Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. augusztus / 8. szám
144 rozatot produlkált, majd két döntetlen közbeiktatásával újabb 4 játszmát nyert egymás után. A másik szovjet nagymester, Gufeld gyorsan akklimatizálódott a reálisan értékelt helyzethez. Csak 4 fordulón át tartott lépést honfitársával, ezután biztonsági játékra tért át, s a második hely mellett főleg a 10,5 pontos nagymesteri norma elérését tartotta szem előtt. Gondosan adagolt döntetlenjeivel úgy érkezett el az utolsó fordulóhoz, hogy a Golombek elleni, bekalkulált nyerésével éppen beállítja majd a normát. De csak a nyerhető állásig jutott el. Idegességében taktikai fordulathoz juttatta az angol mestert, s a játszmával együtt veretlenségét is elvesztette. Újabb, intő példa, menyire kockázatos az egyenletes erőkifejtés helyett egyetlen kiszemelt játszma biztos megnyerésére alapozni a jövőt. Csem mester pályájának felfelé ívelését ez a sikere is jelzi. Pedig még balszerencsére is panaszkodhat, hiszen az első fordulóban az akkor még nem deprimált Golombekkel került össze, később pedig Hennings, ellen, 8 órás nehéz maszszírozással megszolgált, már markában tartott győzelmet szalasztott el fatális figyelemkihagyás folytán. Okosan, de nem puhán versenyzett, s jól érzékelte az ellenfelek bágyadása nyomán kínálkozó gyakorlati esélyeket. A negyedik helyen kialakult, kuriózumszerű hatos holtverseny meglehetősen nagy korábbi kilengésekkel rázódott össze. A Berger- Sonneborn számítás igazságtalanságát jelzi, hogy a „hatok” pontértékelés szerinti rangelsője éppen Ljuben Popov lett. A bolgár mester szállította a legtöbb rövid döntetlent, egyébként is remis király volt. Golombek elleni végjátékát szinte már csodával határos módon nyúzta le, Honfi ellen vesztésre, majd könnyű döntetlenre álló játszmát nyert meg. Mégis az ő pontállománya a „legértékesebb”. A hatos holtverseny rangsorában a Popovval remis-királyságban is holtversenyes társ, Dely Péter következik. Kitűnően kezdett, 3 harcos döntetlenjével és két hatásos győzelmével még közvetlenül a vezető Stern nyomában volt. Ezután azonban alább hagyott lendülete, igyekezett biztonsági döntetlenekkel tartani jó helyezését. Többet nem is nyert, viszont vesztett egyet. Bárczay számszerűleg éppúgy kezdett, mint Dely, de mind addigi játékában, mind a folytatásban jóval több volt a hazárd jelleg. Bámulatosan könnyedén tud nyerni, veszteni, olykor remizni is. Stílusának már szinte alkotóeleme a hangulat. E sorok írója — miként már a legutóbbi bajnokságban is — nem forszírozta úgy játszmáinak a végletekig való kijátszását, mint régen. Az ilyen magatartás nyomában több a megtakarított játékidő, de kevesebb a megelégedés. Utóbbit tovább kevesbíti, hogy Doda ellen hatalmas szemcsével győzött, s Bilek elleni szemcsés győzelmét is fel lehet hánytorgatni. Lengyel két vesztett játszmájában érdekes módon éppen a korábban oly éber veszélyérzete aludt el. Honfi és Bárczay legyőzésénél viszont hidegvérű ellenjátéka imponált. Egyébként a könnyű döntetlenek gyűjtésében ő is elég szorgalmas volt. Forintos játszott a legnagyobb kilengésekkel. Bilek ellen átlagon felüli szerencsével győzött, másik három győzelmét meggyőző túljátszással érte el. Túlzott optimizmusának természetes következménye, hogy éppen az első három ellen vesztett: az állások túlértékelésénél a legjobb formában levőkkel szemben a legnagyobb az alulmaradás veszélye. Említést és elismerést érdemel azonban, hogy Forintos szinte végig megőrizte harcos szellemét, pihentető döntetlent csak a verseny végén engedett magának. A következő két helyen honfitársak, a biztonsági stílus jellegzetes képviselői kerültek egymás mellé, de éppen ellentétes ingadozásokkal. Megegyeztek abban, hogy döntetleneik száma egyformán 11 volt, s egyformán szívósan tudtak védekezni. Hennings azonban mintha egy árnyalattal megalkuvóbb lett volna. Mindkét nyerést akkor érte el, amikor mér 50 százalékon aluli helyzetből kellett egyenlítenie. Malich viszont mindkétszer fél ponttal pluszban volt már, amikor vesztesével visszacsúszott a „félvonalra”. Ezzel a szinttel aztán meg is elégedtek. Noha fél pont többlet a díjasok közé való bejutást eredményezte volna, a 7,5 pontos nk. mesteri normával lehetséges címerősítést nem tették kockára. Sarkalatos ellentétet takar Navarovszky és Honfi egymás mellé kerülése. Honfi volt a mezőny egyetlen, végig harcos szellemű tagja. Nála oly ritka a megegyezés, hogy amikor Stein elleni játszmájában felajánlotta a döntetlent, egyes közelállók nem is akartak hinni a fülüknek. Sajátos „egyoldalúságával” azonban mégis némileg sorsjátékszerűvé varázsolta a verseny lefolyását. Mind az 5 vereségét sötét színnel szenvedte el (7-ből —5,2),világossal viszont +3, ·5, —0 a mérlege! Navarovszky már nem volt ilyen egyoldalú, de makacs küzdő sem. Többféleképpen is kiegészítette holtversenyes társát. Míg Honfi a verseny első felében volt beteg, ő a vége felé dőlt ágyba. Honfi kettővel végzett a 9-es remisátlag alatt, Navarovszky 11 döntetlenje bepótolta ezt a hiányt. Annál meggondolkoztatóbb, hogy a Berger—Sonnenborn értékelés itt is a kevésbé harcos küzdőszellemet jutalmazta. Dódénak, a Monte Carlo-i mestercsoport győztesének Kecskeméten szinte semmi sem sikerült. Játszmái végkifejlését hatalmas időzavarok árnyékolták be, Bárczay és Barcza elleni nyert állásainak elvesztése ilyen fordulatok következménye volt. A verseny legnagyobb meglepetése Bilek István lemaradása. A második forduló közepén még úgy látszott, ő lesz Stern legveszélyesebb vetélytársa. Az első napon Honfi ellen ritka eredeti állásfelépítéssel ért el nyerhető állást. Ez a rontása még csak véletlennek tűnt, Forintos elleni második játszmájában pedig úgy látszott, nincs semmi nyoma az első csalódásnak. Ám hamarosan hihetetlen méretű elnézéseket követett el, s fokozatosan csúszott át nyert állása a reménytelenségbe. Gufeld ellen még mindig feltűnést és elismerést keltett eredeti állásfelépítése — legalábbis a szakértők körében — s bár ezúttal már nehéz helyzetbe került, kiverekedte magát. Aztán ismét hihetetlen fordulat, egy közbeiktatható sakk kimarad, s már fel is adható a két lépéssel korábban döntetlen jellegű végjáték! Ezután 4 remis következik, de mind küzdelmes. Egyedül a Popov elleni nem haladja meg a 70 lépést. Balsikereit — újabb időzavarban — már-már nyerést ígérő Egyenlő pontszámúak közt sorrend a Berger—Sonneborn értékelés szerint. n. Tóth László emlékverseny Kecskemét, 1968. V. 25—VI. 11. Stern L. nk. nm. (13) — szovjet — '/2 Y2 Vi ‘/* '/1 '/i 1 1 1 1 1 1 1 1 1 12 Gufeld E. nk. nm. (2) — szovjet Va — 1 y2 y2 '/2 y2 i 1'/, 1 1/2 y2 y2 1 0 9'/2 Csom I. nk. m. (3) — magyar '/2 0 — ‘/s Va Va V2 Va 1 1 V2 V2 1 1 V2 1/2 9 Popov L. nk. m. (11) — bollgár Vs Va Va — Va Va 'l V2 V2 0 y2 '/2 1 % V2 1 8 Dely P. nk. m. (5) - magyar Va Va Va V2 — Za Za Za 0 Va V, »/, 1 72 72 1 8 Bárczay L. nk. nm. (5) — magyar 72 72 Va 'li V2 — V2 0 72 V2 72 1 0 1 V2 1 8 Barcza G. nk.nm. (12) — magyar/2 y2 y2 72 72 '/2 — y2 0 'k y2 y2 0 1 1 1 8 Lengyel L. nk. nm. (7) — magyar 0 0 72 72 7a 1 Va — 7a Va V2 V2 1 7a 7a 1 8 Forintos Gy. nk. m. (9) — magyar 0 0 0 7a 1 'It 1 7a — lk V2 Va 72 '/i 1 1 8 Malich B. nk. m. (8) NDK-beli 0 0/, 0 1 Va 7a 7a 7a 7a — 7a 7a 7a 1 7a 7a 77a Hennings A. nk. m. (10) — NDK 0 0 7a 7a 7a 7a 7a Va 7a 7a — 1 7a Va Va 1 77a Navarovszky L. nk.nm. (4)—magy. 0 Va V2 V2 V2 0 v2 72 72 V2 0 — Za V2 'h 1 672 Honfi K. nm., nk. m. (1) —magyar 0 '/a 0 0 0 1 1 0 '/a 7a V2 72 — Va 7a 1 67a Doda Z. nk. m. (15) - lengyel 0 V2 0 V, Va 0 0 Va Va 0 Va V2 Za 7a 1 57a Bilek I. nk. nm. (16) — magyar 0 0 Va Va Va Va 0 Va 0 Va Za Va Va 7a — 0 5 Golombek H. nk. m. (14) — angol 01 V2 000000 v2 00001— 3 I Stern Gufeld Csom Popov Dely Bárczay Barcza Lengyel Forintos Malich Hennings Navarov, Honfi Doda Bilek Golombek Pontszám MAGYAR SAKKÉLET