Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)

1968. november / 11. szám

MAGYAR SAKKÉLET XVIII. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1968. NOVEMBER 7 .­­ A Szovjetunió győzött, Magyarország hatodik a luganói sakkolimpián November 7-én befejeződtek Lu­­ganóban a XVIII. sakkolimpia dön­tő mérkőzései. A csapatvilágbajnoki aranyérmeket még a vártnál is na­gyobb fölénnyel a Szovjetunió együttese szerezte meg, a helyezé­sekért vívott szoros küzdelemből Jugoszlávia és — meglepetésre — Bulgária jutott még dobogóra. A magyar csapat a hatodik helyen végzett. Az A-döntő teljes ered­ménye: 1. Szovjetunió 39,5 pont, 2. Ju­goszlávia 31, 3. Bulgária 30, 4. Egye­sült Államok 29,5 5. NSZK 29, 6. Magyarország 27,5, 7. Argentína 26, 8. Románia 26, 9. Csehszlovákia 24,5, 10. NDK 24,5, 11. Lengyelország 23, 12. Dánia 21, 13. Kanada 19, 14. Fülöp-szigetek 13,5 pont. Alábbiakban az október 17-24 kö­zött lezajlott elődöntőkről adunk részletes tájékoztatást; a döntő le­folyásának ismertetésére és értéke­lésére lapunk decemberi számában térünk vissza. Lugano, 1968. X. 26. A festői környezetben fekvő Lu­gano fürdővárosból, a XVIII. sakk­olimpia döntő küzdelmeinek meg­kezdésekor írom e sorokat, rövid tá­jékoztatásul az eddig történtekről. A világ sakkozóinak kétévenkénti nagy fesztiválja egyre szélesebb ér­deklődést kelt, távoli világrészekből is egyre többen jelentkeznek a csa­pat-világbajnoki vetélkedőre. Most Svájcban újabb rekord született. Bár a benevezett — és kisorsolt — 56 csapat közül 3 végül is nem érke­zett meg, s ezeket törölni kellett, a megmaradó együttesek száma így is felülmúlja a korábbi találkozókét. " Emlékezetes még a legutóbbi, ha­vannai olimpia ragyogó külsőségek között történt megrendezése. A sváj­ci szervezők igyekeztek ehhez méltó keretet adni e világméretű kulturá­lis és sporteseménynek és a legjobb szállodák rendelkezésre bocsátásá­val, minden tekintetben kifogástalan ellátási és elhelyezési feltételek biz­tosításával járultak hozzá, hogy a résztvevőket semmi se zavarja leg­jobb tudásuk kifejtésében. Egyetlen versenyző akadt csupán, aki még így is talált kifogásolniva­lót: a különcködéséről és speciális A magyar csapat eredményei az elődöntőben 1. forduló: Magyarország—Írország 3Va :*/a Bilek—HeidenfeldVi­.Vj Lengyel—Reilly 1: 0 Barcza—O’Riordan 1: 0 Csőm—De Loughry 1: 0 2. forduló: Hollandia—Magyarország lettiVa Donner—Portisch 0: 1 Ree—Szabó Van/a Langeweg—Bilek Bouwmeester—Barcza Vi­l'/a 3. forduló: Magyarország—Belgium 3:1 Portisch—Boey 1:0 Szabó—Cornelis 0:1 Lengyel—Begen 1:0 Csőm—Dunkelblum 1:0 4. forduló: Magyarország—Paraguay 3Vi :*/a Bilek—Silva 1: 0 Lengyel—Ricardo */.:­ Barcza—Riego 1: 0 Csőm—Gonsalez 1: 0 5. forduló: Monaco—Magyarország 3:37i Casa—Portisch vs:de Weiss—Szabó 0: 1 Donné—Barcza 0: 1 Kann—Csőm 0: 1 6. forduló: Magyarország—Kanada 3:1 Portisch—Yanofsky V.:V. Szabó—Luttles 3:1 Bilek—Allan 1: 0 Lengyel—Day 1: 0 7. forduló: Costa Rica—Magyarország 12:3­ A. Rovira—Bilek 0: 1 Van der Laat—Lengyel Va :­/j Wyss—Barcza 0: 1 Batres—Csem 0: 1 igényeiről már hírhedt amerikai nagymester, Robert Fischer. Miután a rendezők a péntek-szombati já­tékidővel kapcsolatos minden kíván­ságát — a FIDE aktív közreműkö­désével — teljes mértékben kielégí­tették, újabb követelésekkel állt elő. (Különteremben történő játék, más világítás, fényképezési tilalom stb.) És amikor ezek teljesítését megta­gadták, fogta magát és elutazott. Őszinte nagyrabecsülést váltott ki az amerikai csapat vezetőségének ama gyors és határozott intézkedése, amellyel kizárta Fischert a csapat tagjai sorából és a versenybíróság hozzájárulásával az eredetileg csa­patkapitányként bejelentett D. Byr­ne ak. mestert állította be a ver­senyzők közé, sőt utóbbit — mint­egy demonstrációként — a határo­zat után mindjárt szerepeltették is. Ezzel a Fischer-ügy lekerült a napi­rendről. Az olimpia megnyitó ünnepségére — színvonalas hangverseny kereté­ben — október 17-én került sor, s másnap megkezdődtek az elődöntők. A két csoport beosztása a csapat­­kapitányok előzetes szavazatai alap­ján történt, a vélt erős sorrendnek megfelelő kiemeléssel. Amint az eredménytáblázatokból is látható, a kapitányok össz­szavazata Magyar­­ország együttesét a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Jugoszlávia mögött negyediknek helyezte az erősorrendben. Rendezési újítás volt, hogy az azonos döntőkbe jutó csapatok az elődöntőben egymás ellen elért eredményüket magukal vitték. Ez a rendelkezés az első két helyre esé­lyes csapatok részéről (s kisebb mértékben, illetőleg kevésbé kiszá­míthatóan a többiektől is) azt a versenytaktikát követelte meg, hogy egymás közti mérkőzésüket küzde­lemre beállított felfogásban vívják meg. És valóban, az ilyen jellegű találkozók túlnyomó többsége éles, kemény harcot hozott: szinte egye­düli kivételnek csak az NSZK—Ro­mánia meccs tekinthető, ahol az A- döntőbe esélyes két csapat „pihe­nőt” tartott, s alig egy óra alatt produkálta a döntetlen eredményt. Az október 18—25 között lefolyt elődöntőkről összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy az erők egyenlő elosztására irányuló igyeke­zet csak mérsékelt sikerrel járt, az egyes csoportok színvonalában le­mérhető eltérések mutatkoztak. Míg helyenként csak óriási küzdelem után alakult ki a papírforma szerin­ti, vagy éppenséggel attól eltérő, meglepő eredmény, másutt „sétálva” kerültek élre a legjobbak.

Next