Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)
1969. január / 1. szám
MAGYAR SAKKÉLET XXIV. MAGYAR BAJNOKSÁG BUDAPEST, 1968. XII. 12—1969. I. 12. 1. Forintos Győző nk. m. (2)— 1 Va Va 1 Va1 Va Va1 1 VaVa Va 11 1 Va Iii1 16/a 2. Portisch Lajos nk. nagym. (18) 0 Va VaVa 1Va 1 1 1 1/aVa Va VaVa VaVa Iii1 14/a 3—5. Bilek István nk. nagym. (16) VaVaVaVa VaVa Va VaVa 0 1Va 1 Va Va Va 1 Va Va 11 12Va 3—5. Dely Péter nk. m. (17) VaVa VaVa VaVa 1 VaVa Va Va 1 Va Va 1 Va0Va 1 Va1 12 a 3—5. Szabó László nk. nagym. (11)0Va Va Va— 0Va Va VaVa Va VaVa 1 Va 1 01 Forintos Portisch Bilek Dely Szabó Bárczay Adorján Barcza Haág Csom Honfi Lengyel Vadász Kluger Liptay Polgár Pogáts Faragó Szilágyi Nagy Sápi Székely Pontszám 1111 12/a 6. Bárczay László nk. nagym. (20)Va0 Va Va 1 —Va Va 1Va 1 Va 0 Va VaVa Va1 1 0 Va1 12 7—9. Adorján (Jocha) András m.. (3) 0Va Va VaVa Va Va VaVa Va Va 0 Va VaVa Va 1 Va 1 Va1 11 7—9. Barcza Gedeon nk. nagym. (8) Va 0 Va 0Va VaVa Va 1 Va Va1 1 Va 0 Va 0 Va Va 11 11 7—9. Haág Ervin nk. m. (19) Va 0 Va VaVa 0Va Va0 Va Va 1 Va 1 0 Va Va 1 Va 11 11 10—13. Csoón István nk. m. (13)0 0 Va VaVa VaVa 0 1— Va 1Va 1 Va 0 11 0 1 Va 1 lOVa 10—13. Honfi Károly nagym., nk. m. (4)0 0 1 VaVa oVa Va VaVa — Va 1 Va 0/a 11V2 V2 10 lOVa 10—13. Lengyel Levente nk. nagym. (1) VaVa 0 '/aVa VaVaN/a Va 0 Va —1 Va Va 1 Va Va Va Va VaVa 1O’/a 10—13. Vadász László m. (9) VaVa Va 0Va 1 10 0Va 0 0— 1 1 Va 10 1 0 Va 1 lOVa 14—16. Kluger Gyula nk. m. (14) Va/a 0 Va 0 VaVa 0 Va 1 Va Va 6 1 o 0 Va72 1111 10 14—16. Liptay László dr. m. (22) 0'/a Va VaVa VaVa Va 0Va 1 Va 0 1 —Va Va Va Va 1 Va 0 10 14—16. Polgár István m. (5) 0Va Va 0 0 VaVa 1 11 Va 0 0/a 1 Va 720 1100 10 17. Pogáts József, dr. m. (7)0Va Va Va 1 VaVa Va Va 0 0 Va o Va VaVa 0 1 0 Va Va Va 9 18—19. Faragó Iván m. (10) VaVa 0 1 0 00 1 Va 0 0/a 1 Va Va 1 0— 0 Va 01 8/a 18—19. Szilágyi György nk. m. (6)0 0 Va Va 0 0Va Va 0 1 Va Va 0 0 Va 0 1 1— 011 8Va 20. Nagy Ervin m. (12)0 0 Va 0 0 1 0/a Va 0 Va Va 10 0 0 Va Va 1 Va Va 7‘/a 21. Sápi László m. (21)0 0 0 Va 6 VaVa 0 0Va 6/a Va 0 ‘/a1 Va 1 0 Va —0 6/a 22. Székely Mihály m. (15)0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 Va 0 0 11 Va 0 0 Va 1— 57a 5 körültekintően és pontosan számított. A stratégiai és taktikai elemek mintha most egyensúlyban lennének játékában és mivel a legjobb sakkéletkorban van, amikor a sakkozó „beérik”, minden reményünk meglehet arra, hogy ez a sikere nem kivétel és jó formája állandósul. Benne látjuk egyik következő nemzetközi nagymesterünket! Portisch 2. helye nem balsiker. Az ő számára, aki nem ismeri a pihentető szalonremiket, hanem minden játszmát teljes erőkifejtéssel, maximális odaadással játszik, az ilyen hosszú verseny különösen nehéz és fárasztó. (Talán egyetlen kivétel Bilek elleni „hagyományos” döntetlened Betegsége is visszavetette, szinte orvosi előírás ellenére pótolta, függő- és ünnepnapokon, elmaradt játszmáit. Megnyitási kultúrája rendkívül széles, Bárczayt, Haágot már a megnyitásban túljátszotta. A játszma ezen szakaszának igen nagy, talán túlzott jelentőséget is tulajdonított. Egyetlen veresége, érdekes módon, mégis megnyitási katasztrófa következménye. A közép- és végjátékban legtöbbször az utolsó lehetőségekig küzd, a legvalószínűtlenebb megoldásokat is figyelembe veszi. Állásmegítélése, különösen heterogén anyag esetén, rendkívül kifinomult. Sápi elleni játszmája igen érdekes és jellemző ebből a szempontból. Ezúttal mintha a végjátékokban kissé türelmetlenebb lett volna a szokottnál, Faragó ellen két gyalog előnnyel nem talált nyerést, Barcza ellen is majdnem kiadta előnyét. Igaz, talán öntudatlanul is, éppen Barcza nagymester speciális területén, huszárvégjátékban mérte vele össze erejét. A 3—5. helyen hármas holtversenyben végzett versenyzők közül Bilek mély játékra, rejtett összefüggések feltárására törekszik. Ez az egyébként dicséretes és követendő törekvés azonban sokszor nem a kívánt eredményre vezet. Egyik legtöbbet látó és legjobban kombináló versenyzőnk az állandó csodakeresés közben sok időt és energiát veszít és nagyobb bajok elkerülése végett játszmája sokszor akorai megegyezéses döntetlenbe fullad. Meg kell azonban jegyezni, hogy haladás mutatkozik —s ha talán még nem is a kívánt mértékben — a gyakorlati sportbeli követelmények és a művészi törekvések egyeztetése terén. Szabó nagymester bizonyos mértékig éppen az ellenkező típus. Bár nem idegen tőle a mély, stratégiai játszmafelépítés, mégis fénykorában és jó formában elsősorban taktikusként érte el sikereit. Most is mintha gyakorlatiasan fogta volna fel feladatát és elsősorban azokat az állásokat játszotta volna meg, amelyek „feküdtek neki”. A többiben nem keresett csodát — ami a korai döntetlenben való megegyezés egy másik forrása lehet. Mindkét versenyző erőteljes formajavulása az olimpiához képest örvendetes és arra utal, hogy ha nehéz szívvel is, de hallgattak az olimpia utáni bírálatra. További előrelépésüket örömmel várjuk, Dely versenyzését az említett incidens miatt tőle szokatlan óvatosság jellemezte. Hogy tud más stílusban is játszani, mutatja Barcza elleni sajátságos játszmája, a verseny egyik legjobb alkotása. Magas helyezése jelentős előrelépés az előző bajnokságokon elért eredményéhez viszonyítva. Bárczay taktikai leleményességéről már megemlékeztünk. Néha azonban mintha csak akkor feküdne bele a játékba, amikor már rosszabbul áll, amikor különleges problémák megoldása köti le figyelmét. Gyorsan lát és húz, az időzavart hírből sem ismeri. Az elért előny érvényesítésében mintha türelmesebb, megfontoltabb lenne, mint régebben. Néha egyoldalúan saját elgondolását követi, nem veszi eléggé figyelembe az ellenfél lehetőségeit. Idegesen szaladgál fel-alá a következő hármas holtverseny egyik részese, a verseny legfiatalabb, 18 éves részvevője, Adorján. Egyike az elméletben legjártasabb fiatal mestereknek. De mintha az általa jól elsajátított elméleti lépések megtétele után befejeződne számára a játszma. Ha addig nincs előnye, túl gyakran kitér a további küzdelem elől. További fejlődése érdekében önbizalma és küzdőképessége fejlesztésére van szükség. Egyelőre jobban „versenyez”, mint sakkozik. Barcza nagymestert bemutatni nem kell. Éppen a küzdőképesség a fő ereje, amit mutat, hogy a két utolsó fordulóban egyedül ő ért el két teljes egységet. Egészségi állapot és kor, a rossz rajt mellett, csökkentette eredményességét. Méltánytalanság lenne azonban meg nem említeni, hogy Barcza, Lengyel és Csem éppen akkor voltak eredményesek a legutóbbi luganói olimpián, amikor egyéni sikerük egyben az egész magyar sakkozás sikerét is jelentette (vagy inkább jelenthette volna). Haág nemzetközi mester az előző — igaz, gyengébb mezőnyű — bajnokságokon magasabb helyen végzett. Megnyitási kísérletei ezúttal nem mind váltak be, fizikai erőnléte sem volt a legjobb, álmatlanság kínozta, így a nagy „betöréssel” ezúttal adós maradt. A 10—13. helyen előállott holtverseny részesei közül Lengyel vállalta a „remiskirály” szerepét. Csupán két játszmát nyert, az utolsó helyezett Székely négyet! Igaz, vesztett játszmáinak száma is csupán kettő, de kétségtelen, hogy a közbeeső 17 döntetlennél Lengyel nagymester többre képes. Csem az olimpia után még a berlini Lasker-emlékversenyen való részvételt is vállalta, így nem csoda, ha a bajnokságon kifáradt. Érzésünk szerint túlságosan bízik „snellező” képességében. Igaz, hogy hazánk állandó villámbajnoka és