Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)

1969. augusztus / 8. szám

XIX. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1969. AUGUSZTUS Asztalos-emlékverseny Zalaegerszegen Amikor Tajmanov nagymester megtudta, hogy részt vesz az idei Asztalos-emlékversenyen, telefonon érdeklődött a verseny színhelye iránt. Zalaegerszeg nevét, mint ké­sőbb, megérkezése után mondotta, nem tudta megjegyezni. Kisegítette azonban az a megjelölés, hogy a torna Portisch Lajos szülővárosában kerül megrendezésre. Ezt megkeres­te a szovjet sakkszótárban, majd a várost megkereste Magyarország tér­képén. Alig kezdődött meg a küzdelem, és Tajmanov nagymester — kis szü­netet tartva a „Zala­’ szótagok után és új nekifutással ejtve ki a szó második részét — a verseny többi külföldi részvevőjével együtt, alig­hanem egy életre megtanulta a gö­cseji metropolis nevét. Nyolcvanadik életévében lenne idén a névadó dr. Asztalos Lajos, ha megérte volna az első zalaeger­szegi nemzetközi versenyt. És a ki­tűnő sakkpedagógus, sokak szeretett „Lajos bácsi”-ja, akinek nem egy tanítványa szerepel ma a magyar sakkozás élvonalában, bizonyára he­lyeselte volna a Magyar Sakkszövet­ség célkitűzését: ezúttal nem törek­szünk I/A típusú verseny létreho­zására, nagy nevek felvonultatására, hanem maximálisan kihasználjuk, II/A típusú torna keretén belül, a sima mesterek indításának lehetősé­gét. A négy fiatal részvevő, Vadász László, Geszosz Pavlosz, Portisch Fe­renc és a 18 éves pécsi Ribli Zoltán igazolta az elgondolás helyességét. Vállalkozó kedvükkel, aktivitásra beállított játszmáikkal színessé, ér­dekessé tették a versenyt. Közülük a legfiatalabbnak, Riblinek, még a nemzetközi mesteri norma túltelje­sítése is sikerült, de a többiek is bi­zonyára hasznosítani fogják a Zala­egerszegen tanultakat — reméljük, már a közeli jövőben. A versenyt gondolatban három részre oszthatjuk. Első szakasz: a rajttól az ötödik forduló befejezé­séig. Ekkor még nem az elsőszámú esélyes, a sorsoláson is — sokak szerint jó ómenként 1 1. sorszámot húzó Tajmanov nagymester, hanem a rokonszenves kubai telekommuni­kációs mérnök, Eldis Cobo, valamint Bilek nagymester és az újoncok egyike, Geszosz Pavlosz vezetett 3,5 ponttal. Tajmanov ebben a verseny­szakaszban hiába igyekezett, úgy járt, mint mondja, ahogy velencei versenyén, jobb állásokból sem tud­ta a nyerést kihozni. Egyébként mindjárt a rajt mutatta, hogy a ma­gyar mesterek komoly szerepet fog­nak játszani a tornán. Az 1. fordu­lóban Ribli Zinn nemzetközi mes­tert, Geszosz Flesch Jánost győzte le, érdekes, tartalmas játszmákban. A második szakaszt jelentő 6—10. fordulókban a helyzet gyökeresen megváltozott. Tajmanov bejátszotta magát és megkezdte ötös győzelmi szériáját, amellyel nemcsak az élre került, hanem egypontos előnyhöz is jutott Honfi nagymesterrel szemben, aki felnyomult a 2. helyre. (Honfi rögtönzésszerűen az utolsó pillanat­ban ugrott be a román Radovici nemzetközi mester helyére, aki édes­apja halála miatt nem vehetett részt a versenyen.) Öt döntetlennel kez­dett, de azokban is lelkiismeretesen küzdött. Ebben a versenyszakaszban lefékezett Bilek, aki az első két játszmájának megnyerése után egé­szen a verseny utolsó két forduló­jáig megelégedett döntetlenekkel. Bár Tajmanovval és néhány más el­lenfelével nagy harc után született meg a békekötés, néhány más játsz­mából alighanem kicsiholhatta vol­na a nyerést, ha jobban belefekszik. Geszosz kezdeti lendülete is meg- A XI. Asztalos-emlékverseny. Ülő sor: Dobo, Balogh László nk. versenybíró, Lengyel, dr. Mezőfi Lajos, a Zala me­gyei TS elnöke, Tajmanov, Bilek, Honfi, Nej. Álló sor: Németh Imre, a megyei sakkszövetség főtitkára, Geszosz, Berecz János, a városi sakkszövetség főtitkára, versenybíró-helyettes, Zinn, Marszalek, Nikolics, Dely, Flesch, Vadász, Ribli, Jansa, Portisch F., Németh István, a városi sakkszövetség elnöke.

Next