Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. november / 11. szám
MAGYAR SAKKÉLET XVIII. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1968. NOVEMBER 7 . A Szovjetunió győzött, Magyarország hatodik a luganói sakkolimpián November 7-én befejeződtek Luganóban a XVIII. sakkolimpia döntő mérkőzései. A csapatvilágbajnoki aranyérmeket még a vártnál is nagyobb fölénnyel a Szovjetunió együttese szerezte meg, a helyezésekért vívott szoros küzdelemből Jugoszlávia és — meglepetésre — Bulgária jutott még dobogóra. A magyar csapat a hatodik helyen végzett. Az A-döntő teljes eredménye: 1. Szovjetunió 39,5 pont, 2. Jugoszlávia 31, 3. Bulgária 30, 4. Egyesült Államok 29,5 5. NSZK 29, 6. Magyarország 27,5, 7. Argentína 26, 8. Románia 26, 9. Csehszlovákia 24,5, 10. NDK 24,5, 11. Lengyelország 23, 12. Dánia 21, 13. Kanada 19, 14. Fülöp-szigetek 13,5 pont. Alábbiakban az október 17-24 között lezajlott elődöntőkről adunk részletes tájékoztatást; a döntő lefolyásának ismertetésére és értékelésére lapunk decemberi számában térünk vissza. Lugano, 1968. X. 26. A festői környezetben fekvő Lugano fürdővárosból, a XVIII. sakkolimpia döntő küzdelmeinek megkezdésekor írom e sorokat, rövid tájékoztatásul az eddig történtekről. A világ sakkozóinak kétévenkénti nagy fesztiválja egyre szélesebb érdeklődést kelt, távoli világrészekből is egyre többen jelentkeznek a csapat-világbajnoki vetélkedőre. Most Svájcban újabb rekord született. Bár a benevezett — és kisorsolt — 56 csapat közül 3 végül is nem érkezett meg, s ezeket törölni kellett, a megmaradó együttesek száma így is felülmúlja a korábbi találkozókét. " Emlékezetes még a legutóbbi, havannai olimpia ragyogó külsőségek között történt megrendezése. A svájci szervezők igyekeztek ehhez méltó keretet adni e világméretű kulturális és sporteseménynek és a legjobb szállodák rendelkezésre bocsátásával, minden tekintetben kifogástalan ellátási és elhelyezési feltételek biztosításával járultak hozzá, hogy a résztvevőket semmi se zavarja legjobb tudásuk kifejtésében. Egyetlen versenyző akadt csupán, aki még így is talált kifogásolnivalót: a különcködéséről és speciális A magyar csapat eredményei az elődöntőben 1. forduló: Magyarország—Írország 3Va :*/a Bilek—HeidenfeldVi.Vj Lengyel—Reilly 1: 0 Barcza—O’Riordan 1: 0 Csőm—De Loughry 1: 0 2. forduló: Hollandia—Magyarország lettiVa Donner—Portisch 0: 1 Ree—Szabó Van/a Langeweg—Bilek Bouwmeester—Barcza Vil'/a 3. forduló: Magyarország—Belgium 3:1 Portisch—Boey 1:0 Szabó—Cornelis 0:1 Lengyel—Begen 1:0 Csőm—Dunkelblum 1:0 4. forduló: Magyarország—Paraguay 3Vi :*/a Bilek—Silva 1: 0 Lengyel—Ricardo */.: Barcza—Riego 1: 0 Csőm—Gonsalez 1: 0 5. forduló: Monaco—Magyarország 3:37i Casa—Portisch vs:de Weiss—Szabó 0: 1 Donné—Barcza 0: 1 Kann—Csőm 0: 1 6. forduló: Magyarország—Kanada 3:1 Portisch—Yanofsky V.:V. Szabó—Luttles 3:1 Bilek—Allan 1: 0 Lengyel—Day 1: 0 7. forduló: Costa Rica—Magyarország 12:3 A. Rovira—Bilek 0: 1 Van der Laat—Lengyel Va :/j Wyss—Barcza 0: 1 Batres—Csem 0: 1 igényeiről már hírhedt amerikai nagymester, Robert Fischer. Miután a rendezők a péntek-szombati játékidővel kapcsolatos minden kívánságát — a FIDE aktív közreműködésével — teljes mértékben kielégítették, újabb követelésekkel állt elő. (Különteremben történő játék, más világítás, fényképezési tilalom stb.) És amikor ezek teljesítését megtagadták, fogta magát és elutazott. Őszinte nagyrabecsülést váltott ki az amerikai csapat vezetőségének ama gyors és határozott intézkedése, amellyel kizárta Fischert a csapat tagjai sorából és a versenybíróság hozzájárulásával az eredetileg csapatkapitányként bejelentett D. Byrne ak. mestert állította be a versenyzők közé, sőt utóbbit — mintegy demonstrációként — a határozat után mindjárt szerepeltették is. Ezzel a Fischer-ügy lekerült a napirendről. Az olimpia megnyitó ünnepségére — színvonalas hangverseny keretében — október 17-én került sor, s másnap megkezdődtek az elődöntők. A két csoport beosztása a csapatkapitányok előzetes szavazatai alapján történt, a vélt erős sorrendnek megfelelő kiemeléssel. Amint az eredménytáblázatokból is látható, a kapitányok összszavazata Magyarország együttesét a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Jugoszlávia mögött negyediknek helyezte az erősorrendben. Rendezési újítás volt, hogy az azonos döntőkbe jutó csapatok az elődöntőben egymás ellen elért eredményüket magukal vitték. Ez a rendelkezés az első két helyre esélyes csapatok részéről (s kisebb mértékben, illetőleg kevésbé kiszámíthatóan a többiektől is) azt a versenytaktikát követelte meg, hogy egymás közti mérkőzésüket küzdelemre beállított felfogásban vívják meg. És valóban, az ilyen jellegű találkozók túlnyomó többsége éles, kemény harcot hozott: szinte egyedüli kivételnek csak az NSZK—Románia meccs tekinthető, ahol az A- döntőbe esélyes két csapat „pihenőt” tartott, s alig egy óra alatt produkálta a döntetlen eredményt. Az október 18—25 között lefolyt elődöntőkről összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy az erők egyenlő elosztására irányuló igyekezet csak mérsékelt sikerrel járt, az egyes csoportok színvonalában lemérhető eltérések mutatkoztak. Míg helyenként csak óriási küzdelem után alakult ki a papírforma szerinti, vagy éppenséggel attól eltérő, meglepő eredmény, másutt „sétálva” kerültek élre a legjobbak.