Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)

1968. december / 12. szám

MAGYAR SAKKÉLET 231 tölt be Lasker életében. A „játékok bölcse” tehát akkor sem pihent... Amit Laskerben mi értékelünk — talán kicsit egyoldalúan, szakmai so­vinizmussal — az a sakktábla mel­lett elért példátlan sikersorozata. „Lasker sakktörténeti jelentősége késői nemzedékek számára is töret­len fénnyel ragyog, példát és utat mutat, gyönyörködtet és a sakkmű­vészet magaslataiba ragad” — írja halálának negyedszázados forduló­ján, lapunk 1956. évi 248. oldalán Tóth László. Idéztem, de mit is tehetnék, hi­szen Laskert, mint sakknagymestert, Wilhelm Steinitz utódát és Jósé Raoul Capablanca elődjét, de még Aljechinnak és Euwének is méltó vetélytársát, az 1894-től 1921-ig ter­jedő emberöltőnyi időszak sakkvilág- bajnokát, számos világverseny győz­tesét annyian és oly szakszerűen „elemezték” és méltatták már, hogy minden jelző vagy megái1 apítás plá­gium, minden rávonatkozó adat olyan ismétlés volna csak, amit va­lamirevaló sakkozónak tudnia illik. De hoiinan szerezze ismereteit, aki most vagy ezután serdül „valamire­valóvá” ? Egyszerű emberközelség­ből megláthatja Laskert Vécsey dr. pár hónappal ezelőtti élménybeszá­molójából (M. Sé. 1968. évi 142. old.), a csúcsig jutó, majd alábbhanyatló világnagyság teljes életútját pedig végigkísérheti — az említett idegen nyelvű köteteken kívül — „A sak­kozás világbajnokai” című munka Barcza Gedeon által írt Lasker-feje- zetéből. Stílusának, játékfclfogásá- nak ugyancsak kitűnő jellemzését adta Barcza nagymester a Lasker— Tarrasch mérkőzésről írt tanulmá­nyában (M. Sakkvilág, 1949. okt.— dec.), amely 1950-ben különlenyo- matban, nemrég pedig olasz fordí­tásban is megjelent. Ami ez utób­biakból hiányzik — Lasker verseny- eredményeinek számszerű összesíté­se —, azt itt pótoljuk. LASKER EREDMÉNYEI egyéni versenyeken (Dr. Szilárd Leó összeállítása) Év Hely + =­P. H. 1889 Boroszló 12 2 2 13 1. 1889 Amszterdam 5 2 1 6 2. 1890 Berlin 6 1 1 67. 1—2. 1890 Grác 3 2 1 4 3. 1892 London 8 2 1 9 1. 1892 London 5 s 0 6V. 1. 1893 New York 13 0 0 13 1. 1895 Hastings 14 3 4 1572 3. 1895 Pétervár 8 7 3 11V« 1. 1896 Nürnberg 12 3 3 13Va 1. 1899 London 20 7 1 2372 1. 1900 Párizs 14 1 1 147. 1. 1904 Cambr. Spr. 9 4 2 11 2—3. 1906 London 5 2 0 6 1. 1906 New York 4 2 0 5 1. 1909 Pétervár 13 3 2 1472 1—2. 1914 Pétervár 10 7 1 1372 1. 1918 Berlin 3 3 0 47. 1. 1923 M. Ostrau 8 5 0 1072 1. 1924 New York 13 6 1 16 1. 1925 Moszkva 10 8 2 14 2. 1934 Zürich 9 2 4 10 5. 1935 Moszkva 6 13 0 1272 3. 1936 Moszkva 3 10 5 8 6. 1936 Nottingham 6 5 3 87. 7—8. összesen 219 103 38 270'A 74,7% Kiegészítésként az egyéni ver­senyeredmények táblázatához említ­sük még meg legfontosabb páros mérkőzéseit: 1894. Steinitz ellen vi­lágbajnoki: +10, =4, —5, 1896—97: ugyancsak Steinitz, visszavágó: +10, =5, —2, 1907: Marshall +8, =7, —0, 1908: dr. Tarrasch +8, =5, —3, 1909: Janowski 2:2, majd +7, =2, —1, 1910: Schlechter +1, =8, —1, 1910: ismét Janowski +8, =3, ’—0, 1916: újból dr. Tarrasch +5, =1, —0, végül egyetlen vesztett mérkő­zése, búcsú a világbajnokságtól 1921: Capablanca +0, =10, —4. — A ke­vésbé jelentőseket is hozzászámítva 24 meccsének teljes mérlege; +110, =69, —26, azaz 70,5 százalék. Szemmel látható, mégis hangsú­lyozásra érdemes az a tény, hogy a boroszlói „mestervizsgájától” kezdő­A múlt század második felében született sakkversenyzők sorában alig 30 azoknak a száma, akiket nagymesterként tart számon az utó­kor s mégis a fél évszázad kereken 18000 napjából akad egy, ugyanannak az évnek ugyanaz a napja, amelyen a 30-ból kettő született. A matema­tikai valószínűtlenségnek ez a furcsa játéka száz éfrvcl ezelőtt, 1968. de- cemhe- 24-én történt, részesei Las­ker Emánuel és Teichmann Riehárd. Richard Teichmann Teichmann németnek született, nyelvtudósnak készült, majd 1892- ben Angliába költözött át. A sakk­ban néhány kisebb jelentőségű ered­mény után az 1894. évi lipcsei nem­zetközi versenyen elért III. helyezé­sével vonta magára a figyelmet. A következő évben a hastingsi világ- versenyen VII—VIII. Ezután azon­ban súlyosbodó szembaja, melynek következtében fél szeme világát el is vesztette, átmenetileg visszaveti. Az 1896. évi nürnbergi nemzetközi ver­seny csoportképén még kitűnő meg­dően 36 esztendőn keresztül soha nem végzett a 3. helynél hátrább. S amikor a harmincas években, német hazájából kiüldözötten újra vissza­tér Caissához, 66—68 évvel a vállán még mindig respektábilis az ereje. Helyezésben leggyengébb, de pálya­futásához méltó az utolsó fellépése, hiszen a győztestől csak 1,5 ponttal marad el, s ami szinte sors rendezte díszes finálé: négy utódjával szorít­hat Nottinghamben kezet, közülük az éppen aktív világbajnokot, Euwét legyőzi, Capablancával, Aljechinnel és az akkor még csak sejthető ne­gyedik utóddal, Botvinnikkal döntet­lenül végez. Legyünk hát rá büszkék, ha nem is volt — egészen a mienk. Bán Jenő jelenésű, elegáns világfiként látha­tó, a néhány évvel később készült képek már jobb szemén fekete kö­tést viselő morózus, szomorú arcát mutatják. Ennek ellenére is 1902-től kezdve betör a nemzetközi gárda él­vonalába, s két évtizeden át a leg­jobbak közt emlegetik nevét. Pedig nagy versenyen egészen 1911-ig nem tudott első lenni. Érdekes, hogy ver­senyei többségében egyedül, vagy osztottan az ötödik helyen végzett. Ezért is ragadt rá a shakespearei „V. Richard” elnevezés. Az egykorú írások arról tanúskod­nak, hogy játékereje sokkal nagyobb volt eredményeinél, de kényelem­szeretete, túlzott óvatossága, a pszi­chológiai sakk becsapásaitól való tartózkodása hátrányosan befolyá­solta. Hadd tegyem azonban mind­ehhez hozzá, amiről Dalmy Barna és Asztalos Lajos dr. személyes cseve­géseiből szereztem tudomást fiatal koromban. Teichmannak gyakran voltak fájdalmai kínzó szembaja miatt versenyzés közben is. Ilyenkor gyorsan hajlott remire, s óriási já­tékerejét és technikáját, valamint ellenfeleiben keltett respektusát mi sem mutatja jobban, mint hogy a döntetleneket ilyen kereszttel a vál­lán is könnyűszerrel elérte. Volt azonban egy „rendhagyó”, nemcsak kiugró, hanem szinte cso­dálatra méltó eredménye is „ötödik Richárd”-nak. Az 1911. évi, 26 részt­vevős karlsbadi világversenyen úgy lett teljes ponttal első az akkor fénykorát élő Rubinstein és Schlech­ter előtt, hogy az elsőségért folyó versenyben közvetlen vetélytársait mind megverte. A szemtanú Dalmy Barna sokat mesélt nekem egykor erről a csodálatos teljesítményről. Szerinte nagy szerepet játszott Teichmann sikerében a nagymester jó barátja, a karlsbadi versenyek szervezője, Viktor Tietz is. Egyrészt, mert tornavezetői hatalmánál fogva nem engedte korán döntetlenre adni Teichmann játszmáit, de még na­gyobb súllyal esett latba, hogy a délelőtti közös sétákon váltig tüzelte A sakkversenyek „ötödik Richárd“-ja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék