Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)
1969. augusztus / 8. szám
XIX. ÉVFOLYAM A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA 1969. AUGUSZTUS Asztalos-emlékverseny Zalaegerszegen Amikor Tajmanov nagymester megtudta, hogy részt vesz az idei Asztalos-emlékversenyen, telefonon érdeklődött a verseny színhelye iránt. Zalaegerszeg nevét, mint később, megérkezése után mondotta, nem tudta megjegyezni. Kisegítette azonban az a megjelölés, hogy a torna Portisch Lajos szülővárosában kerül megrendezésre. Ezt megkereste a szovjet sakkszótárban, majd a várost megkereste Magyarország térképén. Alig kezdődött meg a küzdelem, és Tajmanov nagymester — kis szünetet tartva a „Zala’ szótagok után és új nekifutással ejtve ki a szó második részét — a verseny többi külföldi részvevőjével együtt, alighanem egy életre megtanulta a göcseji metropolis nevét. Nyolcvanadik életévében lenne idén a névadó dr. Asztalos Lajos, ha megérte volna az első zalaegerszegi nemzetközi versenyt. És a kitűnő sakkpedagógus, sokak szeretett „Lajos bácsi”-ja, akinek nem egy tanítványa szerepel ma a magyar sakkozás élvonalában, bizonyára helyeselte volna a Magyar Sakkszövetség célkitűzését: ezúttal nem törekszünk I/A típusú verseny létrehozására, nagy nevek felvonultatására, hanem maximálisan kihasználjuk, II/A típusú torna keretén belül, a sima mesterek indításának lehetőségét. A négy fiatal részvevő, Vadász László, Geszosz Pavlosz, Portisch Ferenc és a 18 éves pécsi Ribli Zoltán igazolta az elgondolás helyességét. Vállalkozó kedvükkel, aktivitásra beállított játszmáikkal színessé, érdekessé tették a versenyt. Közülük a legfiatalabbnak, Riblinek, még a nemzetközi mesteri norma túlteljesítése is sikerült, de a többiek is bizonyára hasznosítani fogják a Zalaegerszegen tanultakat — reméljük, már a közeli jövőben. A versenyt gondolatban három részre oszthatjuk. Első szakasz: a rajttól az ötödik forduló befejezéséig. Ekkor még nem az elsőszámú esélyes, a sorsoláson is — sokak szerint jó ómenként 1 1. sorszámot húzó Tajmanov nagymester, hanem a rokonszenves kubai telekommunikációs mérnök, Eldis Cobo, valamint Bilek nagymester és az újoncok egyike, Geszosz Pavlosz vezetett 3,5 ponttal. Tajmanov ebben a versenyszakaszban hiába igyekezett, úgy járt, mint mondja, ahogy velencei versenyén, jobb állásokból sem tudta a nyerést kihozni. Egyébként mindjárt a rajt mutatta, hogy a magyar mesterek komoly szerepet fognak játszani a tornán. Az 1. fordulóban Ribli Zinn nemzetközi mestert, Geszosz Flesch Jánost győzte le, érdekes, tartalmas játszmákban. A második szakaszt jelentő 6—10. fordulókban a helyzet gyökeresen megváltozott. Tajmanov bejátszotta magát és megkezdte ötös győzelmi szériáját, amellyel nemcsak az élre került, hanem egypontos előnyhöz is jutott Honfi nagymesterrel szemben, aki felnyomult a 2. helyre. (Honfi rögtönzésszerűen az utolsó pillanatban ugrott be a román Radovici nemzetközi mester helyére, aki édesapja halála miatt nem vehetett részt a versenyen.) Öt döntetlennel kezdett, de azokban is lelkiismeretesen küzdött. Ebben a versenyszakaszban lefékezett Bilek, aki az első két játszmájának megnyerése után egészen a verseny utolsó két fordulójáig megelégedett döntetlenekkel. Bár Tajmanovval és néhány más ellenfelével nagy harc után született meg a békekötés, néhány más játszmából alighanem kicsiholhatta volna a nyerést, ha jobban belefekszik. Geszosz kezdeti lendülete is meg- A XI. Asztalos-emlékverseny. Ülő sor: Dobo, Balogh László nk. versenybíró, Lengyel, dr. Mezőfi Lajos, a Zala megyei TS elnöke, Tajmanov, Bilek, Honfi, Nej. Álló sor: Németh Imre, a megyei sakkszövetség főtitkára, Geszosz, Berecz János, a városi sakkszövetség főtitkára, versenybíró-helyettes, Zinn, Marszalek, Nikolics, Dely, Flesch, Vadász, Ribli, Jansa, Portisch F., Németh István, a városi sakkszövetség elnöke.