Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)
1966. április / 4. szám
'62 Faragó Pál-80 éves Nyolc évvel ezelőtt, 1888-ban a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó érdekes és értékes kötetet adott ki egyidejűleg román és magyar nyelven „Új gondolatok a művészi sakkban” címmel. Másfélszáz egyéni stílusú, többnyire nehézveretű tanulmány sorakozik ebben a gyűjteményben, amelynek alkotója nemrég érte el műve korának tízszeresét, betöltötte 80. életévét. Faragó Pál 1883. április 4-én született a Pest megyei Pereg községihez tartozó Felsőszemtivánon. Iskoláit Dömsödön, Kunszentmiklóson, majd a gimnázium felső osztályait Kecskeméten járta; ott érettségizett a piaristáknál 1908-ban. Az Alföld „híres” városba már a sakkjáték ismerőjeként került — 10 éves korában tanulta meg az alapokat — és osztálytársai között számos sakk-kedvelőre talált; évekig egy padott koptatott, például Nagy Lajossal, a későbbi jelesíróval. (Tóth László pendelyes gyerek volt még akkor, vele csak évtizedekkel később került szoros kapcsolatba, de egyik bátyját, Tóth Józsefet jól ismerte.) A századvég sakkozó ifjúságát Charousek és Maróczy nemzetközi diadalai lelkesítették; nyilván ez a láng hevítette a néhány évvel később már önálló ifjúsági körré tömörült kecskeméti fiatalokat is. De az ő keblüket még az a büszkeség is dagaszthatta, hogy egyik 13 éves diáktársuk nevét nyomtatásban láthatták viszont a Fiesti Napló sakkrovatában, egy eredeti tanulmányt ábrázoló diagramm fölött. Ez volt Faragó Pál tanulmányszerzői bemutatkozása 1899-tem. Az első nyilvános szereplést nem követte csodagyerek-tündöklés. Az ifjú Faragó nagyobb súlyt helyezett arra, hogy az iskolai tanulmányokban jeleskedjék. Érettségije után a budapesti műszaki egyetemre iratkozott be, s 198-ban az ország legfiatalabb mérnökeként hagyta maga mögött az alma mater kapuit. A 17-es évek elején szolgálati beosztása folytán Kolozsvárra került, ott megnősült és megtelepedett, ma is ott él. Már az első világháború utáni években fontos feladatot kapott mint háromszögelő mérnök; később e munkálatok főnökhelyettese, majd műszaki vezetője lett. Eközben csak szór■ványosan jelent meg néhány feladványa, s hosszan érlelt művészi végjáték-eszméiből is keveset öntött formába. Faragó Pál alkotói tevékenységének kibontakozása az utolsó három évtizedre esik. Nemzetközi feltűnését az 1936. évi olimpiai tanulmányszerzői verseny I. díjának elnyerése jelzi, majd egy évre rá az, Enroque c. lap jelentős nemzetközi pályázatán az első két helyet szerezte meg. Ettől kezdve sokasodnak megjelenő munkát, s hamarosan a művészi végjátékok avatott szakértőjeként, mint cikkíró és rovatvezető is működésbe kezd. A MagyarSakkvilágban Havasd Artur halálával megüresedett, s pár évig Tóth László által betöltött végjáték-rovatvezetői tisztet 1943 májusában veszi át, s viseli egészen a lap megszűnéséig, 1955 végéig. Hasonló feladatkört a román sakklapban másfél évtizeden át látott el. Ebben az időszakban látnak napvilágot „Szfinx”, „Labirintus” és hasonló, nemcsak jeligéjükben, de jellegükben és tartalmukban is valóban rejtélyes mélységű, már-már a megoldhatatlanság határán mozgó művei. (Az 1944-ben közölt Labirintusnak csak 18 év múltán akadt egyetlen helyes megfejtője a temesvári Moldovan személyében.) S bár ezek többségét saját rovataiban, versenyen kívül közli, mégis felszaporodnak versenykitüntetései is annyira, hogy amikor 1949-ben a Román Sakkszövetség bevezeti a sakkszerzők minősítését, a mesteri normaként megszabott 30 pontot éppen négyszeresen szárnyalja túl. E kimagasló összteljesítményt a szövetség nagymesteri cím adományozásával honorálja, amit később az állami testnevelési és sporthatóság — amelynek felügyelete alá, miként nálunk is, 1951-től kezdve a sakkszövetség került — az „Érdemes Sportmester” kitüntetéssel toldotta meg. Faragó nagymester publikált tanulmányainak száma 300 körül van, közülük — az említett korlátozó tényezők ellenére — 50 nyert kitüntetést, nagyobb részük díjat, 14 pedig első díjat nemzetközi versenyeken és kétszer a román bajnokságban. Legnagyobb külső sikert elért műveit nemcsak az ,,ÚJ gondolatok..tartalmazza, hanem a FIDE-Album eddigi két kötetében is helyet kapott egy részük (az 1945-55-ös évekből 15183, 1631, 1649, 1681 és 1776 az 1956—58-as termés legjavát megörökítő kötetben pedig 562 és 594-es sorszám alatt). Maga a szerző mindezeket „külső sikerként” tartja számon, amelyek mellett számos kedvenc és dédelgetett szellemi szülötte van. Alkotói mondanivalójának utóbbiak az igazi, belső kielégülést nyújtó megtestesítői, de bonyolultságaiknál fogva ezek csak nagyon elmélyedő vizsgálódók előtt fedik fel teljes értéküket. Legnagyobb közönségsikerre, közkedveltségre azok az apróságukban is mesteri kézre valló munkái tarthatnak számot, amelyek szinte melléktermékként forgácsolódtak le az alkotói műhely új eszmékkel és új formákkal megrakott asztaláról. Faragó Pál legtöbbször recitált, legalább két tucatnyi folyóiratban és könyvben megtalálható műve egy mindössze 5 bábos miniatűr (Kh8, a6, h4 — Ka7, g4), amely döntetlen követelményével és 1. a6 kulcslépéssel a szerző egyik kedvenc témakörét kristálytisztán szemlélteti. (A téma: „Káros bábok a vezér és a bemenő gyalog harcában” címmel nagyobb értekezés keretében az 1953-as szovjet évkönyvben került publikálásra.) Kevésbé ismert, de csinosságában az előbbivel vetekedő illusztrálása a „káros báb” témájának a 639. sz. ábrán látható tanulmány. A kézenfekvő 1. az. h3 után sötét készenlétben áll, hogy huszárját áldozza az egyik gyalogért, a vezérré menő másik ellenében pedig h2-ig előnyomuló gyalogjával elméleti döntetlent érjen el. Mivel a döntetlen alapmotívuma a patt, világos törekvése éppen az, hogy a patt szempontjából káros huszárt ne tüntesse el. Ezért a megoldás 2. b7, Hb7, 3. Kb8!1, illetőleg 3. —, Hd7 3. b8V, Hb8, 4. Jtt 7!!, majd vazárbevitel és saikkokkal a Vg3—Khl pozíció elérése után — hála a pattelhárító húszának — Vf2 mattraállítás következhet. Kellő elméleti ismeretek birtokában mindez nagyon egyszerű, a huszár „megőrzésének” két harmóniikus változata mégis nagyon hatásos. Ugyancsak az egyszerűbbek közé tartozik, de frappáns kulcslépése miatt általános tetszést aratott a 638. sz. kevésbábos mű. Világos egyetlen reményének a b4 szabadgyalog látszik, s a nyerés érdekében éppen ezt kell feláldozni! 1. b5, Hb3 2. b6, Ha5! után a meglepő 3. b7ttl következik, de ennek értelme hamarosan kiderül: 3. —, Hb7, 4. Hc61, g4 5. Kf2!, e3t 6. Ke3., e4 7. Kft sötét teljes lépéskényszerét tárja elénk. Hadd mutassuk be harmadikként Faragó Pál közkedvelt munkái közül azt, amelyikről Maróczy nagymester is nagy elismeréssel nyilatkozott (631. sz. ábra). Ennek motívumát a szerző a bridzs-játékból kölcsönvett, de igen találó szakkifejezéssel „ilmpassz”-nak nevezi. Ennek lényege az ellenfél színvallásra kényszerítése, a saját, fenyegetés megvalósításának későbbre halasztása. Az adott állásban világos akár rögtön, akár 1. a6t után a bástyájával is sakkot adhatna, majd h8-on vezért vihetne be, egyidejűleg ellenőrizve ezzel az al és hl mezőket. Sötét b2 fenyegetése azonban oly erős, hogy ez a korai „adukijátszás” nem volna elég a nyerésihez A megoldás: 1. a6t, Ke1! 2. Bc8f, Kc8, 3. a7a (Az a bizonyos „impassz”! Azonnali 3. havi, Kd7 4. a7-re b2! remis.) 3. —, b2 (Bármelyik gyalog vezérré alakulására 4. h8iV, VhB: 5. a8f nyer.) 4. aSVt, Kd7 5. Vett, Ke7 6. Vc7( és nyer. Érdekes változat még 3. —, Kb7 4. h8V, Ka7: 5. Kc6!, e5! 6. Vh3!, Ka6 7. Vd3t, Ka7 8. Ve3t, Ka8 9. Ve4 és nyer. Végül örömmel ismertetjük legfrissebb eredeti alkotását, meg olvasóinkkal a jubiláns amelyet 80. születésnapjára készített és nemzetközi megfejtési verseny tárgyául ajánlott fel szerkesztőségünknek. A 632. sz. ábrán látható állás követelményét a festőknek kell kitalálniuk, vagyis beható elemzéssel fel kell tárniuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek világos és sötét legjobb játékának eredőjeként adódnak. Az elemzések július hó 31-ig küldhetők be (cím: Magyar Sakkélet, Tanulmányrovat, Budapest 302. Pf. 52.): a legjobb festők értékes könyvjutalomban részesülnek. Az elemzőknek jó szórakozást, a kiváló szerzőnek pedig jó egészséget és még hosszú ideig sikeres alkotó tevékenységet kívánunk. 632. Faragó Pál „Labirintus ül.” — Eredeti. Bán Jenő Világos lép. Eredmény? Magyar sakkélet