Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. december / 12. szám
MAGYAR SAKKÉLET A Magyar Sakkszövetség Elnökségének nyilatkozata A Magyar Sakkszövetség Elnöksége november 15-i ülésén behatóan foglalkozott válogatott csapatunk olimpiai szereplésének tanulságaival és egyebek között az alábbi megállapításokat tette: A Luganoban megtartott XVIII. Sakkolimpián ötvenhárom ország között a magyar válogatott a 6. helyet érte el, így tehát az élmezőnyben foglalt helyet, ami látszólag nem tekinthető sikertelenségnek. Figyelembe véve azonban, hogy az elmúlt években csapatunk az olimpiákon és az Európa-bajnokságokon általában a 3—4. helyen végzett és ezen az olimpián reális lehetőség nyílt arra, hogy a 3., sőt esetleg a 2. helyezést is elérhesse, teljesítményükkel nem lehetünk elégedettek. Válogatottunk küzdőszelleme ugyan kifogástalan volt, Portisch Lajos nemzetközi nagymesterünk kiválóan, Barcza Gedeon nemzetközi nagymesterünk igen jól, sőt Lengyel Levente nemzetközi nagymester is jól szerepelt, azonban különösen Szabó László és Bilek István nemzetközi nagymesterek hosszú időn át elhanyagolták a megfelelő egyéni felkészülést és ennek következményeképpen lényegében csődöt mondtak: Szabó László és Bilek István nemzetközi nagymesterek válogatott játékosoktól elfogadhatatlan eredménytelensége döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy a szakértők és a sakkozók népes tábora által reálisan várt 3—4. helyet sem tudtuk elérni és hatodikként végeztünk a sakkolimpián. A tanulságokat levonva a Magyar Sakkszövetség Elnöksége intézkedéseket dolgoz ki megfelelőbb és ösztönzőbb módszerek alkalmazására, valamint az utánpótlás szervezettebb nevelésére és a bővített válogatott keret szakmai felkészítésének fokozására, hogy sakkozóink a jövőben jobb eredményeket érjenek el. MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE játszmák elemzésénél történt közreműködésében. Lengyel összeredménye és ezen belül a döntőbeli részeredménye megfelelő. Jól képzett, szívós, jó fizikumú versenyző, akinek sajátos egyéniségéből folyó versenyzői stílusa van, amelynek jellemzője a vereség veszélyének túlhajtott megelőzése. Játékának figyelemmel kísérése azt a benyomást kelti, hogy akkor nyer, ha „kényszerítik” rá. Már említett képességei alapján ez a versenyzői magatartás indokolatlan, viszont továbbfejlődésének kulcsát ennek leküzdésében látjuk. Gyengéje még az, hogy túlzottan számon tartja — indokolatlanul — a világossötét színelosztást (eredménye világos színnel: +2, ·3, —1, sötét színnel +2, ·6, —0!). E három versenyzőnk teljesítménye és eredménye pozitívan értékelhető. A döntőben esedékes játszmák 60 százalékát ők játszották, és ebből eredményük 64,5 százalék. Csomnak ez volt az első olimpiája, sőt első nagyszabású nemzetközi versenye, összeredménye csalódást nem keltett, viszont különösen a döntőben egyes játszmákban mutatott teljesítménye — feltehetően a túlzott felelősségtudatból eredően — negatív meglepetés volt. Elméleti képzettségét sürgősen szélesítenie kell. Ez továbbfejlődésének alapja és ez esetben egyébként mintaszerű magatartásbeli, versenyzői, továbbá fizikai adottságai folytán a jövőben csapatunk erőssége lehet. A már említett világos-sötét előítélet nála is fennáll — ugyancsak indokolatlanul (világos színnel: +2, ·2, —2, sötét színnel: +5, ·0, —11). Két, számtalan küzdelemben bevált nagymesterünk, Szabó és Bilek formájuk mélypontján voltak. A szűkebben vett döntőben (Kanada nélkül) 6—6 játszmából egyaránt csak 25 százalékos teljesítményük, nyerés nélkül. Mindketten komoly értékei sakkozásunknak, ezért érdemes megkísérelni eredménytelenségük okainak elemzését, hogy a hullámvölgyből való kikerülésüket elősegíthessük. Szabónál a mostani eredménytelenség és az utóbbi években hullámzó teljesítményének okát abban látom, hogy az idő múlását és az ebből eredő változást nem vette figyelembe, s nem végezte el a szükséges átértékelést, valamint az ehhez kapcsolódó szakmai munkát. Ma is a 20—30 év előtti stílusában akar játszani ahelyett, hogy játékában több teret biztosítana a „rutinmunkának”, kevesebb igényességgel. Megnyitási repertoárját teljesen át kellene alakítani, a középjátékban a jobb végjátékra törekvés célkitűzésével a stratégiai elemeket kellene előnyben részesítenie. Fokozott önvizsgálattal le kell küzdenie a kezdeti balsiker nyomán észlelhető önbizalomhiányt. A küzdőképességgel és akarással nem volt probléma nála, de a vázolt okokból egyszerűen semmi sem sikerült neki. Bilek kissé „hasonló cipőben” járt. Mindenekelőtt szakmai munkáját kell tervszerűvé, rendszeressé tennie. A pillanatnyi ötletekre alapozott elképzelések csak egészen kiváló formában hoznak az ő szintjén eredményt. Jelenlegi, immáron közel egy éve tartó eredménytelenségének fő oka ezenkívül a játszma közbeni gyors idegkifáradás, aminek csalhatatlan külső jele az elhatározóképesség minimumra csökkenésében jelentkezett. (Egyszerű lépések megtételét megelőző időpazarlás, krónikus időzavar.) Ezt a röviden összefoglalt, egyes vonatkozásaiban talán kemény kritikát abban a reményben tettem, hogy további meddő viták és „bizonyítványmagyarázás” helyett az érintett versenyzőink — sakkozásunk vezetőinek támogatásával — hibáik kiküszöbölésével és a jövőben elérendő eredményeikkel fognak bizonyítani. Ebben az esetben pedig nemcsak a jelenleg elért — egyébként nem megvetendő — 6. helyről kerülünk feljebb, hanem sakkozásunk elismert, általános színvonalából folyóan, a közvélemény által remélt egyéb sikerek elérésére is esélyesek leszünk. Beszámolóm nem lenne teljes, ha nem emlékeznék meg a XVIII. sakkolimpia rendezőinek kiválóan szervezett, előzékeny, minden nehézséget áthidaló munkájáról, a bírói testület szinte észrevétlen, a verseny zavartalanságát mégis messzemenően biztosító tevékenységéről és nem fejezném ki köszönetemet a magyar küldöttség nevében is e nagyszabású rendezvény minden idegszálát kezében tartó Alois Nagler úrnak, a Svájci Sakkszövetség világszerte köztiszteletben álló elnökének. Dr. Szily József csapatkapitány Kiváló és érdemes sportolóink November 22-én a sakkszövetség helyiségében tartott ünnepség keretében került sor a kiváló, illetőleg érdemes sportolói jelvények átadására és a szövetség egyes bizottságaiban eredményesen tevékenykedő aktívák megjutalmazására. A Magyar Sakkszövetség Elnöksége az új minősítési szabályzat értelmében, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség részéről ráruházott jogkörben eljárva, részben a legutóbbi években, részben a korábbi, hosszabb időszakon át elért kimagasló eredmények figyelembevételével „A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója” kitüntető címet és jelvényt adományozta Barcza Gedeon, Bilek István, Lengyel Levente, Portisch Lajos és Szabó László nemzetközi nagymestereknek, valamint dr. Páros György nemzetközi sakkszerző mesternek. „A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója” kitüntető címet és jelvényt Bárczay László nemzetközi nagymesternek, Forintos Győző nemzetközi mesternek, Bilek Edit és Karakas Éva női nemzetközi mestereknek, valamint Bakcsi György nemzetközi sakkszerző mesternek. Az MTI Elnöksége egyidejűleg „A Sport és Testnevelés Kiváló Dolgozója” kitüntetésben részesítette dr. Berend Györgyöt, dr. Gelenczei Emilt és dr. Négyesy György mestert. Tárgyjutalmat kaptak: Balogh László, Cigor Gyula, dr. Cioso István, Hajtun József, Jenei Ferenc, Kovács Kornél, Miskei József, Mohácsi László, dr. Nagy Árpád, Ozsváth András, Papp Béla, id. Sax Gyula, Schneider Miklós, Titkos Jenő és Verőci Béla. A kitüntetéseket és jutalmakat Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke adta át. 229