Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)

1966. június / 6. szám

84 V logcentrum nyújtotta támadó esé­lyekre.) 16. —, Hd7 17. h4, Hc5 18. h5, b4 19. He4, (Támadás esetén az ellen­kező színű futók a támadó fél esé­lyeit növelik!) 19.—, He4­ 20. Fe4:, Bb6 21. hg:, fg: 22. Vh2, h6 23. Bg1, Ve8 24. Vg2, g5 25. Fd3, Bf7 26. e6, Bf6 27. fg:, hg: 28. Vg5:, Vf8 29. Vh5, sötét fel­adta (1:0). Portisch hajrája a hagyományos módon kitűnően sikerült. E győzel­mét ugyan a szintén hagyományos, Bilek elleni szalonremije követte, utolsó két játszmáját azonban meg­nyerte, az akkorára kedvét és tü­relmét vesztett Szabó ellen simán, Honfi ellen pedig 72 lépéses, 8 és fél órás nagy küzdelemben. Az utób­bi miatt a záró bankett kezdetét is egy órával későbbre kellett, halasz­tani. Hort viszont Portischsal ellentét­ben­­ éppen az utolsó fordulókra lazított. Utolsó három játszmája a korábbiak 5 órát meghaladó átlagával szemben, együtt is alig vett igénybe ennyi időt. E három döntetlenjével összteljesítményének sportbeli érté­kéből körülbelül le is adta azt a többletet, ami addigi küzdelmes játszmái alapján az ő javára mutat­kozott, Portischsal szemben. Holt­versenyük érdekessége, hogy nem csupán pontszámok, hanem azok Berger-Sonneborn értéke is teljesen egyező. Bilek nagymester első játszmája Szimagin elleni 48 lépéses, 6 órás küzdelemben, nyert állásának dön­tetlenre rontásával végződött. Aztán, mintha csak a sors ujját látta volna benne, hogy minek küzdeni, ha úgyis döntetlen a vége, utána már 22 lépés volt a döntetlenjeinek felső (Lengyel), 11 pedig az alsó határa (Padevszki). Játszmáinak átlagos tartama messze legrövidebb, lépés­ben 21 (Szimagin nélkül 17!!) időben 2 óra 49 perc. De nemcsak remizni, nyerni is könnyedén és gyorsan tu­dott. RÉTI MEGNYITÁS Bilek I. v. Pietzsch 1.Hf3, d5 2. g3, Hf6 3. Fg2, e6 4. 0—0, Fe7 5. c4 de­ 6. Va4!, Hbd7 7. Vc4­, a6 8. Vc2!, 0—0 9. Hc3, c6 10. b3, Vc7 11. Fb2, ba 12. He4, He4­ 13. Ve4­, F1b7 14. He5, Hf6 15. Vf3, Hd5 16. d4, e5 17. Bfd­, Fd6 18. e4!, Hf6 (Fe5,-re 19. Bc5:!, Ve7 20. ed­. Fd6 21. Ve3!) 19. Ve2, Vb6 (Fe5, most már késő a 20. Bc5:! közbeiktatás miatt.) 20. Hd3!, Hd7 21. de:, Hc5: 22. Fd4, sötét feladta (1:0). Padevszki magas helyezése meg­lepetés. Ebben persze szerepe volt Lengyel kedvezőbb pozícióban tör­tént időtúllépésének, s Barcza re­mis-ajánlatot visszautasító erősza­koskodásának, de tény az is, hogy szolid állásokban körültekintően szá­mító, s a védekezésben különösen szívós versenyző. A jó huszár és rossz futó harcához kitűnő illusztrá­ció a következő végjátéka: Eredmény HF B PS S B H L Pp 64. f6!,­ e5 65. Kd5, Fb4 (65. ), Fc3-ra b6?' hiba Fb4! miatt. A ta­nulmányszerű nyerés: 66. Hd6!, Fd2 67. He4, Fe3 68. g5., Fg5, 69. Hc5!, Kc7 70. Ke6, Fe3 21. He4!, vagy 69. —, Kd8 eltérésre 70. Hb7!, majd Ha5.­ 66. b6!, Fe1 67. Hd6, Ff2 68. b7, Kc7 69. Ke6, Fa7 70. He4, Kb7­ 71. Kf7, Kc6 72. Kg7­, Kd5 73. Hf6­­, Kd4 74. Kh6­, e4 75. He4:, Ke4: 76. Kg6, sötét feladta (1:0). Szabó elkedvetlenedésének körül­ményeiről már volt szó. Szimagin is csalódást okozott, a díjasok közé csak nagy szerencsével tudott be­jutni. Honfi viszont a mezőny leg­pechesebb tagja volt. Nemcsak azért, mert Szimagin ellen nyert állásból vesztett, Barcza ellen pedig az egy­szerű tisztnyerés helyett még erő­sebbnek vélt eltérést választott, s ebben végül még neki kellett küz­denie a döntetlenért. Balsorsa szinte állandó függőzésre kárhoztatta, még a szabad napokon is. Olykor több függő játszmája is volt. Játszmái­nak átlagos tartama lépésben 55, időben 6 és fél óra, Lengyel ellen 10 és fél óra alatt nyert, Portischtól 8 óra 20 perces küzdelemben kapott ki, Padevszki elleni döntetlenje pe­dig 4 ülésszakot, 9 óra 43 percet emésztett fel. Honfi a szó szoros ér­telmében a verseny „szenvedő hőse” volt. Lengyel feltűnően indiszponáltan versenyzett. Több jó állással egysze­rűen nem tudott mit kezdeni. Pietzsch világossal egyet nyert, 3 döntetlen mellett, sötéttel vezetett , jászmájásból viszont négyet vesztett, csak Barczával tudott remizni. Ez egyébként e sorok írójának ezúttal tanúsított erélytelenségére is jel­lemző. Nem lenne azonban teljes a fel­sorolás, ha csak a versenyzők telje­sítményéről szólna. A szervezés pártfogói és végrehajtói mintha csak versenyre keltek volna, hogy való­ságba ültessék Tóth László annyi­szor hangoztatott, kedvenc gondola­tát, a sakkozásnak és mestereinek minden tekintetben fokozott megbe­csülését. Köszönet illeti dr. Molnár Frigyest, Erdélyi Ignácot, dr. Varga Jenőt, Reile Gézát, Madarász Lászlót és Borszéki Lajost a szervezés sok­oldalú pártolásáért, a Fehér Sándor vezetésével működő rendező bizottság tagjait, Hajdú Ernőt, dr. Sahin-Tóth Istvánt, dr. László Árpádot, Kiss La­jost, Gimes Györgyöt, ifj. Mészáros Lajost és Bálint Istvánt pedig a rendezés feladatkörének minden részletét hiánytalanul kitöltő, gondos munkájukért. Nemkülönben az Arany Homok szálló dolgozóinak a versenyzők elszállásolásával és el­látásával kapcsolatos, a kötelező gondoskodást messze meghaladó ki­váló teljesítményükért. A verseny központi ünnepi esemé­nye volt Tóth László síremlékének leleplezése. A kecskeméti új közte­mető díszterén, a Katona József emlékművét szegélyező félkörben, Mathiász János sírjának szomszéd­ságában nyugosznak Tóth László hamvai. Mögötte márványtömbön mellszobor. Az Imre Gábor által megmintázott arc fiatalabb- mint amitől két évvel ezelőtt elbúcsúz­tunk, mintha ez is azt szimbolizálná, hogy akik a közügyért dolgoznak és áldoznak, azokon nem fog az idő. A május 17-én délután megtartott avató ünnepségen Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára mondott ünnepi be­szédet, s ebben Tóth László közéleti munkásságának értékelésében méltó helyet kapott a sakkozás ügyéért kifejtett sokoldalú tevékenysége is. Az ünnepélyen az emlékverseny résztvevői testületileg jelentek meg. A Magyar Sakkszövetség koszorúját Szerényi Sándor elnök Szabó és Barcza nagymesterekkel együtt he­lyezte el. Az utolsó forduló estéjén, május 22-én megtartott záróvacsorán Ma­darász László, a megyei tanács vb­­elnökhelyettese osztotta ki a verseny díjait. A Magyar Sakkszövetség ne­vében Gábor Zoltán ügyvezető el­nök, a versenyzők részéről Barcza Gedeon mondott köszönetet a kiváló szervezésért és rendezésért. Valóban, olyan versenyre tekinthetünk vissza, amely nemcsak névadójának nevét, hanem tanításait is visszasugározza. Barcza Gedeon Hort —V« Vi 1Vj Vj 1 1 1 V* 672 Portisch Vi- Vj Vj 1 1 */, 1 Vj1 672 Bilek %Vj — VjVj Vj Vj 1 Vj1 572 Padevszki o Vj Vj — ö Vj iVj 11 5 Szabó V.-0 Vfc. 1.— 1 VjVj Vj0 472 Szimagin y* 0 Vj Vj 0 — >/j 1 VjV*4 Barcza wVj Vj O Vj Vj —Vj Vj*/i 372 Honfi O' 0 0 72Vj » Vj— 11 372 Lengyel 0V2 Vl t>Vj Vj Vj 0 —V* 3 . Pietzsch V* 0 0 ,0 1 Vj Vj 0 Vj— 3 N. Padeví.'Ski Barcza G. MAGYAR SAKK ÉLET trulletin az emlékveményröl A Tóth László emlékverseny bulletin)) rövidesen megjelenik. A H oldalas bih­let,in Barcza Gedeon nk. nagymester fel­dolgozásában közli a verseny valamennyi játszmáját, az egyes fordulók jellemzé­sét, bevezető cikke pedig megörökíti Tóth László sakkozói emlékezetét. A bul­letin ára 10,5 Ft lesz, megrendelhető az­ összeg befizetésével (Postautalvány vagy MNB 173. 803—005 csekkszám) az MTI Bács-Kiskun megyei Tanácsa, Sakkszö­vetség címén: Kecskemét, postafiók 132.

Next