebb” 27. —, Vb6 válasz arra kényszerítette volna világost, hogy kombinációjának utolsó finomságát is bemutassa 28. a5!-tel, 28. —, Va5.-re 29. Bc8, vagy 28. —, Va7-re 29. f6+ fenyegetésével. Vukovics későbbi vizsgálata szerint viszont Maróczy még ebben az utolsó pillanatban is döntetlenre menthette volna játszmáját, 27. —, Vb6? helyett egyszerű bástyalépéssel: 27. —, Bc6! 28. Bc6:, be: 29. fe: — nem 29. f6!?, mert erre Kd8 30. Fg6, Bd2 31. Ff?:, Vd4f 32. Khl, Bd1-gyel még sötét nyerne! — 29. —, fe: 30. Hf6! Ff7 31. Hd7.:, Bd7: 32. Vf6t, Kd6! 33. Fa6:!, Vb6t 34. Bf2, Va6: 35. Bd2f, Kc7 33. Bd7:!, Kd7: 37. Vf7:f, Kd6 döntetlennel. Vukovics: Das Buch vom Opfer, 148. old.) 28. f6f, és sötét feladta (1:0), mert 28. —, Kd8-ra 29. Ve8:t!, majd matt, 28. —, Hf6:-ra pedig 29. Vf6:f, majd Hf8 matt következnék. A szicíliai védelem Rauzer-változatában világos gyakran kikényszeríti a sötét királyszárny fellépését, de az előálló f7, f6, h7-es kettősfelszigetelt gyalogalakzatért nem kis kárpótlás lehet , sötét számára a kulcsfontosságú e5 pont megszállása. Erre vonatkozik a következő bonyodalmas példa: Holmov — Bronstein (Szovjet bajnokság, 1964.) Előzmény szicíliai védelem: — 1. e4, c5 2. Hf3, Hf5 3. Hc3, d6 4. d4, cd: 5. Hd4:, a6 6. Fg5, e6 7. f4, Fe7. Vf3, Vc7 9. 0—0—0, Hbd7 10. g4, b5 11. Ff6:! (Egyelőre még nem tudni, az fi-futó melyik átlón érvényesül jobban. Ezért Fg2-vel várni ajánlatos.) 11. —, gf: (E felszakítást az indokolja, hogy 11. —, ff6:? rossz 12. Fb5:! miatt, 11. —, Hf6:-ra pedig világos 12. g5, Hd7 13. a3, Fb7 14. Fh3, 0—0—0 15. Vg3- mal gyorsíthatja akcióját, sőt előfordult a versenygyakorlatban már 15. Fe6:!? is. Az áldozatra lásd: Tál — Gligorics, Moszkva, 1963.) 12. f5! (A széles frontra kiterjeszkedő 12. h4? nem vált be az 1964. évi szovjet zónaverseny Holmov — Szuetyin játszmájában. A tett lépés árnyoldala, hogy a sötét huszár most kitűnő centrális elhelyezéshez jut, előnye viszont, hogy sötét vezérfutóját köti az e6-gyengeség, s így nem térhet át az a8—h1 nagyátlóra.) 12. —■, He5 (b4-re fe:!) 13. Vh3, 0—0? (Ilyen állásban életveszélyes a rövid sáncolás, noha Fischer sem rettent vissza megjátszásától, Gligorics ellen, a világbajnokjelöltek 1959. évi versenyén. Tagadhatatlan azonban, hogy 13. —, b4 14. Hce2, ef: 15. Hf5., Ff5: 16. ef:! után is jobbak világos esélyei. Talán még a legjobb 13. —, Fd7, vezérszárnyi sáncolásra törekvéssel.) 14. g5! b4 (fg-re Bgl!) 15. gf, Ff6: 16. Bglf, Kh8 17. Vh5, Ve7 13. Hc6n (Pompás áldozati kombináció, mely az ütésben álló c3 huszár élén való bevetését célozza.) 18. —, Hc6: 19. e5, Fg5f (Ez a kísérlet egy problémaszerű metszőpont-kombináción dől meg. A másik két, nem megvetendő lehetőség: I. 19.—, He5: 26. He4!, Hg6 21. Hf6:, Vf6: 22. fg:, és most 22. —, fg:-re 23. Rg2! után Bf1 döntő erővel fenyeget, 22. —, Vg7-re pedig 23. Vg7:f, Kg7: 24. gf:f, Kf7: 25. Bd6: után világos végjátéka kedvezőbb. II. 19. —, Fe5: 20. f6!, Ff6: 21. Fd3!, Fg5f 22. Bg5:, f6 — f5-re Bdgl — 23. Fh7:!, fg: — a vezér nem üthet, mert Bf8-at őrzi — 24. Fe4!, Kg8 25. Bgl és nyer.) ,fsti 20. Bg5:, f6 21. ed., Vf7 22. Bg3, be: 23. Fc4!, cb:f 24. Kbl, Hd8 25. Bdgl, Ba7 26. d7H (a metszőpont! Most Fd7:-re Bg7 jönne.) 25. —, Bd7: 27. fe6:, He6: 28. Fe6:, Bdlf 29. Bd1:, Fe6: 30. Kb2:, BbSf 31. Ka1, Fa2: 32. Bgd3, Ve7 33. Ka2:, Ve6f 34. Bb3, sötét feladta (1:0). A kettős gyalog tehát —mint közölt példáinkból is láttuk — sokszor komoly a hátrány. Nem csodálhatjuk, ha sok versenyző húzódozik tőle. De mindenáron való elkerülésük is káros következményekkel járhat. Nagyon nehéz stratégiai feladat annak eldöntése, mikor káros a kettős gyalog, s mikor vállalható előnyösen. A hadállásra általában kell gondolnunk, amelyben a sakkbeli tervek megvalósításának eszközéülszolgálhat a gyalogalakzat. Mert önmagában véve ugyan mindenkép hátrányos, de például egy gyorsított támadó felvonulás szolgálata- 151