Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)

1968. november / 11. szám

202 Karinthy Frigyes: Sakkoztam a bajnokcsapat bajnokával* A pincér régi ismerősöm és megértő lélek, észreveszi, hogy ráérő időm van. — Nem tetszik sakkozni akarni? Természetesnek találom, hogy ismeri ezt a gyengémet. Hogy szeretem a sak­kot. (Még mindig vannak, akik gyen­gémnek tekintik legerősebb szenvedé­lyemet.) — Á, nem szeretem a kávéházi sakko­zókat. Pancser társaság. Ismerem ezt a fajtát. Harminc éve látom egyik­et-mási­­kat az ablak mellett, szüntelen munká­ban. Egyre rosszabbul játszanak. Róluk csináltam világhírű sakkaforizmámat, mely így hangzik: „Gyakorlat teszi a pancsert.” A pincér rejtelmesen vigyorog. — Hát kérem, akkor ajánlanék egy fiatalembert, ott ül. . . Az még nem romolhatott el, tizenkilenc éves. . . és tudtommal nagyon szeret sakkozni. — Ilyen fiatal? na, akkor csakugyan lehet, hogy még tud valamit. . . Lehetne szó egy játszmáról. Kérdezze meg tőle, elfogad-e egy bástya fórt? A fiatalember szerényen üzeni, hogy ilyesmire legfeljebb az első döntetlen parti után hajlandó, önérzet, az van, mint látom, nem baj, magam is büszke természet vagyok. Magas, karcsú fiú. Valami tucatnevet mormog a bemutatkozásnál. A fehér bá­bokkal kínál, udvariasan sorshúzásra bízom a döntést. Király csellel indít. Velem, király cselt! Ez már elbizakodottság! Aki nagyon jól tudom, hogy a fekete futó ez­en. . . szó­val tetszik tudni, ugye. Unatkozva lépe­getek, hogy gyorsan lebonyolítsam a partit, ami számomra nyerve van ab­ban a pillanatban, mikor ő elkezdte . . . Közben diskurálok, kérdezgetem, mióta sakkozik, ki a kedvenc mestere. . . Ki­derül, hogy elég jó iskolája van, érdekes neveket és játszmákat emleget. . . Ko­rához képest sakkműveltsége jól fejlett. Méltányolja definíciómat, mely szerint a legnagyobb játszmát is az nyeri meg, aki az utolsóelőtti rossz lépést húzza. — Úgy látszik, általános intelligencia dol­gában is megbízható, mindenben igazat ad nekem. Gyorsan be is akarom fe­jezni, hogy majd inkább beszélgessünk. Na gyerünk, most kivégzem. — Sakk! Sakk! . . . Sakk az amatőr­nek! — szellemeskedem, egy hatlépéses matt biztos tudatában. Ejnye csak . . . mi ez? Úgy látszik, mégse hatlépéses ez a matt, lehet hét, esetleg nyolc is. Sőt. . . iini, ezt lehe­tett? de hiszen g8-on . . . ja persze! er­re nem gondoltam ... de nem is tud­tam. . . olyan zaj van ebben a kávéház­ban ... és mért állnak körül olyan so­kan? Nem megy ez a dolog. Legyen boldog. Pillanatig habozom, aztán: — Feladom — mondom gyorsan. — A következő partiban én leszek világos. Francia játszmát nyitok. Később dánt, angolt, svédet, indoger­­mánt, arabot, abesszin—falassát és boto­­kudot. Mi a csuda, hát ez mindent is­mer? De különben is. . . itt valami nin­csen rendben, ebben a kávéházban. . . úgy látszik, görbe az asztal, vagy mi a csuda. . . huzat is van. . . ezt a figurát nem én húztam. . . rossz huzat. . . és a vezér. . . vagy ismeri, hátulról­ is a lapo­kat? Ennek a fele se tréfa. . . Idegesen felugrom,­­ így nem lehet játszani, még fotog­­rafálnak is közben, durrogtatjáki a mag­néziumot. . . úgy látszik, ebben a vakító fényben találta meg a helyes folyta­tást. . . Ugyan kérem, vigyék azokat a gépeket. . . nem láttak még sakkozni?. . . és mi van abban, hogy nyilvános he­lyen sakkozom? (Igen, szokásom ellené­re!) Azért muszáj engem mindjárt fo­­tografálni? Partneremhez fordulok mentegetődzve. — Ne haragudjék, fiatalember, látja, ez a kellemetlen a hír­hedtségben ha az embert ismerik. . . Biztosan magát is za­varja a fotografálás. . . Pláne, mikor ilyen rossz hadállást fotografálnak. . . Ne haragudjon, de még ezt se adja fel? Ugyanis most végre kezemben van a játszma. . . elég, ha ennyit mondok, az az olvasó érti ugyebár, hogy e6-on áll a lovam. . . bástya k9. . . vezér 746. . . kancellár jobbra-balra, északnyugat-dél, zöld felső, dzsoli dzsóker, összes adu, ziccer karambol, felső fogás, ezt meg­nyertem, gyerünk, sakk, sakk, sakk! — Tessék már feladni, — biztatom, nincs ebben semmi szégyen. . . ilyen hadállásban Alja­chin is feladná. . . vagy az az izé. . . az a fiatalember. . . aki most jött haza a magyar csapattal, ame­lyik a világbajnok lett a sakkolimpi­­ászon s amelyik csapatban ő lett az első, tehát hivatalosan tulajdonképpen ő a világbajnok. . . valami Szabó izé, vagy mi. . . Szabó Ödön. . . — Szabó László — jegyzi meg szeré­nyen — Tudniillik én vagyok az. A futár cukkol egyet a kezemben, mintha le akarna futni a tábláról. A döntő lépést kellene húznom vele.. . de nini. . . makacskodik a figura, most nem mozdul. . . vagy nem arra, amerre és akarom. . . És mintha beszélne. . . cérna­­vékony hangon motyog valamit. . . köze­lebb hajlok. — Az istenért, — suttogja a futó — ne tessék ezt húzni velem. . . Az ellenfél elveszíti a partit. . . tessék elgondolni, micsoda blamázs. . . most lett világbaj­nok. . . magyar dicsőség. . . a haza büsz­kesége. . . nemzeti érdek. . . Tessék gyor­san valami rosszat húzni és elveszteni. . . Kábultan szót fogadok és elvesztem az utolsó partit is. (Színházi Élet, 1936. — 38. szám.) Rövid hírek a sakkvilágból ANGLIA. Canterburyben tervezték az idei postás Európa-bajnokság megrende­zését. Mivel számos ország — köztük Magyarország — távolmaradt, a meg­jelent 6 csapat között EB-jelleg nélküli tornát bonyolítottak le. Ezt az NSZK együttese nyerte meg Hollandia és Svájc előtt. AUSZTRIA. Az osztrák főváros 15 résztvevős bajnokságban első lett dr. Dückstein 10, 2—3. Holaszek és Janet­­­schek 9,5, 4—5, Glass és Strobel 9 pont­tal. — A csapatbajnokságot a Hietzing együttese nyerte. EGYESÜLT ÁLLAMOK. A 69. nyílt bajnokságot a Colorado-beli Snowmass­­ban rendezték meg 172 résztvevővel, 12 fordulós svájci rendszerben. Győzött a dán Larsen 11 ponttal, a 2—3. helyen Benkő és Browne, a 4­6-on R. Byrne, Saidy és Kaufmann végzett. FRANCIAORSZÁG. A 42. országos baj­nokságot Letzester nyerte Conan, Be­noit, Duck­, Demarre és Thiellement előtt. SZOVJETUNIÓ. A XXXVI. szovjet bajnokság középdöntőit az ország külön­böző városaiban rendezik meg. Eddig már több csoportban eldőlt, hogy ki kerül a bajnokság döntőjébe. Leningrádban V. Bikov, V. Osznosz és A. Cserepkov tizenhét játszmából 12,5 ponttal osztozott az első három helyen. A bajnokság döntőjének két helyéért hármuk között külön tornát rendeznek. Groznijban az OSZSZSZK bajnoka A. Zajcev lett tizenhat játszmából 12,5 pont­tal. A. Leni 12 ponttal második helyet foglalta el. Utánuk Ceskovszkij és J. Sa­­banov 9,5 ponttal következtek, s a kiírás értelmében alkalmazott pontszámítás alapján az első kettőn kívül az előbbi biztosította helyét a döntőben. Tallinban a grúz V. Gurgenidze és a lett J. Klovan tizenhét játszmából 11,5 ponttal osztozott az első két helyen, s biztosította szerep­lését a döntőben.­­ A Szovjetunió női bajnokságának elődöntőiből a követ­kezők minősítették magukat a döntőbe: Leningrádból, L. Rugyenko és P. Eszter­­kina, Vilnuszból: K. Zvorikina és V. Boriszenko, Tyumenyből: L. Sztarcsenko és T. Golova, Nalicsikból: R. Bilunova, J. Gurfinkelj és T. Bjelova. SPANYOLORSZÁG. A Barcelonában rendezett női versenyt Vreeken (holland) nyerte Ferrer (spanyol), Rinder (NSZK) és Heemskerk (holland) előtt. ♦Harminc esztendeje múlt, hogy Ka­rinthy Frigyes, a humor nagymes­­tere, a lelkes és erős amatőr­ sak­­kozó, a budai Hadik-kávéházban működött Szávay Sakk-kör egykori elnöke meghalt. Megemlékezésül idézzük a fenti írását, amelyben a nagy író a magyar sakkozás egyik legjelentősebb sikerének, az 1936-os soronkívüli müncheni sakkolimpián kivívott elsőségünknek adózik — a mag­a módján és a laikus nagykö­zönséghez szólóan — elismeréssel. MAGYAR SAKKÉLET

Next