Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)

1968. december / 12. szám

MAGYAR SAKKÉLET tölt be Lasker életében. A „játékok bölcse” tehát akkor sem pihent... Amit Laskerben mi értékelünk — talán kicsit egyoldalúan, szakmai so­vinizmussal — az a sakktábla mel­lett elért példátlan sikersorozata. „Lasker sakktörténeti jelentősége késői nemzedékek számára is töret­len fénnyel ragyog, példát és utat mutat, gyönyörködtet és a sakkmű­vészet magaslataiba ragad” — írja halálának negyedszázados forduló­ján, lapunk 1956. évi 248. oldalán Tóth László. Idéztem, de mit is tehetnék, hi­szen Laskert, mint sakknagymestert, Wilhelm Steinitz utódát és José Raoul Capablanca elődjét, de még Aljechinnak és Euwének is méltó vetélytársát, az 1894-től 1921-ig ter­jedő emberöltőnyi időszak sakkvilág­­bajnokát, számos világverseny győz­tesét annyian és oly szakszerűen „elemezték” és méltatták már, hogy minden jelző vagy megáll­apítás plá­gium, minden rávonatkozó adat olyan ismétlés volna csak, amit va­lamirevaló sakkozónak tudnia illik. De honnnan szerezze ismereteit, aki most vagy ezután serdül „valamire­valóvá” ? Egyszerű emberközelség­ből megláthatja Laskert Vécsey dr. pár hónappal ezelőtti élménybeszá­molójából (M. Sc. 1968. évi 142. old.), a csúcsig jutó, majd alábbhanyatló világnagyság teljes életútját pedig végigkísérheti — az említett idegen nyelvű köteteken kívül — „A sak­kozás világbajnokai” című munka Barcza Gedeon által írt Lasker-feje­­zetéből. Stílusának, játékfelfogásá­­nak ugyancsak kitűnő jellemzését adta Barcza nagymester a Lasker— Tarrasch mérkőzésről írt tanulmá­nyában (M. Sakkvilág, 1949. okt.— dec.), amely 1950-ben különlenyo­­matban, nemrég pedig olasz fordí­tásban is megjelent. Ami ez utób­biakból hiányzik — Lasker verseny­­eredményeinek számszerű összesíté­se —, azt itt pótoljuk. Kiegészítésként az egyéni ver­senyeredmények táblázatához említ­sük még meg legfontosabb páros mérkőzéseit: 1894. Steinitz ellen vi­lágbajnoki: +10, —4, —5, 1896—97: ugyancsak Steinitz, visszavágó: +10, =5, —2, 1907: Marshall +8, =7, —0, 1908: dr. Tarrasch +8, =5, —3, 1909: Janowski 2:2, majd +7, =2, —1, 1910: Schlechter +1, =8, —1, 1910: ismét Janowski +8, =3,­­—0, 1916: újból dr. Tarrasch +5, =1, —0, végül egyetlen vesztett mérkő­zése, búcsú a világbajnokságtól 1921: Capablanca +0, —10, —4. — A ke­vésbé jelentőseket is hozzászámítva 24 meccsének teljes mérlege: +110, —69, —26, azaz 70,5 százalék. Szemmel látható, mégis hangsú­lyozásra érdemes az a tény, hogy a boroszlói „mestervizsgájától” kezdő­dően 36 esztendőn keresztül soha nem végzett a 3. helynél hátrább. S amikor a harmincas években, német hazájából kiüldözötten újra vissza­tér Caissához, 66—68 évvel a vállán még mindig respektábilis az ereje. Helyezésben leggyengébb, de pálya­futásához méltó az utolsó fellépése, hiszen a győztestől csak 1,5 ponttal marad el, s ami szinte sors rendezte díszes finálé: négy utódjával szorít­hat Nottinghamben kezet, közülük az éppen aktív világbajnokot, Euwét legyőzi, Capablancával, Aljechinnel és az akkor még csak sejthető ne­gyedik utóddal, Botvinnikkal döntet­lenül végez. Legyünk hát rá büszkék, ha nem is volt — egészen a mienk. Bán Jenő LASKER EREDMÉNYEI egyéni versenyeken (Dr. Szilárd Leó összeállítása) A sakkversenyek „ötödik Richárd“-ja A múlt század második felében született sakkversenyzők sorában alig 30 azoknak a száma, akiket nagymesterként tart számon az utó­kor s mégis a fél évszázad kereken 18000 napjából akad egy, ugyanannak az évnek ugyanaz a napja, amelyen a 30-ból kettő született. A matema­tikai valószínűtlenségnek ez a furcsa játéka száz évvvel ezelőtt, 1968. de­­cember 24-én történt, részesei Las­ker Emánuel és Teichmann Richárd. Teichmann németnek született, nyelvtudósnak készült, majd 1892- ben Angliába költözött át. A sakk­ban néhány kisebb jelentőségű ered­mény után az 1894. évi lipcsei nem­zetközi versenyen elért III. helyezé­sével vonta magára a figyelmet. A következő évben a hastingsi világ­­versenyen VII—VIII. Ezután azon­ban súlyosbodó szembaja, melynek következtében fél szeme világát el is vesztette, átmenetileg visszaveti. Az 1896. évi nürnbergi nemzetközi ver­seny csoportképén még kitűnő meg­jelenésű, elegáns világfiként látha­tó, a néhány évvel később készült képek már jobb szemén fekete kö­tést viselő morózus, szomorú arcát mutatják. Ennek ellenére is 1902-től kezdve betör a nemzetközi gárda él­vonalába, s két évtizeden át a leg­jobbak közt emlegetik nevét. Pedig nagy versenyen egészen 1911-ig nem tudott első lenni. Érdekes, hogy ver­senyei többségében egyedül, vagy osztottan az ötödik helyen végzett. Ezért is ragadt rá a shakespearei „V. Richard” elnevezés. Az egykorú írások arról tanúskod­nak, hogy játékereje sokkal nagyobb volt eredményeinél, de kényelem­szeretete, túlzott óvatossága, a pszi­chológiai sakk becsapásaitól való tartózkodása hátrányosan befolyá­solta. Hadd tegyem azonban mind­ehhez hozzá, amiről Dalmy Barna és Asztalos Lajos dr. személyes cseve­géseiből szereztem tudomást fiatal koromban. Teichmannak gyakran voltak fájdalmai kínzó szembaja miatt versenyzés közben is. Ilyenkor gyorsan hajlott remire, s óriási já­tékerejét és technikáját, valamint ellenfeleiben keltett respektusát mi sem mutatja jobban, mint hogy a döntetleneket ilyen kereszttel a vál­lán is könnyűszerrel elérte. Volt azonban egy „rendhagyó”, nemcsak kiugró, hanem szinte cso­dálatra méltó eredménye is „ötödik Richárd”-nak. Az 1911. évi, 26 részt­vevős karlsbadi világversenyen úgy lett teljes ponttal első az akkor fénykorát élő Rubinstein és Schlech­ter előtt, hogy az elsőségért folyó versenyben közvetlen vetélytársait mind megverte. A szemtanú Dalmy Barna sokat mesélt nekem egykor erről a csodálatos teljesítményről. Szerinte nagy szerepet játszott Teichmann sikerében a nagymester jó barátja, a karlsbadi versenyek szervezője, Viktor Tietz is. Egyrészt, mert tornavezetői hatalmánál fogva nem engedte korán döntetlenre adni Teichmann játszmáit, de még na­gyobb súllyal esett latba, hogy a délelőtti közös sétákon váltig tüzelte Év Hely+­­ -P. H. 1889 Boroszló 122 2 131. 1889 Amszterdam5 2 1 6 2. 1890 Berlin6 1 1 67. 102. 1890 Grác3 2 1 4 3. 1892 London8 2 1 9 1. 1892 London5 20 6V.1. 1893 New York 130 0 131. 1895 Hastings 143 4 15723. 1895 Pétervár8 7 3 11V.1. 1896 Nürnberg 123 3 13Va 1. 1899 London 207 1 23721. 1900 Párizs 141 1 147­ 1. 1904 Cambr. Spr.9 4 2 11 2—3. 1906 London5 20 6 1. 1906 New York4 20 5 1. 1909 Pétervár 133 2 14721—2. 1914 Pétervár 107 1 13721. 1918 Berlin3 3 0 47.1. 1923 M. Ostrau8 5 0 10721. 1924 New York 136 1 161. 1925 Moszkva 108 2 14 2. 1934 Zürich9 2 4 10 5. 1935 Moszkva 6130 12723. 1936 Moszkva 3105 8 6. 1936 Nottingham6 5 3 87. 7—8, összesen 219 103 38 270­ A 74,7% Richard Teichmann 231

Next