Magyar Sakkélet, 1967 (17. évfolyam 1-12. szám)
1967. július / 7. szám
SAKKÉLET XVII. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1967. JÚLIUS Jubileumi nemzetközi versenyek a Szovjetunióban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére a sakkozás eddigi történetében példa nélkül álló versenysorozatot rendeztek a világ legerősebb sakkozóinak országában. Május második felében, gyors egymásutánban nem kevesebb, mint öt nemzetközi verseny kezdődött, s szinte párhuzamosan folyt szovjet földön. A 34 hazai és 42 külföldi részvevő sorában képviselethez jutottak nemcsak mindkét nem, hanem minden korosztály aktív sakkozói is, így elmondhatjuk, hogy a moszkvai csupa nagymester mezőnytől a rigai és lvovi ifjúsági versenyekig hangját hallatta a világ sakkozóinak teljes skálája. A magyar sakkozást négy nemzetközi nagymester, egy női mester és egy ifi mesterjelölt képiselte. Teljesítményeik mérlege pozitív, Moszkvában Portisch Lajos sokáig Nagy várakozás előzte meg az év versenyét, hiszen a résztvevők rangja, pillanatnyilag kiharcolt helyzetük egyszeriben az izgalmas kérdések egész sorozatát vetette fel. Nemcsak a szovjet sakk-közvélemény, de az egész világ sakkozóinak tábora joggal várta, hogy friss, izgalmas és látványos játszmákon keresztül kapjon választ közel egy hónapon át. A közönség nem csalódott. Szép verseny volt, ha elég sok hibával, s az ilyen szinten elkerülhetetlenül sok szalonremikkel is. Ezekért meglepetések, sőt szenzációit, s az egyetlen nem nk, nagymester nemzetközi nagymesterré avatása nyújtottak bőséges kárpótlást. Végülis a háromszoros szovjet bajnok,Leonid Stern teljes ponttal előzte meg vetélytársait, akik közt ott volt a világbajnok, két exvilágbajnok, s a külföldi kiválóságok mellett a szovjet sakkozás színe-java. Stern nyugodtságával és könnyedségével tűnt ki. Persze a győztes mindig nyugodtabb vetélytársainál, a második hely legesélyesebb jelöltje volt, s ha a hajrában meg is ingott, játszmáinak tartalmi értéke, s legyűrt ellenfeleinek súlya azt mutatja, hogy a magyar sakkozás rangelsője újabb jelentős lépést tett tudatos fejlődésének útján. Leningrádban a legidősebb magyar nagymester, Barcza Gedeon újabb öt évre erősítette meg nagymesteri minősítését. Kijevben Bilek Istvánné a női világbajnokjelöltek versenyének öt résztvevőjét előzte meg, köztük a szovjet bajnoknőt, s három évvel ezelőtti, belgrádi elsőségével felérő eredményt ért el. Kielégítő két ifjúsági versenyzőnk, Kende György és Ivánka Mária jó középhelyezése is, így elmondhatjuk, hogy a hétből csak két versenyzőnk eredménye maradt várakozás alatt. A továbbiakban az öt verseny egy-egy magyar résztvevője számol be a küzdelem lefolyásáról — mondják —, de hát Stern sem a győzelemmel kezdte. E két tulajdonsága kitűnő idegrendszerrel és páratlan koncentrációs képességgel párosul. Eredménye alapján nyíltan a világbajnokság egyik esélyesét, talán Petroszján legközelebbi ellenfelét láthatjuk benne. Tál és Szmiszlov ellentétes hasonmások. Tál tüneményesen kezdett, azonban csillogó játszmái mellett nagy kihagyásai is voltak. Örök küzdő. Optimizmus és sakkszeretet az egész ember! Néha éjszakákat tölt el mások játszmáiban talált problémák elemzésével, persze saját erőnléte rovására. Szmiszlov ellenben gyengén kezdett, közepesen folytatta, végül egyetlen fontos játszma (Portisch) megnyerésével került egészen előre. Játékereje óriási, azonban szemmel láthatóan nem erőltette a küzdést. Ami nála szokatlan, sokszor kiegyezett békésen. Robocov és Gipszlisz eredménye szenzációs. Hajszálra ugyanazt nyújtották! Szívósan küzdöttek, mindkettő veretlen maradt. Ez ebben a mezőnyben óriási teljesítménynek számít. Gipszlisz teljesítette a nagymesteri normát is, s ezzel a nemzetközi nagymesterek száma 29-re emelkedett a Szovjetunióban! Portisch feltűnést keltő győzelmeket aratott, legyőzte a világranglista vezetőit, ám néhányszor elfelejtkezett a szükséges óvatosságról, a remis lehetőségéről, s több érzékeny vereség érte. Végig teljes erőbedobással játszott, játszmáinak színvonala méltán keltett elismerést. A különdíjak sorában legtöbbet jelentő „művészi alkotás díj”-at ő kapta. Kérész elleni végjátéka eddigi pályafutásának egyik legnagyobb teljesítménye. Szpasszkij — úgy tűnik — különösebb ambíció nélkül játszott, sok küzdelem nélküli remit engedett. Szinte félkézzel elért eredménye így is imponáló. Bronstein egyénisége, stílusa páratlan. A játszmáiban felvetődő problémák azonban többnyire felőrlik idejét és energiáját. Varázsló még ma is, de — azt hiszem — a mai „állandó jó eredményt” követelő közvéleménynek aligha lehet eszménye többé. Nehéz értékelni Petroszján világbajnok teljesítményét, amely az egész verseny — negatív értelemben vett — legnagyobb meglepetése. Jól kezdett (négyből hárommal), de Portischtól elszenvedett veresége után nem lehetett ráismerni többé. Kisiklását a tavalyi Piatigorsky-versenyen fáradtsággal lehetett indokolni. Most viszont a havannai olimpia óta nem játszott egyéni versenyt. Balsikere felkészületlenség, gyakorlatlanság számlájára írandó? Kérész játékán fáradtság érződött. Vagy talán a gyakorlat hiánya? Az 57 éves Najdorf, az örökmozgó veterán még mindig nagyon jól játszik. Bámulatosan sokat lát, „blick”je csodálatos. Geller — bár majdnem minden játszmájában küzdött — nem volt valami szerencsés. A mezőny legifjabbjáról, Gheorghiuról könnyű megjósolni, hogy nagy jövő előtt áll. Gligorics nagyszerű kezdés után esett vissza. Uhlmann, Pachman, Filip és e sorok írója erőtlenül játszott. Különdíjat nyert: Szpasszkij a „legváratlanabb befejezésért” (Uhlmann), Bronstein a „megnyitások Tizennyolc nagymester Moszkvában