Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)

1966. február / 2. szám

MAGYAR SAKKÉLET leskedett az irodalmi életben. 1946—49 közt a MADOS társelnöke volt. A lexikonban szerepel még Bartalus István neves tudós és folklórista, aki az Ertkel-éra alatt több évig volt a Pesti Sakk-kör vezetőségi tagja, továbbá Szily Kálmán akadémikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára, a Vasárnapi Újság egykori sakkrovatának vezetője, a Budapesti Sakk-kör tagja. Zichy Jenő, akinek nevéről Budapest VI. kerületének egyik utcája el van ne­vezve, Ázsia-kutató és irodalm­r­, a mil­lenáris sakkverseny védnöke és a Pesti Sakk-kör tiszteletbeli tagja is volt. Klapka György, a szabadságharc dicső emlékű tábornoka, hadvezér, politikus és memoáríró. Sakkbeli érdeme, hogy a 80-as években a budai fiatalság Corvin téri sakk-körében gyakran megfordult. A két Exnerrel több játszmát váltott. Ebener Kornél, a sakkszövetség 1921—24 közti elnöke szerint Klapka jelenléte nagy vonzerőt gyakorolt. Fiók Károly tanár fordította perzsából Firdauszi Sah-náméját, még előtte báji Patay Sámuel Egerben. 1781-ben kiadta a Pancsatantra egyes részeinek való­színűleg németből történt fordítását. Mindkettő igen értékes. A Saknáméban vannak sakktörténeti részletek, bájt Patay műve pedig azért figyelemre méltó, mert az orientalisták szerint a Pancsatantra az első exportcikk az indiai kultúrából nyugat felé, a XVIII. században. E témá­ról még kell majd írni. Most csak azt szögezzük le, hogy az első magyar sakk­könyv 1758-ból való, Philidoré csak 9—10 évvel előbbi. S amikor Goethe a perzsa és indiai irodalmi hatásokat 1775—90. közt fogja fel, egy vidéki magyar földbirtokos indiai meséket és bölcselkedéseket fordít csaknem ugyanakkor. Dr. Miklós Elemér székesfővárosi ta­nácsjegyző (1­882—1952) is szerepel a lexi­konban. Könnyű olvasmányokat, útiköny­veket írt itthon, majd Argentínában, ahová 1938-ban Hitler elől menekült. Azért írunk róla, mert ő volt az, aki 1913. május 7-én az Andrássy út 35. sz. alatt feloszlatta az első Magyar Sakk­­szövetséget Dömény Imre rendőrfelügyelő és rendőrei segítségével. (Lásd ,,A/ Est” 1913. nerv. 25-i számát.) A sors iróniája: 1925-ben a BSK tagja lett. Buenos Aires­ben hunyt el. A vI. kötet 275. oldalán fényképen lát­juk Kőéri-Szántó Imre neves zongora­művészt, a BSK .régi tagját, amint Szo­­mory Dezsővel ül egy asztalnál. Szöveg­ben ez a lexikon nem emlékezik meg róla, csak a zenei. A teljesség kedvéért megemlítjük még Szent-Ivány Józsefet, aki a 30-as évek végén rövid ideig szövetségünk elnöke volt. 1920—38 közt a prágai parlamentben volt képviselő, azután a magyarban, 1941-ben halt meg. Régi, sakkbarát volt, rövid elnöksége alatt igyekezett elosz­latni az ellentéteket, s nem rontott. P­enyovszky Móricról, a világhírű ka­landorról is megemlékezik a mű. Jókai Mór kiváló embernek tartotta, emlékira­tait magyarra fordította. Ocskay Gusz­táv, Benyovszky egyik távoli rokona azonban ..Reminiscentiák a múltból” (Bu­dapest 1890, Lampel Róbert kiadása) című művében egészen más képet fest róla. Személyes harag vagy anyagi érdek nem vezethette, hiszen Benyovszky egy év­századdal korábban élt. Szerinte az er­kölcsi felháborodás íratta vele a cikket Benyovszky­ről, „akit a nagy világ (II. József, XV. Lajos, s Kaunitz kancellár is) tisztel és becsül, de valójában önző és aljas fráter volt”. Bizonyítékul hivat­kozik a családi levéltárban található le­velekre, továbbá Benyovszky bátyjának, sógorának, elhagyott feleségének és két lányának kijelentéseire. Azt is tagadja, hogy Benyovszky Madagaszkáron halt volna meg francia érdekekért, vagy fran­ciák ellen harcolva. Miután megszökött, később Texasban lőtte őt agyon egy üz­lettársa, akivel Mexikó felé haladt, kétes ügyben.­­ Az bizonyos, hogy Benyovszky igen jól sakkozott, kifosztotta a vele nagy tétben sakkozó orosz és tatár ke­reskedőket, elcsábította, megszöktette, majd elhagyta az orosz kormányzó lá­nyát, kalózokat fékezett meg a tenge­ren, majd Madagaszkár alkirálya lett. Csodálatos és ritka furcsa karrier... A mi drága jó, idealizáló Jókaink erősen naiv volt az ő esetében, megfogta a ka­landor szédületes bátorsága és szeren­cséje. (Benyovszkynak azért kellett meg­szöknie Magyarországból, mert egy öreg rokonát, Ocskay Lackót lelőtte, vagy le­­lövett a két — befolyása alatt álló — Ocskay fiúval, Lackó oldalági rokonai­val. Mindhárman Lengyelországba mene­kültek, s az oroszok ellen harcoltak. A két fiú elesett, Benyovszky orosz fog­ságba esett, így került Szibériába.­ Végül essék szó a legnagyobbakról is: Kossuthról, Deákról, Széchenyiről, Gör­­geyről. Sakkilag csak Széchenyi emelke­dik ki. Ezt bizonyítja Bártfei Szabó László 1023-ban megjelent könyve: „Szé­chenyi döblingi könyvtára”. Széchenyi könyvei közt 23 sakk-könyv volt, köztük Morphy játszmáinak 1859. évi kiadása, Lewis, Labourdonnais tankönyve, Staun­ton Chess Players Chronicle-jének több évfolyama. Sok könyvben Széchenyi szél­jegyzetei olvashatók, némely oldal szinte rongy a sok használattól. Tudjuk azt is, hogy Széchenyi az öngyilkossága előtti napon több mint 3 órát sakkozott külön­A Magyar Sakkszövetség elnök­sége január 28-án tartott ülésén Honfi Károly nemzetközi mestert az utóbbi években elért kiváló ered­ményeiért a Magyar Népköztársa­ság sakknagymesterévé nyilvání­totta. Honfi Károly 1930. október 25-én született, Budapesten. A sakk iránti szeretetét a szülői ház élesztette és táplálta, édesapja az akkori idők is­mert főtorna-versenyzője (megfelel a mai mesterjelölt kategóriának) volt, ma országos versenybíró. Az ifjabb Honfi 1945 óta versenyez, 1948-ban megnyerte a középiskolás bajnokságot, egy év múlva pedig már egészen közel kerül az országos dön­tőbe való jutáshoz.­­Újabb egy év múlva, 1950-ben már a középdöntő egyik csoportgyőzteseként harcolja ki az országos döntőbe jutást, s eredményéért megkapja a mesteri címet is. A döntőben még nem kerül be a mezőny első felébe, s utána évekig nem tudja kiharcolni a dön­tőben indulás jogát sem. Ez csak 1955-ben sikerül újból neki, de ettől kezdve nemcsak állandó résztvevője a döntők mezőnyének, hanem már 1957-ben a XIII. bajnokság második helyére tör fel Portisch mögé, töb­bek közt Barcza és Forintos előtt. Válogatott szerepléseit 1957-ben kezd­te el, az olimpiák közül 1958-ban Münchenben és 1962-ben Várnában képviselte színeinket. Első kiemel­kedő nemzetközi eredményét az 1960. évi balatonfüredi Asztalos-emlékver­senyen érte el. Itt Bitek Istvánnal holtversenyben lett első, majd 1962- ben ugyancsak holtversenyben IV—V. a kecskeméti Asztalos-emlékverse­nyen, egyben teljesíti a nagymesteri normát is. De míg Bitek ekkor már nk. mester, s így számára az I. A jellegű mezőnyben teljesített norma a nemzetközi nagymesteri címet hoz­za, addig Honfinak csak csillagja van még (a balatonfüredi osztott el­sőség alapján) az nk. mesteri elis­meréshez, így őt az 1962. évi FIDE- kongresszuson előbb még nk. mes­terré kell nyilvánítani (a nagy­mes­teri címet egyből megkapni nem lehet). A magyar nagymesteri címhez a minősítési szabályzat ama feltétele­hező partnerekkel (Fálk Miksa, Kecske­­méthy Aurél emlékiratai). Kossuthról csak azt tudjuk, hogy a Wurm-kávéházban többször futólagosan megnézte a sakkozókat (ugyanott lakott a Wurm-udvarban). Deák Ferenc nagyon ritkán és gyengén sakkozott (Darnay Kál­mán sümegi múzeumigazgató emlékköny­vének közlése). Viszont kitűnően sakko­zott Görgey Arthur. A sakkozásra egyi­kük sem fektetett nagy súlyt. (Bizonyos tekintetben Széchenyi kivétel. Béla fiá­hoz írt egyik levelében igen dicséri e já­tékot, de van egy másik hely is, ahol ennek épp az ellenkezőjét mondja.) Forgassa a fiatalság első­sorban, de az egész magyar társadalom is ennek az iro­dalmi lexikonnak a köteteit, és vegye hozzá útravalóinak e szerény cikk kevés adatját. Ez is hasznos lehet, és talán fel­emelő érzést is kelt. A sakk és az iro­dalom egyaránt szép és jó dolog, csak az arányt kell tartani az életre fontos munkákkal, erőkkel és idővel. Dr. Vajda Árpád­ nek tett eleget, hogy „satcknagymes­­ter lehet az a mester, aki az orszá­gos egyéni bajnokság döntőjében 5 éven belül háromszor 1—II. helye­zést ér el, vagy nemzetközi verse­nyen kiválóan szerepel”. Honfi nagymester a XX. bajnoki döntőben holtversenyes, a XXI-ben egyedüli második volt, s ezekhez járul még 4 évvel ezelőtti kecskeméti nagymes­­ter-norma teljesítése, valamint az 1965. évi gyulai Asztalos-emlékver­senyen elért holtversenyes második helyezése. Kisebb külföldi versenyei közül Russóban (1961) első, Újvidé­ken (1962) és Reggio Emíliában (1962—63) egyaránt második volt. Honfi nagymester nemcsak a szü­lői házból hozta magával a sakk szeretetét, a sakknak rangja van csa­ládi életében is. Felesége női sakk­mester, többszörös válogatott, volt magyar női bajnok és többszörös II—III. helyezett. Két gyermekük van, 1—1 fiú és lány, vagyis remis­arányban. Ettől eltekintve azonban sem Honfi nagymester, sem felesége nem barátja a döntetlennek, mind­ketten legharciasabb szellemű sak­kozóink sorából valók. Így Honfi Károly magyar nagymesterré való nyilvánítása nemcsak elismerés, ha­nem egyben a harcos versenyzői szellem sikerének is szimbóluma. (B. G.) Honfi Károly magyar nagymester 25

Next