Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)

1968. január / 1. szám

MAGYAR SAKKÉLET 5 ♦ Amint a Magyar Sakkélet decem­beri száma röviden már hírt adott róla, válogatottunk szép sikerrel zár­ta az óesztendőt: kiharcolta a jogot, hogy Magyarország csapata részt vet­essen az 1969. évi Európa-baj­nokság döntőjében. Ez a döntő im­már negyedik lesz a FIDE ilyen jellegű rendezvényei sorában. Az elsőn — Bécs, 1957 —­ még nem indítottunk csapatot, a másodikon és a harmadikon — Oberhausen, 1961 és Hamburg, 1965 — egyaránt a bronzérmet szereztük meg a győz­tes Szovjetunió és a 2. helyezett Jugoszlávia mögött. (Hamburgban holtversenyben végeztünk a jugo­­szlávokkal, de az ott alkalmazott különleges pontértékelés riválisunk­­nak juttatta az ezüstérmet.) A mostani elődöntőre válogatot­tunk nem a legkedvezőbb előjelek között kezdte meg a felkészülést. Már eleve le kellett mondanunk Portisch és Szabó nagymesterekről. (Előbbi külföldi versenyzés, utóbbi családi okok miatt kért és kapott a szövetségtől felmentést.) De bi­zonytalanság övezte a másik két „tuniszi”, Bilek és Bárczay, vala­mint kísérőjük, Honfi szereplését is. Munkahelyi elfoglaltság miatt le­mondta a részvételt M. Kovács, mandulaműtét miatt csupán sze­­kundánsi szerepre vállalkozott Haág nk. mester. Így kényszerűen, de a jövő szempontjából talán előnyösen, néhány fiatalt kellett bevonni a keret kiegészítésére. Csak kevéssel az indulás előtt állapíthattuk meg csapatunk össze­tételét Bilek, Barcza, Lengyel, Bár­czay, Dely, Forintos, Honfi, Flesek, Csem, Szilágyi P., Tompa, Tóth B. sorrendben, ami végül is Haág já­tékra jelentkezése folytán annyiban módosult, hogy ő került a 8­ táb­lára, s Tóth nem tartalékként, ha­nem kísérőként utazott. Csapatunk — e sorok írójának vezetésével — november 25-én szállt vonatra, s pozsonyi átszállás­sal — ahol két kedves régi ismerős, dr. Kozma és dr. Újtelky nk. mes­ter csatlakozott hozzánk — folytatta útját a verseny színhelye, a Morva menti Veseli felé. Ennek az alig 12 ezer lakosú városkának igényes kivitelezésű kultúrházában az épü­let tervezője, Kroselák János fő­mérnök — volt budapesti lakos — házigazdái figyelmességgel és gon­dossággal vette át csapatunk mel­lett a tolmács szerepét. A helyi sak­kozók buzgalma és a társadalmi összefogás eredményeképpen e kul­­túrházban zajlott le az EB III. csoport-elődöntője, amelyben Cseh­szlovákia és Magyarország mellett Ausztria és Svédország mérkőzött 10-es csapatokkal, 2 fordulóban, a döntőbejutást jelentő első két he­lyért. Időrendi sorrendben ismertetjük a november 26-án megkezdett küz­delmek eredményeit. (Csapatunk az 1., 3 és 5. fordulóban a páros, a másik háromban a páratlan táblá­kon játszott világos színnel.) X. FORDULÓ Magyarország—Svédország 7:3 — Bilek —Johannsson 0,5, Barcza—Jansson 0,5, 0,­ Lengyel—Sköld 0,5, Bárczay—Kinn­­mark 1:0, Dely—Olsson 1:0, Forintos— Bostrom 1:0, Honfi—Ljungkvist 0,5, Haág —Platzak 0,5, Flesek—Fridh 0,5, Csem— Anderesen 1:0. Csehszlovákia—Ausztria 6:4 A csehszlovákok nagyjából „ha­sonló cipőben jártak”, mint mi, az első táblákon csak Kaválek győzött, csapatuk vége azonban­­ kevesebb sikerrel szerepelt. Tekintélyes arányú rajtgyőzel­münk nem bontakozott ki olyan könnyen, mint azt a számokból gon­dolni lehet. A svédek jó ideig ma­kacsul tartották magukat, s csak a játékidő vége felé mutatkozott versenyzőink nagyobb tapasztalata. Négy győzelmünk közül szemre leg­tetszetősebb volt az a kombináció, amellyel Forintos érvényesítette ál­láselőnyét: Forintos—Broström Sötét 21. lépése után jött létre a fenti hadállás. Következett: 22. Hd3, Vd6 23. fb4, ab: 24. ab:, eb: 25. c5, Vc7 26. Fg6:1, (A lebo­nyolítási akció bevezetése. Ezek után a világos huszár küzd sötét futárja ellen.) 26. —, fg: 27. Hb4:, Bec8 (Sötét ezzel vélte akadályozni a c-gyalog előnyomulását, de tévesen számí­tott. Jobb volt 27. —, Fc6. Most dönt a kötés-motívum létrehozása.) 28. c6!, Fc6: (Kényszer. 28. —, Fa6 nem ment 29. Ha6:, Ba6: 30. Vc4­ miatt.) , 29. Bfd­, Bab8 30. Hc6­, Bbl: 31. Vbl­, Kh7 32. h3, Vd6 33. Ha5, Ba8 34. Hc4, Ve6 35. Hb2, Bb8 33. Vc2, VdB 37. Hd3, és sötét néhány lépés múlva beszüntette az ellen­állást (1:0). II. FORDULÓ Magyarország—Csehszlovákia 5:5 — Bilek—Hort 0,5, Barcza—Pachman 0,5, Lengyel—Filip 0,5, Bárczay—Kavalek 0,5, Dely—Kozma 1:0, Forintos—Jansa 0,5, Honfi—Smejkal 0,5, Flesek—Ujtelky 0,5, Csem—Kupka 0:1, Szilágyi—Janata 0,5, Ausztria—Svédország 5,5:4,5. Izgalmasan alakult a két esélyes rangadónak számító összecsapása. Néhány gyors döntetlen után 2,5:2,5-re állt a mérkőzés, majd a játékidő­­ vége felé Pithart mester, a cseh­szlovák csapat kapitánya kombinált rermajamatot tett a­ 1-re. Figyelem­be véve a feszült idegállapotot, a nem tisztázott helyzeteket a táblá­kon, valamint az 1. fordulóban szer­zett egypontos előnyünket, az aján­latot elfogadtuk, így Juggojaiszmák terhétől mentesen készülhettünk a 3. fordulóra. A „pótmérkőzés” kemény küzde­lem után az osztrákok mimmans győzelmével zárult, natal mesterük, Holaszek, érdekes játszmában győ­zött Jansson ellen. szicíliai védelem Holaszek Jansson 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd­ 4. Hd4­, ge 5. He3, Fg7 6. feo, ulti 7. Fc4, 0—0 8. Fg3, de 9. fa, Pd7 l6, Vd2, Va5 11. 0—0—1), Bb­ö 12. K.01, He5 13. g4! (Újabban sokszor elő­forduló hadállás alakult ki. E játsz­ma után úgy tűnik, világosnak fon­­tosabb a g4 lépés megtétele, mint a h4. Lásd a Jocna—nang játszma elemzését. M. Sc. 1967. évi 6. sz.) II. —, Hc4 14. Fc4:, Bc4: 15. HD.,, Va6 16. e5!, He8 (16. —, de­ nem ment 17. g5 miatt) 17. Hd5!, Fe5: (17. —, Kig-ra 18. Fh6 jött volna; 18. He7:!, Kf8 19. Hd5, Fe6 20. Hf4, Bac8 21. He6:f, fe; 22. Fd4!, Fd4: (22. —, Bc2 :-re 23. Vh6f, Kg8 24. Fe5:, de: 25. Bd7 nyert volna.) 23. Hd4:, e5 24. Vh6f, Kg8 25. He6, Kf7 26. Hg5f, Kf6 27. Vf8f és sötét fel­adta, mert 27. —, Kg5:-re h4 matt következik (1:0). IH. FORDULÓ Magyarország-Ausztria 5:5 — Bilek— Dückstein 0,5, Barcza—Holaszek 1:0, Len­gyel—Janetschek 0,5, Bárczay—Kinzel 0,5, Dely—Stoppel 0,5, Forintos—Lambert 0:5, Honfi—Halser 1:0, Haug—Niedermayr 0,5, Flesek—Strausz 0,5, Tompa—Steiner 0:1. Csehszlovákia—Svédország 7:3 Csehszlovákiának jól kijött a lé­pés és győzelmükkel megfordították az élen a sorrendet. Eredményünk bizony meglepetés volt. Bilek, Bárczay, Lengyel és Dely korán döntetlenül végeztek, Tompa gyalogáldozat után nem jutott a re­mélt támadáshoz. Forintos függő után remiállást vesztett el a jól taktikázó Lambert ellen, így elég sok kellemetlenség gyűlt össze er­re a napra. Szerencsére Honfinak sikerült legyőznie a szívósan küzdő Halsert, és Barcza legjobb napjaira emlékeztetően szerzett pontot a te­hetséges Holaszekkel vívott játsz­mában. A forduló legjobb magyar telje­sítménye: királyindiai védelem Barcza Holaszek 1. Hf3, Hf6 2. g3, g6 3. b3, Fg7 4. Fb2, 0—0 5. Fg2, c5 6. c4, Hc5 7. 0—0, d6 8. Hc3, Ff5 9. d4­, Vc8 10. d5, Hb8­­Világos térelőnyre tett szert, s most huszármanőverek kö­vetkeznek az ellenfél tisztjeinek előre csábítására, majd ezek visz­­szaszorítása gyalogokkal. Tipikus Győzelmünk az Európa-bajnokság elődöntőjén Világos lép

Next