Magyar Sakkélet, 1971 (21. évfolyam 1-12. szám)

1971. december / 12. szám

226 sőbb még neki kellett küzdenie a döntetlenért. A fordulat pillanata: Portisch L.—Forintos Gy. Sötét utolsó, időzavaros lépése Vb6—c5? volt. Következett: 39. Vd3:!, Fd3: 40. He6f, Kh6 41. g40, g5 (Matt fenyegetett h3-on!) 42. Bf6f, Fg6 43. Hc5:, de: 44. Bb5­, Balf 45. Kf2, Ba2f 46. Kg3, Ba3 47. Kf3, e4f 48. Kf2, Ba2f 49. Kg3, Ba3 50. h41, gh:f 51. Kh4­, Kg7 (Be3,-ra Bb7!) 52. Bc6, Be3­ 53. Bb7f, Ff7 54. Bc5­, Bf3 55 .Bg5f, Kf8 56. Bb8f, Ke7 57. Be5f, Kf6 58. Be4­, h6 59. Bb5, Kg6 60. Be7, Bf6 61. Bf5, Fe6?? (Erre lebonyolí­tás lehetséges. A helyes 61. 0, Fg8!-ra nem látni, hogyan érvénye­síthető világos minőségelőnye.) 62. Bf6:f, Kf6: 63. Be6:1­., a sötét feladta (1:0). Lengyel óvatlan lépésére Honfi jó­­ huszárállása csinos kombinációt tett lehetővé, mely nagy kockázatot vál­lalt, hogy legalább egy nyert egysé­get elkönyvelhessen. Vezérét adta két könnyű tisztért, majd ebből a megoszlásból bástya­futó lett ve­zér ellenében. A hosszú, nehéz vég­játékban azonban Tóth Béla végül is felülkerekedett. Bilek és Flesch között nehéz küzdelem után huszár­végjáték jött létre. A befejezés ér­dekessége, hogy a nagymester azért nyerhetett, mert ellenfelének káros többlethuszárja (!) maradt. Következett: 55. d7, Kf3 56. a6, Kf2: 57. Hhlf, Kgl 58. a7, Hc6f 59. Kf6, Hal: 60. d8­, Khl. (Ha sö­tét huszárját le lehetne venni a táb­láról, elméleti döntetlen lenne az állásban. Így viszont...) 61. Vdlf, Kg2 62. Vg4f után sötét feladta (1:0), mert 62. 0, Khl 63. Vf3t, Kgl 64. Vg3f, Khl 64. Vf2 után nincs patt, sötét többlethuszárja hozzásegíti világost a Vfl matthoz. A magas helyre törő Polgárt az ismét magára talált Vadász négy bástyás végjátékban gyűrte le. Az élcsoport az utolsó forduló meg­kezdése előtt: Portisch 10,5, Ribli 9,5, Tóth 1), Adorján, Bilek, Lengyel, Polgár és Vadász 8,5—8,5, Faragó és Forintos 8—8 pont. XVII. forduló, november 6. Sax—Bilek 0:1, Faragó—Honfi 1:0, Adorján—Kluger 1:0, Forintos—Lukács V. Tóth—Portisch V., Csem—Dely ■­., Polgár—Ribli Vs. Flesch —Vadász 1:0. Szabadnapos: Lengyel. A mezőny magas harci értékét igen jól mutatja, hogy a végig ve­zető, de jelentősen­ elszakadni még­sem tudó nemzetközi első klasszi­sunk bajnokká avatása e fordulóig váratott magára. Az egy ponttal hát­rább álló Ribli szicíliai védelmét Polgár az ismert, de mindig szelle­mes — eG-on történő — tisztáldo­zattal szétzúzta, s ellenértékűi­g gyalogot és támadást kapott. Ám a 13. lépésnél kihagyott egy nagyon erősnek látszó lehetőséget, s ezután már csak két lépés történt a pont elosztásáig, így tehát Portisch nagy­mester — függetlenül az utolsó játszmájának kimenetelétől — már elnyerte a hetedik bajnoki címét. De mégis bonyodalmas harcot kellett vívnia a mindig végsőkig küzdő Tóth Béla ellen, aki ezúttal is visszauta­sított egy döntetlenajánlatot, így ez a játszma lett a verseny legutoljára befejezett küzdelme nyolc és fél órai összidő végén történt lépésis­métléssel. Sax vállalkozó kedve végig meg­maradt. Igaz, csak egy gyalogot ka­pott áldozott tisztjéért, de kényes helyzetbe hozta Bilek királyát, s nagyon esélyesnek látszott a táma­dása. A kölcsönös időzavaros kap­kodásban azonban végül is a nagy­mester nagyobb áttekintése diadal­maskodott. Faragó következetes stra­tégiával vitte végig az izolált gyalog elleni támadás gondolatát. Adorján gyalogelőnyös végjátékban érvénye­sítette közép­játékból átmentett elő­nyét. Forintos tisztáldozatos táma­dása győzelemmel kecsegtetett, de egyetlen pontatlanság lehetővé tette, hogy Lukács örökös sakkal döntet­lent tartson. Cseri és Dely mérkő­zése gyors döntetlennel ért véget. Az egész verseny egyik leglátvá­­nyosabb győzelmét ezen az utolsó játéknapon láthattuk. KIRÁLYINDIAT VÉDELEM Flesch J. Vadász L. 1. d4, g6 2. c4, Fg7 3. Hf3, d6 4. g3, Hf6 5. Fg2, 0—0 6. Hc3, ffc­ 7. 0—0, a6 8. d5, Ha5 9. Hd2, c5 10. Vc2, Bb8 11. b3, b5 12. Fb2, e5 13. Hd1, Fh6­­Ez a változat ezen a versenyen többször kipróbálásra ke­rült, így éppen egy fordulóval előbb, a Portisch—Forintos játszmában is. Abban 14. cb5.-tel folytatta világos, de az nem bizonyult kielégítőnek.) 14. Fc3­, Ff5 15. e4, Fd7 16. Vd3, Hh5 17. Ve2, b4? (Tanácsosabb fenn­tartani a vonalnyitás lehetőségét. Most a játék súlypontja átterelődik a királyszárnyra.) 18. Fb2, Hb7 19. He3, a5 20. a4, Ve8 (20. ), ba3: 21. Ba3, után az a5 gyalog okozna gon­dokat.) 21. Bael, Hd8 22. Khl, Bb7 23. Vd1, Fc8 24. f41, f6 (ef4.-re Hf5!) 25. Ff3, ef: 26. Hf5!, Hg3,f 27. hg­, gf5: 28. fff5­, Vd7 29. g4 (Innen kezdve ellenállhatatlan a támadás, sötét nem képes megszervezni gyenge pontjainak — főleg a sötét mezők­nek — védelmét.) 29. —, Fg5 30. He4, h6 31. Be2, Kg7 32. Val, Vc7 33. Bfel, Fh4 34. Bh2f, Fel­ 35. Ff6:f, Kh7 36. Vei­, Hf7 37. Hg5f!, Hg5­ 38. Bh6:f!, Kg8 39. Bg6f, Kf7 40. Bg7f, és sötét fel­adta, mert Kf6­-ra hosszúlépései matt következnék Val­-kal (1:0). A nem mindennapi végállás: Véget ért tehát a XXVII. magyar bajnokság, mely Portisch Lajos szá­mára tizenöt éven belül a hetedik bajnoki címet hozta. Ez a győzelem feltétlen megérdemelt, ő volt az, aki a kiemelkedő — főleg stratégiai — teljesítmények sorozatával ízelítőt nyújtott a magas szintű sakkozás­ból. Versenyzői magatartásával is kivívta az osztatlan elismerést: küzdőképessége, győzni akarása minden helyzetben megnyilvánult, s még vereségeit is elkerülhette vol­na, ha kritikus­ pozícióiban a remi­taktikát választja. A feltörő fiatalság, az elméletileg képzett, magas küzdőszellemű ver­senyzők „első számú embere” Ribli Zoltán. Második helyezése életének eddigi legjobb eredménye, nagyon várt kellemes beérkezés az élgárda vonalába. Játéka elfogulatlan, gyor­san lát és számít, s ötletes a játék minden szakaszában. Még az itt-ott fellépő felszínességét kell kiküszö­bölnie, pl. a Sax elleni gyalogáldo­zatát nem előzte meg kellő számítás. Bilek nagymester a verseny első felében kényelmesen remizgetett, és panaszkodott a neonlámpa zúgására. A Portisch elleni sikere (ez volt első győzelme a sokszoros bajnok ellen) azonban felrázta, nagyobb kedvvel ült asztalhoz, s amikor harcos ellen­felekkel került szembe, küzdött is. Felmerül a nyilvánvaló kérdés: mi lenne, ha magas fokú elméleti kép­zettségét, rendkívül finom sakkérzé­két kellő akaraterővel juttatná ér­vényre, s mindezeket már a verseny kezdetén is a közvélemény kívánta legmagasabb igénnyel vetné latba? Adorján András megerősítette az előző évi bajnokságban kivívott po­zícióját, s ezzel még jócskán előre is lépett, hiszen az idei döntő szín­vonalban és rangban felülmúlta a tavalyit. Elméletileg igen képzett, a búvárkodás, önálló kutatás hajlama Világos lép Bilek I.—Flesch J. Világos lép MAGYAR SAKKÉLET

Next