Magyar Sakkélet, 1970 (20. évfolyam 1-12. szám)
1970. november / 11. szám
202 MARÓCZY GÉZA (1870-1951) A sorozat előző részei lapunk márciusoktóberi számaiban, a 42., a 67., a 82., a 102., a 122., a 142., a 162. és a 182. oldalon. — Szerk. 9. Az 1908-ban elhatározott visszavonulást több, mint egy évtized múltán a megélhetés kényszere oldotta fel. Maróczy Géza 1919-ban az Állami Színházak intendánsa lett. A Tanácsköztársaság bukása után az állástalanság gondjai miatt — 1927-ig — Hollandiában, Angliában és az Egyesült Államokban tartózkodott. Életét teljesen a sakkozásnak szentelte, versenyzett és tanított. Eredményei és játszmái gyakran emlékeztettek legszebb napjaira. E korabeli eredményeinek felelevenítése előtt szeretnék egy, példájából leszűrhető, fontos tanulságra rámutatni, mint követendő módszerre: Maróczy Géza, mint ember és mint sakkozó, egyaránt bölcs volt. Számolt azokkal a tényezőkkel, amelyek sakkozói tevékenységének eredményességét a hosszú szünet után, az ötödik évtizeden túl, a gyakorlat hiánya és a játékbiztonság csökkenése folytán befolyásolhatják, nem utolsósorban a megnyitáselmélet rohamos fejlődése következtében. Gondosan elemezte ezek együttes hatását, és önértékelést végzett a hátrányos elemek optimális kiküszöbölésére. Így az első két évben (1920-21.) kisebb versenyeken, viszonylag gyengébb ellenfelekkel gyakorolta be magát. Az új elméleti felfedezések veszélyeinek elhárítása céljából — azok beható tanulmányozása mellett — igyekezett a játékot lépéscserékkel a megszokott, általa ismert, klasszikus rendszerekbe tartozó állásokba terelni, az új rendszereket saját megnyitási repertoárjának megfelelően fejleszteni tovább. Az életkor adóját pedig úgy próbálta ellensúlyozni, hogy játszmáiban a döntést lehetőleg annak késői fázisaira (végjáték) halasztotta, ahol a rutin, a tapasztalat egyre nagyobb súllyal esik latba és kisebb erőfeszítést igényel. Az igénybevétel hatásfoka ugyanis elsősorban nem a játszma hosszától (lépésszám, időtartam), hanem intenzitásától (komplikáltság, újszerűség, stb.) függ. Maróczy Gézának a nemzetközi porondon újból való megjelenését rokonszenv és kíváncsiság fogadta: hogyan állja meg helyét az újakkal szemben? Az új kor ,,nagymenőivel” — egy sor kisebb verseny után , 1922-ben, a londoni világversenyen, majd nem sokkal rá Teplitz-Schönauban találkozott. Ekkor még mindkétszer csak a 8. helyen kötött ki. Londonban 16 résztvevő közül Capablanca 13 (!!) ponttal lett első, 2. Aljechin 11,5 3. Vidmar 11, 4. Bogoljubov 10,5, 5. Rubinstein 10 ponttal, Teplitz-Schönau 14-es mezőnyében 1—2. Réti és Spielmann 9, 3—4. Grünfeld és Tartakower 8,5, 5. Rubinstein 8 ponttal. Az első nagy eredmény az év végén Bécsben, mai I/A kategóriának megfelelő versenyen jött meg: 1. Rubinstein 11,5, 2. Tartakower 10, 3. H. Wolf 9,5, 4,6. Aljechin, Maróczy és Tarrasch 9 ponttal (15 résztvevő). A vert mezőnyben végzett Grünfeld, Bogoljubov, Réti és Spielmann. Következő két játszmája közül az első a taktikai éberséget, a második a körültekintő, aktív védekezését dicséri a 20- as évek kiemelkedő világnagyságai ellen: ELHÁRÍTOTT VEZÉRCSEL London, 1922. Aljechin Maróczy 1 1. d4, Hf6 2. Hf3, d5 3. c4, e6 4. Hc3, Fe7 5. Fg5, 0—0 6. e3, c5 7! (Az „országút” abban az időben 6. —, Hbd7 volt, a később oly híressé vált 6. —, h6 7. Fh4, b6-ot éppen ezen a versenyen próbálta ki Tartakower Capablanca ellen. A Rubinstein javasolta 6. 1, c5-öt világos 9. lépése kétesértékűvé teszi.) 7. cd:, ed: 8. de:, Fe6 9. Fb5, Fc5: 10. 0-0, Hc6 11. Be1, Fe7 12. Fe6:, be: 13. Ha4, Bc8 14. Hf4:, Fd7 15. Ff6:, Ff6: 16. Hc5, Fe8 17. Vg4, Bb8 18. b3, g6 19. Bc2, Vd6 20. Bfd, Fe5 21. Hf3, Fg7 22. Va4, Ve7 23. Hd4, Bb6 24. h3, Fe5 25. Hd3, Fd4 26. ed., Bb7 27. Be1? (Az első pontatlanság, feltehetőleg időzavar miatt. Előbb 27. Hc5, s csak ezután az e-vonal megszállása továbbra is passzivitásra kárhoztatta volna sötétet.) 27. —, Vg5 28 Bce2? (Még mindig Hc5 kellett.) 28. —, Fd7 29. Hc5, Fh3i! 30. f4 (Ezt szánta megdöntésnek világos, hiszen tempóval védi a mattot, s egyidejű támadásban áll sötét vezére és bástyája. De most jön a meglepetés.) 30. Vg3! 31. Hb7:, Fg2: (Ez már „nyerő” áldozat. Ütni nem lehet, mert 32. Bg2:, Veit 33. Kh2, Be8 után a matt csak vezérvesztés árán hárítható. Világos következő lépése védi az e8 mezőt, viszont nyitja a c-vonalat.) 32. Vc6., Fe4t 33. Kft, Vh3t és döntetlen (közvetlenül a félbeszakadás előtt) örökös sakkal. Sötét a kiállott izgalmaktól kimerülve, úgy érezte, hogy visszahozott egy fél pontot, pedig üstökön ragadhatta volna szerencséjét: 34. Kf2-re (vagy Kg1-re) a Bc8 utáni Bc3 fenyegetéssel vezért és játszmát nyerhetett volna sötét! Az a ritka eset volt, amikor Aljechint sikerült taktikailag meglepni. Maróczy Géza játékát már fénykorában is inkább a tudatosság, a célszerűség és a küzdőképesség jellemezte, mintsem a csillogás. „Másodvirágzásában” még fokozottabban kerültek előtérbe ezek az elemek. A hidegvérű, mindenkor visszaütésre kész aktív védekezés sorozatos mintapéldányait produkálja, és ennek a stílusnak elsősorban a duzzadó optimizmusú ellenfelek látták kárát. Ezek közé tartozott a 20-as évek egyik legkiválóbb nagymestere, E. D. Bogolbov. Legtöbb találkozásuk lefolyása azonos séma szerint történt: Bogoljubov erőszakosan támad, Maróczy hidegvérűen védekezik, a támadás nem tör át, az ellentámadás viszont igen. (Egymás elleni mérlegük az 1922—36. közötti nagyobb versenyeken: +7, —3, —1. Maróczy javára!) Egy gyakorlati példa erre a versenyzési módra: ALJECHIN-VÉDELEM Bécs, 1922. Maróczy Bogoljubov 1. e4, HfG 2. d3 (Kiküszöböli az akkor még új védekezési mód fenyegetéseit. Mai szemmel már nincs különcködő jellege, hiszen átvezet a szolid „magyar” megnyitásba, vagy a királyindiai támadásba.) 2. —, c5 3. Hf3, Hc6 4. Hc3, d5 5. ed., Hd5, 6. Fe2, Hc3, 7. be, g6 8. 0—0, Fg7 9. Fd2, 0—0 10. ve1, Be8 11. a4, Fd7 12. Bel, Vc7 13. Va3, b6 14. h3 (A királyhuszár útját készíti elő a vezérszárnyra. Ennek a manővernek nem a megtalálása nehéz, hanem annak értékelése, hogy sötét várható királyszárnyi támadása a megcsappant védőerőkkel elhárítható-e.) 14. F, e5 15. Babl, Be7 16. Hh2, Bae8 17. Ff3. hff 18. Hff, f5 19. He3, Vd6 20 Hc4, Vf6 21. Fd5f, Kh7 (A felvonulás véget ért. Sötét számok az a4—a5 lehetőséggel, de úgy értékelte, hogy az akciót b6— b5-tel leszerelheti, s utána királyszárnyi támadása zavartalan lesz.) 22. a5, b5 23. Bb5:!, IFb4 24. Bb4:, eb: 25. eb:, Fc6 26. Fc6:, Vc6: 27. b5!, Vd5 28. Hd6, Bf8 29. c4, Ve6 30. c5 (A néhány lépéssel előbb még oly szerény vezérszárnyi gyalogokból milyen széles falanx fejlődött ki!) 30., Bd7 31. Fb4, Bfd8 32. a6, Ff8 33. Vc3, Fd6 34. cd, Be8 35. Vc6, Bf7 36. Fa5, e4 37. Fc7, g5 38. Be3, Bg8 39. de, f4 40. Bd3, g4 41. d7!, Va2 42. Vd5, Vált 43. Bdl, Vg7 44. Fe5, Vg6 45. d8, gh: 46. Vf7:1, sötét feladta (1:0). Az 1923-as év egész pályafutásának — beleértve fénykorát is — egyik sikerekben leggazdagabb szakasza. Az év elején 3 kisebb versenyen (Hastings, Liverpool, Scheveningen) elért 80 százalékos összeredményét a 1. karlsbadi világversenyen Aljechinnel és Bogoljuboval osztott I. díj követte: 1—3. Aljechin, Bogoljubov és Maróczy 11,5, 4—5. Grünfeld és Réti 10,5 ponttal. A 18 résztvevős mezőnyben 12 élvonalbeli nagymester volt, Rubinstein a 12., Spielmann az utolsó helyen végzett! Új vonás Maróczy versenyzési taktikájában, hogy rutinjára épít és alkalmazza a pszichológiai előkészítést. Jellemző erre a kor egyik legkiválóbb elméleti tudósa, a bécsi Grünfeld eleni játszmája. Ezt saját, egykorú elemzésével adjuk: Ó-INDIAI VÉDELEM Karlsbad, 1923. Grünfeld Maróczy 1. d1, d0 (Könyvtudás ellen nagyon jó védelem.) 2. Hf3, Hc6?! 3. c4, e5 4. Hc3, Fe7 5. d5 (Halvérűnek kell lenni ahhoz, hogy a huszárt továbbra is hagyjuk c6- on okvetetlenkedni.) 5. —, Hb8 6. g3, Hf6 (Jobbnak tűnik f5) 7. Fg2, 0—0 8. e4, He8 9. Vb3, b6 10. Fe3, a5 11. 0—0, Ha6 (A szabálytalan védekezéssel sötét elérte, hogy a világos bábok vezetője — aki első 12 lépését 2 perc alatt szokta megtenni — csaknem egész gondolkodási idejét elhasználta, és később időzavarba került. Ez már megér egy fél pontot.) 12. Hd2, f5 13. ef:, Ff5, 14. Hce4, Hc5 15. Hc5, be: 16. He4, h6 (Szükséges, mert Hf6-na Hg5, majd alkalmilag He6 jönne.) 17. f3, Hf6 18. Bf2, Vc8 19. Bafl (A bástyakettőzéssel világos akadályozza a cserét e4-en, és a nehéztisztek látszólag hatástalan elhelyezésével ellenfelét kockázatos kezdeményezésre csábítja.) 19. —, Bb8 (Nem jó. A helyes folytatás 19. —, Va6 lett volna, a4 vagy Bfb8 fenyegetéssel. Ezzel sötét legalább2 tempót nyerhetett volna.) 20. Va3, Va6 21. b3, a4 (Korai.) 22. Hc3, Fd7 23. Bfd, Bb6 24. Ha4, BaS (Sötét összes tisztjét a vezérszárnyra dobja át. A támadás az ellenfél segítsége nélkül nem törné át.) 25. Ffl, Fa4: (Sötét túl gyorsan akar aratni. Helyesebb lett volna 25. —, e4 a futópár megtartásával.) 26. Va4:?? (Durva elnézés. 26. ha,! után világos kissé kedvezőbben állana.) 26. —, Vb7! és világos feladta (0:1). — Figyelemre méltó a nagymester elemzésének tárgyilagos, helyenként önkritikus hangja. Dr. Szily József (Befejezése következik.) MAGYAR SAKKÉLET