Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. augusztus / 8. szám
142 Lasker kassai látogatása (1917) Száz évvel ezelőtt, 1868. december 24- én, született Lasker Emanuel Frankfurt porosz kerület akkor alig 5000 lélekszámú városkájában, Berlinbenben. Nem akad széles e világon valamirevaló lexikon, amely részletesen ne ismertetné életének főbb állomásait. És szellemi nagyságát talán nem is annyira a róla írt méltatások mutatják, mint a fasizmus megszállottjainak ádáz dühe, amellyel a ,,zsidó szellem e kimagasló megtestesítője” ellen fordultak. Mert abban a képes albumban, amelyben a fajelmélet teoretikusai képekben mutatták be a sémi, hamita és negroid fajok típusos képviselőit, nyomban az első lapokon ott találjuk Lasker jól sikerült fényképét, amint szembetekint egy egyiptomi királynővel, s a kommentátor a vélt antropológiai egyezések alapján a két főből a ravaszságot, a mások becsapására irányuló szándékot kívánta illusztrálni. Az évfordulót azonban nem arra kívánom felhasználni, hogy Laskert, minden idők egyik legnagyobb sakk-stratégáját méltassam, pályafutását ismertessem. Megtették ezt nálam hivatottabbak. Hanem Lasker kassai látogatásával kapcsolatban csupán személyes benyomásaimat, a vendéglátó házigazda élményeit kívánom felidézni. Az ilyen apró epizódok felelevenítésének talán hasznát veszi az a valaki, aki a magyar sakkozás történetének megírására egyszer majd vállalkozik. Lasker 1917 őszén tett magyarországi körútja nagy lendületet adott a magyar sakkéletnek. Ez nem csupán a szokványos frázis. Kassai látogatása érlelte meg például a kassai sakkélet vezetőiben azt agondolatot, hogy a világbajnok részvételével nemzetközi sakkversenyt rendezzenek a ,,Hernád-parti Athénben”. Erről majd a továbbiakban. Elöljáróban talán néhány szót Kassa szerepéről a magyar sakkéletben. 1914 szeptember első napjaiban kerültem Kassára, hogy tanári állásomat elfoglaljam. Alig csomagoltam ki, máris látogatók kerestek fel: a helyi lap szerkesztője és dr. Kálniczky Géza ítélőtáblás bíró, a jeles feladványszerző, Charousek jó barátja, partnere és több Charousek relikvia (játszma gyűjtemény, anyjához írt levelek stb.) őrizője. A szerkesztő arra kért, hogy cikkeimmel keressem fel lapját, a „Felvidéki Újságot”, Kálniczky Géza pedig szíves szóval invitált a kassai sakkozók körébe, akik esténként a színházzal szembeni Royal (most Slavia) kávéházban szoktak egybegyűlni. (Régebben, Charousek kassai ügyvédbojtársága idején, a Schalkház volt a sakkozók stamm-helye, ezt azonban kissé excentrikus fekvése miatt elhagyták.) Mondanom sem kell, hogy alig melegedtem meg az új részekben, máris a sakkozók körében voltam. Jól esett megismerkednem azokkal, akik egykor Charousek barátai voltak, s amikor a nürnbergi versenyre szólító távirati meghívás megérkezett, pillanatok alatt „összedobták” a költségeket. Ott találtam az idősebbek között a mestererejű Hermann Dávidot, — aki a hadtestparancsnokságon volt német, szláv fordító, s nagyerejű tréning-partnere volt Charouseknek; — Wollner Jakab gyapjúkereskedőt, aki a világ összes szaklapjait és rovatait megjárt Charousek—Wolfner játszma szenvedő alanya volt; — Reinhard Dávidot, aki akkoriban a nyolcvanon jóval túl volt, de még mindig komoly ellenfél; — dr. Ferenczy Géza járásbírót, — dr. Tyrnauer Albert orvost — mindketten Charousek egykori partnerei, — a problemista Kelemen Józsefet; — dr. Gádor Géza ügyvédet, Charousek kortársát, akiről nem túlzás azt mondani, hogy ha nemzetközi versenyeken indul, nevét ma minden magyar sakkozó ismerné; — a fiatalabbat között dr. Kászonyi Ferencet aki egyaránt lelkes művelője volt a tábla melletti és a levelező sakkozásnak. (Remélem, ma is életben van, többször találkoztam vele pesti sakkbarátaim körében.) A háború sok vendégsakkozót hozott körünkbe, Kassán teljesített szolgálatot Bíró Sándor, aki a legjobb főtomásaink közé tartozott, általában azonban jobban ismerték nevét futballista körökben, mint első osztályú bíróét. Kassai kórházban működtt az igen szimpatikus dr. Chmelár prágai orvos. A háború idején is pezsgett Kassán a sakkélet. Megtiszteltetésként fogadtam a felkínált titkári tisztet (az elnök a Kassáról eltávozott dr. Kiss Albert jogakadémiai tanár, szintén jeles sakkozó helyett dr. Gádor lett), s igyekeztem széleskörű propagandát kifejtteni a sajtóban, személyes után járással, úgyhogy jegyzetem szerint 1916-ban a körnek 48 fizető tagja volt, ami vidéki viszonylatban tekintélyes szám. Különösen gyümölcsöző volt a Budapesti Sakkörrel, illetve a kört „megtestesítő” Abonyi Istvánnal való szívélyes és sűrű kapcsolatunk. Abonyi pénztárcája nyitotta meg az utat neves pesti játékosok kassai vendégszereplésének, így néhányszor üdvözölhettük Balka Zoltánt, Havasi Kornélt, dr. Asztalos Lajost, Steiner Bernátot körünkben, s szimultánjaiknak 25—30 résztvevője akadt. Természetesen a legnagyobb „felhajtás” Abonyi István szimultánjához fűződött (1916). Abonyi egész vezérkarral érkezett: Breyer Gyula, Stern Károly, Havasi Kornél és a „Leidzsumaliszta” Helitai H. István voltak kíséretében, de a sakkmestereknek ki volt adva az ukáz, hogy nem szabad senkivel táblához ülniük, ők csak asszisztálhattak. A szimultán után Abonyi a teljes gárdát és még néhány notabilitást vendégül látott a Schalk-ház éttermében. Itt pendítette meg Lasker meghívását, s tette fel a kérdést, nem vállalkoznánk-e Lasker kassai vendégjátékának megszervezésére. Persze habozás nélkül igennel válaszoltam. Lasker fogadtatására lelkesen készültünk. Az anyagiakat elég könnyen öszszehozták, amennyiben a szimultánra egybeverbuváltak táblánként 50 koronát áldoztak, s a gyűjtési akció is sikerrel járt. Az Abonyi szerkesztette Magyar Sakkvilág patetikus szavakkal, „Ave Caesar” címfelirattal jelentette be a nagy eseményt, s közölte Lasker körútjának programját. Eszerint a világbajnokot Budapest, Kassa, Temesvár, Győr kötötte le. (Kassával kapcsolatban tévesen közölte a lap, hogy egy estére. Mi szimultánra és tanácskozási játékra kötöttünk megállapodást.) Október 24-én telefonon hívott fel Abonyi, s közölte, hogy Laskertől értesítést kapott: először hozzánk látogat, mégpedig egy-két napon belül, de hogy melyik vonattal érkezik, azt nem közölte. Háborús időben ezt nehéz is lett volna Berlinben előre látni, így történt azután, hogy október 25-én egyik tanítványom lelkendezve rontott be hozzám. Egy bácsi érkezett Berlinből, a Kossuth Lajos utcai szállodában nem kap lakást, s engem megkért, értesítsem a tanár urat. — Lélekszakadva siettem a Kossuth Lajos utcára. Lasker egy garni-szálló kapujából lépett ki, ez volt már a harmadik szálloda, hol nem kapott helyet. Nyomban hozzásiettem: — Willkommen. Herr Doktor. . . Láthatóan megörült. Rajta volt még a több mint 24 órás út szennye, pora. Megviselt, szürke átmeneti kabátja nagyon lötyögött, meglátszott arcán, testén, hogy berlini háborús koszton élt. Kézbe kaptam az útitáskáját. — Természetesen a vendégem, doktor úr. Két szobám van, az egyiket átengedem önnek. Hamarosan hazaértünk. Megmosdott, tiszta inget húzott. (Arra is emlékszem, hogy „jéger-inget” hordott, s erre húzta a vászoninget.) Hamarosan felhozták a vacsorát. Jóízűen, de mérsékelten evett. A pohárka tokajit élvezettel szürcsölte, de amikor újítani akartam tiltakozott. — Ennyi nagyszerűt tesz, de a több megárt, — jegyezte meg. Mennyire igaza van Regőczi—Exner cikkének, — gondoltam. — „Elve józan, cselekvéseiben mérsékelt.” Másnap tíz órakor történelem órám volt az v. osztályban. A görög kultúráról kellett magyaráznom. Reggeli után, amikor Lasker megtudta, hogy mire készülök, elkezdett beszélni a görög kultúráról, a szépség és az erő harmóniájáról, a kalokagathiáról, hogyan kell szépen és derekasan élni. Olyan művészettörténeti előadás volt ez, amilyent csak egyetemi katedráról hallottam. A kissé tartózkodónak megismert ember egyszeriben nekitüzesedett. Már nem kellet az óravázlattal törődnöm, nagyobb élmény volt ez, mint aminőt szimultánjának szemléletében élveztem. Az egyszerű ebéd után, amelyhez szintén elfogyasztott egy pohár bort, kis időre délutáni pihenőre tért, — az ötvenéves ember egészséges életrendjéhez ez is hozzátartozik, mondotta—, majd délután négy óra tájban elindultunk a Társadalmi Kör helyiségébe. Itt a klub elnöke üdvözölte a híres vendéget, és egy doboz Porto Rico szivart nyújtott át neki, amelynek Lasker szemmel láthatóan nagyon megörült, s egy szivarra nyomban rá is gyújtott. Sakk-körünk tanácskozó csoportja hét tagból állott: Ferenczy Géza, dr. Gádor Géza, Hermann Dávid, dr. Kálniczky Géza, Kelemen József, dr. Kendi Zoltán és jómagam ültük körül a díszteremben elhelyezett asztalt, míg a mellette levő tágas szobában Lasker helyezkedett el, körülötte a klub vezetőségi tagjai, köztük dr. Lorbeer Rezső, Charousek egykori principánsa. Lasker az egész játszma alatt élénken társalgott környezetével a legkülönbözőbb kérdésekről. A tanácskozók lépéseit én közvetítettem, Lasker feleletét Zabodroczky hozta át. Az órát a két terem közti ajtónyílásban, egy kis asztalon helyeztük el. Ami a csoport összeállítását illeti, csupán Kászonyi Ferencet lehetett hiányolni, különben a többiek képviselték a kassai sakkozók legjobbjait. Csakhogy most is beigazolódott, a közmondások csupán relatív érvényűek, a túli sok szem nem látott túl sokat. A játszmát itt csak rövidített jelzéssel adom közre, bővebb megjegyzésekkel megjelent Abonyi lapjában. MAGYAR SAKKÉLET KETTŐS HUSZÁR JÁTÉK Kassa, 1917. X. 25. Tanácskozók Dr. E. Lasker 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Hf6 4. d4, ed 5. 0—0, d6 6. Hd4, Fe7 7. Hc3, 0—0 8. Be1, He5 9. Ff1, Be8 10. Ff4, Ff8 11. Fe5:?, de: 12. Hde2, Fc5! 13. Vd8, Bd8 14. Badl, Fe6 15. h3, c6 16. a3, Kf8 17. g3, Ke7 18. Fg2, Hd7 19. Hbl, h5 20. Hd, f6 21. Ffl, h4 22. g4. Hf8 23. Hd3, Fb6 24. b3, Ff7 25. Hc3, He6 26. He2, Fg6 27. Fg2, Hg5 28. Hc3, Fd4 29. Hbl, Bd7 30. Kfl, Bad8 31. f3, He6 32. Ke2, Fb6 33. b4, Ff7 34. Bhl, Bd3,! 35. cd., Hf4f — és a tanácskozók feladták, mivel 36. Kft-re Fe4 dönt (0:1). ,,A 12. lépéstől úgy éreztem magam, mintha tartósan masszíroznának — mondotta Gádor Géza, s mindnyájunk érzését fejezte ki. Másnap délelőtt a kassai székesegyház gótikájában gyönyörködött vendégünk, majd a Felsőmagyarországi Múzeumot látogattuk meg. Délután öt órakor kezdődött a 32 táblás szimultán ugyancsak a kaszinó nagytermében. Míg a tanácskozási játszmának csak a „műértők” voltak a nézői, most szépszámú közönség gyűlt össze. Dr. Blanár Béla polgármester üd(Folytatása a 159. oldalon.)