Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. november / 11. szám
202 Karinthy Frigyes: Sakkoztam a bajnokcsapat bajnokával* A pincér régi ismerősöm és megértő lélek, észreveszi, hogy ráérő időm van. — Nem tetszik sakkozni akarni? Természetesnek találom, hogy ismeri ezt a gyengémet. Hogy szeretem a sakkot. (Még mindig vannak, akik gyengémnek tekintik legerősebb szenvedélyemet.) — Á, nem szeretem a kávéházi sakkozókat. Pancser társaság. Ismerem ezt a fajtát. Harminc éve látom egyiket-másikat az ablak mellett, szüntelen munkában. Egyre rosszabbul játszanak. Róluk csináltam világhírű sakkaforizmámat, mely így hangzik: „Gyakorlat teszi a pancsert.” A pincér rejtelmesen vigyorog. — Hát kérem, akkor ajánlanék egy fiatalembert, ott ül. . . Az még nem romolhatott el, tizenkilenc éves. . . és tudtommal nagyon szeret sakkozni. — Ilyen fiatal? na, akkor csakugyan lehet, hogy még tud valamit. . . Lehetne szó egy játszmáról. Kérdezze meg tőle, elfogad-e egy bástya fórt? A fiatalember szerényen üzeni, hogy ilyesmire legfeljebb az első döntetlen parti után hajlandó, önérzet, az van, mint látom, nem baj, magam is büszke természet vagyok. Magas, karcsú fiú. Valami tucatnevet mormog a bemutatkozásnál. A fehér bábokkal kínál, udvariasan sorshúzásra bízom a döntést. Király csellel indít. Velem, király cselt! Ez már elbizakodottság! Aki nagyon jól tudom, hogy a fekete futó ezen. . . szóval tetszik tudni, ugye. Unatkozva lépegetek, hogy gyorsan lebonyolítsam a partit, ami számomra nyerve van abban a pillanatban, mikor ő elkezdte . . . Közben diskurálok, kérdezgetem, mióta sakkozik, ki a kedvenc mestere. . . Kiderül, hogy elég jó iskolája van, érdekes neveket és játszmákat emleget. . . Korához képest sakkműveltsége jól fejlett. Méltányolja definíciómat, mely szerint a legnagyobb játszmát is az nyeri meg, aki az utolsóelőtti rossz lépést húzza. — Úgy látszik, általános intelligencia dolgában is megbízható, mindenben igazat ad nekem. Gyorsan be is akarom fejezni, hogy majd inkább beszélgessünk. Na gyerünk, most kivégzem. — Sakk! Sakk! . . . Sakk az amatőrnek! — szellemeskedem, egy hatlépéses matt biztos tudatában. Ejnye csak . . . mi ez? Úgy látszik, mégse hatlépéses ez a matt, lehet hét, esetleg nyolc is. Sőt. . . iini, ezt lehetett? de hiszen g8-on . . . ja persze! erre nem gondoltam ... de nem is tudtam. . . olyan zaj van ebben a kávéházban ... és mért állnak körül olyan sokan? Nem megy ez a dolog. Legyen boldog. Pillanatig habozom, aztán: — Feladom — mondom gyorsan. — A következő partiban én leszek világos. Francia játszmát nyitok. Később dánt, angolt, svédet, indogermánt, arabot, abesszin—falassát és botokudot. Mi a csuda, hát ez mindent ismer? De különben is. . . itt valami nincsen rendben, ebben a kávéházban. . . úgy látszik, görbe az asztal, vagy mi a csuda. . . huzat is van. . . ezt a figurát nem én húztam. . . rossz huzat. . . és a vezér. . . vagy ismeri, hátulról is a lapokat? Ennek a fele se tréfa. . . Idegesen felugrom, így nem lehet játszani, még fotografálnak is közben, durrogtatjáki a magnéziumot. . . úgy látszik, ebben a vakító fényben találta meg a helyes folytatást. . . Ugyan kérem, vigyék azokat a gépeket. . . nem láttak még sakkozni?. . . és mi van abban, hogy nyilvános helyen sakkozom? (Igen, szokásom ellenére!) Azért muszáj engem mindjárt fotografálni? Partneremhez fordulok mentegetődzve. — Ne haragudjék, fiatalember, látja, ez a kellemetlen a hírhedtségben ha az embert ismerik. . . Biztosan magát is zavarja a fotografálás. . . Pláne, mikor ilyen rossz hadállást fotografálnak. . . Ne haragudjon, de még ezt se adja fel? Ugyanis most végre kezemben van a játszma. . . elég, ha ennyit mondok, az az olvasó érti ugyebár, hogy e6-on áll a lovam. . . bástya k9. . . vezér 746. . . kancellár jobbra-balra, északnyugat-dél, zöld felső, dzsoli dzsóker, összes adu, ziccer karambol, felső fogás, ezt megnyertem, gyerünk, sakk, sakk, sakk! — Tessék már feladni, — biztatom, nincs ebben semmi szégyen. . . ilyen hadállásban Aljachin is feladná. . . vagy az az izé. . . az a fiatalember. . . aki most jött haza a magyar csapattal, amelyik a világbajnok lett a sakkolimpiászon s amelyik csapatban ő lett az első, tehát hivatalosan tulajdonképpen ő a világbajnok. . . valami Szabó izé, vagy mi. . . Szabó Ödön. . . — Szabó László — jegyzi meg szerényen — Tudniillik én vagyok az. A futár cukkol egyet a kezemben, mintha le akarna futni a tábláról. A döntő lépést kellene húznom vele.. . de nini. . . makacskodik a figura, most nem mozdul. . . vagy nem arra, amerre és akarom. . . És mintha beszélne. . . cérnavékony hangon motyog valamit. . . közelebb hajlok. — Az istenért, — suttogja a futó — ne tessék ezt húzni velem. . . Az ellenfél elveszíti a partit. . . tessék elgondolni, micsoda blamázs. . . most lett világbajnok. . . magyar dicsőség. . . a haza büszkesége. . . nemzeti érdek. . . Tessék gyorsan valami rosszat húzni és elveszteni. . . Kábultan szót fogadok és elvesztem az utolsó partit is. (Színházi Élet, 1936. — 38. szám.) Rövid hírek a sakkvilágból ANGLIA. Canterburyben tervezték az idei postás Európa-bajnokság megrendezését. Mivel számos ország — köztük Magyarország — távolmaradt, a megjelent 6 csapat között EB-jelleg nélküli tornát bonyolítottak le. Ezt az NSZK együttese nyerte meg Hollandia és Svájc előtt. AUSZTRIA. Az osztrák főváros 15 résztvevős bajnokságban első lett dr. Dückstein 10, 2—3. Holaszek és Janetschek 9,5, 4—5, Glass és Strobel 9 ponttal. — A csapatbajnokságot a Hietzing együttese nyerte. EGYESÜLT ÁLLAMOK. A 69. nyílt bajnokságot a Colorado-beli Snowmassban rendezték meg 172 résztvevővel, 12 fordulós svájci rendszerben. Győzött a dán Larsen 11 ponttal, a 2—3. helyen Benkő és Browne, a 46-on R. Byrne, Saidy és Kaufmann végzett. FRANCIAORSZÁG. A 42. országos bajnokságot Letzester nyerte Conan, Benoit, Duck, Demarre és Thiellement előtt. SZOVJETUNIÓ. A XXXVI. szovjet bajnokság középdöntőit az ország különböző városaiban rendezik meg. Eddig már több csoportban eldőlt, hogy ki kerül a bajnokság döntőjébe. Leningrádban V. Bikov, V. Osznosz és A. Cserepkov tizenhét játszmából 12,5 ponttal osztozott az első három helyen. A bajnokság döntőjének két helyéért hármuk között külön tornát rendeznek. Groznijban az OSZSZSZK bajnoka A. Zajcev lett tizenhat játszmából 12,5 ponttal. A. Leni 12 ponttal második helyet foglalta el. Utánuk Ceskovszkij és J. Sabanov 9,5 ponttal következtek, s a kiírás értelmében alkalmazott pontszámítás alapján az első kettőn kívül az előbbi biztosította helyét a döntőben. Tallinban a grúz V. Gurgenidze és a lett J. Klovan tizenhét játszmából 11,5 ponttal osztozott az első két helyen, s biztosította szereplését a döntőben. A Szovjetunió női bajnokságának elődöntőiből a következők minősítették magukat a döntőbe: Leningrádból, L. Rugyenko és P. Eszterkina, Vilnuszból: K. Zvorikina és V. Boriszenko, Tyumenyből: L. Sztarcsenko és T. Golova, Nalicsikból: R. Bilunova, J. Gurfinkelj és T. Bjelova. SPANYOLORSZÁG. A Barcelonában rendezett női versenyt Vreeken (holland) nyerte Ferrer (spanyol), Rinder (NSZK) és Heemskerk (holland) előtt. ♦Harminc esztendeje múlt, hogy Karinthy Frigyes, a humor nagymestere, a lelkes és erős amatőr sakkozó, a budai Hadik-kávéházban működött Szávay Sakk-kör egykori elnöke meghalt. Megemlékezésül idézzük a fenti írását, amelyben a nagy író a magyar sakkozás egyik legjelentősebb sikerének, az 1936-os soronkívüli müncheni sakkolimpián kivívott elsőségünknek adózik — a maga módján és a laikus nagyközönséghez szólóan — elismeréssel. MAGYAR SAKKÉLET