Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. január / 1. szám
XVIII. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1968. JANUÁR Elmélyültebben, szervezettebben, fegyelmezettebben! Irta : Szerény Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke Talán e három szóban foglalhatnánk össze a legtömörebben a szakszövetségünk előtt álló feladatokat, figyelembe véve a Magyar Testnevelési és Sportszövetség második kongresszusának alapgondolatát, amelyet Biszku Béla elvtárs külön is hangsúlyozott: „szélesebb alapokon, magasabb színvonalon, a társadalmi összefogás fejlesztésével vigyük újabb sikerekre a magyar testnevelés és sport ügyét.” Kétségtelen, hogy a mi szellemi sportágunk jellege különbözik leginkább a fizikai sportágakétól, az alapvető feladatok tekintetében azonban — úgy véljük — nem lényeges a különbség. Valamennyiünk közös feladata, hogy az MTI második kongresszusának helyes utat mutató határozatait — a legjobb tudásunk szerint — minél jobban alkalmazzuk szakszövetségünk területén. Erre annál inkább meglesz a lehetőségünk, mert a szakszövetségeknek a jövőben irányító szerepet is be kell tölteniük. E feladat megvalósítása során mindenekelőtt arra van szükség, hogy helyesen értelmezzük a határozatokat, fellépjünk annak esetleges torzítása ellen (ami a sakkozás fejlesztésével szemben — egyes helyi vezetők részéről — sajnos máris jelentkezik!), másrészt önkritikusan kell megvizsgálnunk saját magunkat is. Nem szabad önelégültségbe esni bizonyos kétségtelen eredményeink láttán, hanem figyelmünket sokkal inkább a még bőven előforduló fogyatékosságokra kell összpontosítanunk, amelyek megszüntetése nélkül nemcsak előrehaladásra nem számíthatunk, hanem — figyelembe véve az állandóan növekvő nemzetközi konkurrenciát — a már elért színvonal megtartása is kétségesnek bizonyulhat. Bizton állíthatjuk, hogy az MTI második kongresszusának határozatait, nemcsak a Magyar Sakkszövetség helyesli, hanem egyetért azokkal a magyar sakkversenyzők immár 10—12 000 főt számláló népes tábora, és a növekvő szabad idejét hasznosan felhasználó — bár „csak” kedvtelésből sakkozók — százezres tömege is. Azonban nemcsak a sakkszeretet, hanem a sakkozni tudás is növekedett az elmúlt négy esztendő során. Ez több jelentős nemzetközi eredmény elérésében is megmutatkozott. Élversenyzőink közül mindenekelőtt Portisch Lajos nemzetközi nagymester ért el több egészen kiváló eredményt, a legfrissebbet azzal, hogy a rendkívül erős mezőnyben negyedik helyen végzett a Palma de Mallorca-i nemzetközi sakkversenyen és nemrég másodszor is bejutott a világbajnokjelöltek versenyére. A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG ÚJ ELNÖKSÉGE A Magyar Testnevelési és Sportszövetség múlt évi kongresszusa megválasztotta az egyes sportágak szakszövetségeinek új elnökségét, tekintettel arra, hogy a korábbi választás alkalmával adott mandátum 1967. végéig szólt. A Magyar Sakkszövetség vezetősége január 1-től: Elnök: Szerényi Sándor Alelnök: Gábor Zoltán Főtitkár: Flórián Tibor Szakfelügyelő: Pap (Na Tarovszky) László Elnökségi tagok: Barcza Gedeon, Jenei Ferenc, Kovács Kornél, Mohácsi László. Örvendetes az idősebb generációhoz tartozó nagymestereinknek az utóbbi években elért néhány kimagasló eredménye is: Barcza Gedeon III. helye Leningrádban, Szabó László II. helye Kremsben. Magyar sikert jelent Bárczay és Bilek elsősége a jubileumi X. Asztalos emlékversenyen. Számos sikert értek el világhírű feladványszerzőink is, akik legutóbb Leningrád és Bratislava csapatának legyőzésével öregbítették a magyar sakkszerzés hírnevét. Levelező sakkozóink 40 táblás csapatmérkőzésen csupán minimális arányban maradtak alul a Szovjetunió válogatottjával szemben, viszont több más ország csapatát biztosan legyőzték. E kétségtelen és örvendetes sikerek mellett azonban aggasztó jelenségek is mutatkoznak a minőségi sakkozás területén. Kevés élversenyzőnk követi Portisch Lajos példáját, aki napi 5—8 órai edzéssel készül fel versenyeire, állandóan tovább javítja és mélyíti megnyitási repertoárját, csiszolja technikáját. Nemzetközi mestereink 1966 folyamán egész sor kisebb-nagyobb nemzetközi versenyen vettek részt, azonban sajnos csak közepes, vagy egyenesen rossz eredménnyel. Felkészülésük elmarad a korszerű követelményektől, mivel az érvényesülés könnyebb módszereit követik. Nem tartják már a régi nagymesterekhez hasonlóan, erkölcsi kötelességüknek, hogy harcos szellemben, minden állásban kutassák a legjobb megoldásokat, versenyeiken gyakran megelégszenek színtelen és tartalmatlan szalon-remikkel. Nem használják ki a kedvező feltételeket, amelyeket pedig szocialista hazánk éppen azért nyújt nekik, hogy jól felkészülhessenek a minél eredményesebb helytállásra. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jövőben, a kongreszszusi határozatok szellemében, a kedvezmények ki nem használása azok elvesztését vonja maga után. A felső sportvezetéssel egyetértésben ösztönzőbb jutalmazási rendszer bevezetése útján is igyekszünk majd elsősorban azokat támogatni, akik a támogatás nyomán jó eredményeket érnek el. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem egy élversenyzőnk emberi magatartása sem mindig megfelelő. Előfordul, hogy egymás támogatása, segítése helyett társaikra való féltékenykedéssel, intrikákkal, különféle követelődzéssel igyekeznek érvényesülni. Ez annál károsabb, mert rossz példájuk hatása nem egy esetben már a fiatalabb élversenyzők magatartásán is kezd megmutatkozni! Bár néhány tehetséges fiatal versenyző, Tompa János, Faragó Iván, Ribli Zoltán, Jocha András és Vadász László már ifjúsági korban elérte a mesteri címet, a 17 éves Ivánka Mária idén országos felnőtt női bajnokságot nyert, jó eredményeket értek el Verőci Zsuzsa és Szádayné Gombás Jutka is, mégsem lehetünk elé-