Magyar Sakkélet, 1970 (20. évfolyam 1-12. szám)
1970. január / 1. szám
Nehéz küzdelmek előtt A magyar élsakkozás időszerű problémái írta: Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke Fővárosunk és hazánk felszabadulása 25. évfordulójának méltó megünneplésében a magyar sakkozók egyebek közt úgy vesznek részt, hogy a Budapesti Sakkszövetség 1970. február 8—26. között a FIDE égisze alatt I/A típusú nemzetközi emlékversenyt rendez. A magyar sakkozás legkimagaslóbb képviselője, Maróczy Géza születésének századik évfordulójáról pedig úgy emlékezünk meg, hogy szövetségünk megbízásából a Debreceni Sakkszövetség a IV. Debreceni Sakkfesztivál keretében 1970. július 5—24. között megrendezi az ugyancsak I/A típusú III. Maróczy Géza emlékversenyt. Május 9—19. között kerül sor az ausztriai Kapfenbergben az Európabajnokság döntőjének küzdelmeire, amelyen 10 főből és 2 tartalék játékosból álló csapatunk vesz részt. Végül pedig: szeptember 4—28. között tartják meg az NSZK-ban levő Siegenben a XIX. Sakkolimpiát, amelyen hazánk színeit egy 4 főből és 2 tartalék játékosból álló válogatott csapat képviseli. Ha az 1970. évi egyéb erőpróbáktól itt el is tekintünk (noha azok között is lesznek fontosak, mint pl. Portisch Lajos és Ivánka Mária küzdelme az egyéni világbajnokság zónaközi versenyére való továbbjutásért), nyilvánvaló, hogy már az előbb felsorolt négy nagy verseny is alaposan próbára teszi nemcsak élversenyzőink tudását, elméleti és idei állanatbeli (tehát fizikai) felkészültségét és küzdőképességét, hanem szövetségünk szakvezetőinek azt a képességét is, hogy a legrátermettebbeket válogassa, és a válogatottakat mind szakmai, mind egészségügyi szempontból felkészítse. E nagy küzdelmek előtt a legtöbb magyar sakkozó joggal kérdi: hol tartunk ma a magyar sakksport fejlődésében? Milyen helyezést, érhetnek el élversenyzőink a nemzetközi versenyeken, és dobogóra juthat-e válogatottunk az 1970. évi Európa-bajnokságon és Sakkolimpián? Az első kérdésre könnyebben válaszolhatunk. A magyar sakksport az utóbbi években és IQRQ-ben is kétségtelenül fejlődött, bár a fejlődés minden tekintetben egyenlőtlenül ment végbe. Ez a fejődés pl. jóval erőteljesebb volt Budapesten, mint vidéken. Egyes megyék sakkéletének stagnálása, vagy visszaesése mellett más megyékben, pl. Hajdú-Biharban vagy Zalában erőteljesen fejlődött a versenysakkozás. A legszembetűnőbben az ifjúsági és a női sakkozás lendült fel. Ez nem véletlen. Szövetségünk elnöksége immár tíz esztendő óta a legnagyobb figyelmet szentelte az ifjúsági sakkozás előmozdítása, az utánpótlás nevelése ügyének. Egyre élénkebbé válnak az országos egyéni bajnokság középdöntőinek, a Budapest-bajnokságnak, valamint az országos csapatbajnokságnak a küzdelmei. Évről évre fokozódik e versenyek résztvevőinek küzdőszelleme. Versenyzőink igazi sakkcsatákat vívnak a jó helyezésekért, illetőleg a továbbjutásért. Különösen örvendetes, hogy az 1969. évi országos csapatbajnokság győztese a fiatalok nevelésével és öszszetartásával is példát mutató Bp. Honvéd lett. Kevesebb jót mondhatunk az országos egyéni bajnokság döntőjéről. Ezen a legfontosabb hazai versenyünkön, sajnos, egyes nagymesterek és mesterek az utóbbi években és 1969-ben is elég gyakran hajlamosak voltak a „békülékenységre”, a rövid, egyezményes döntetlenekre. Viszonylag ritkák voltak a jó küzdőszellemről tanúskodó értékes játszmák. Ilyenekkel az idei döntőiben inkább csak Dely Péter, Forintos Győző, Barcza Gedeon, Ribli Zoltán, Csom István, M. Kovács László és Faragó Iván örvendeztetett meg bennünket. Érthető, ha emiatt évről évre kevesebb szurkoló látogatja a bajnokság döntőjének küzdelmeit. Egyenlőtlen fejlődésről tanúskodnak mind az élversenyzőink egyéni, mind pedig a válogatott csapatunk nemzetközi eredményei is. Joggal tekinthetjük egészen kimagasló sikernek, hogy az OSZSZSZK csapatát másodszor egymás után, 1969- ben 27:21 arányban sikerült legyőznünk. A magyar sakkozás hírnevét öregbítő legnagyobb teljesítményt 1969- ben is Portisch Lajos nemzetközi nagymesterünknek köszönhetjük. Három I/A típusú versenyen indult és ért el kiváló eredményt: Beverwijkben 3—4., Monacóban 1—2. helyen végzett, Amszterdamban pedig 3 szovjet, 4 jugoszláv és 4 másik. nagymestert másfél ponttal megelőzve szerezte meg az első helyet. A világ tíz legjobb nagymesterének rangsorába tehát méltán sorolták be a hetedik helyre. Ifjúsági sakkozóink közül a fiúk sorában Adorján András és Ribli Zoltán érte el a legjobb eredményt. Előbbi azzal, hogy ezüstérmet szerzett az ifjúsági egyéni világbajnokságon, majd pedig az OSZSZSZK elleni csapatmérkőzés keretében legyőzte az ifjúsági világbajnok Karpovot. Utóbbi a zalaegerszegi nemzetközi versenyen elért II—IV., valamint a XXV. országos bajnokság döntőjében elért V. helyezésével, továbbá azzal, hogy az OSZSZSZK ellen Karpovot ugyancsak legyőzve, a 100 százalékos Bilek Edit utáni második legjobb egyéni eredményt érte el. Ifjúsági válogatottunk elismerésre méltó teljesítménye, hogy legyőzte a román ifjúsági válogatottat, a különösen erős jugoszláv ifi-válogatottal pedig döntetlenül mérkőzött. Bizonyos egyenlőtlen fejlődésre utal azonban e tekintetben is pl. az a körülmény, hogy a főiskolai világbajnokságon főiskolai válogatottunk még a döntőbe sem jutott be. Egészen kimagasló eredményként értékelhetjük, hogy az Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa és Honfi, Károlyné összeállítású női válogatott csapatunk ezüstérmet szerzett a IV. női csapat-világbajnokságon. Két legkiválóbb ifjúsági női sakkozónk, Ivánka és Verőci más hazai és külföldi versenyeken is többnyire jól szerepelt, amit, sajnos, nem mondhatunk el ugyanígy több, felnőtt nőversenyzőnkről. Úgy véljük, e rövid áttekintésből is megerősítést nyert, hogy — bár a legutóbbi zónaversenyek eredményével nem lehetünk elégedettek — magyar sakkozók 1969-ben is nem egyszer tanúbizonyságot tettek tehetségükről, s arról, hogy a nemzetközi élmezőnyben a helyük. És mégsem könnyű arra a már említett második kérdésre válaszolni, hogy vajon legjobbjaink közül hányan érnek el jó helyezést a felszabadulási, vagy a Maróczy-emlékversenyen, s dobogóra kerül-e válogatottunk az Európa-bajnokságon, illetve az olimpián. Figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt néhány esztendő során nemcsak a fizikai, hanem a szellemi sport is világszerte jelentős fejlődést ért el. Nemcsak a fizikai sport egyes ágaiban tűntek fel eddig egyáltalán nem, vagy korábban csak gyengén szereplő nemzetek kiváló sportolói, hanem a szellemi sportban is. öt- XX. ÉVFOLYAM 1970. JANUÁR A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA