Magyar Sakkélet, 1971 (21. évfolyam 1-12. szám)

1971. február / 2. szám

A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA SAKKÉLET XXI. ÉVFOLYAM 1971. FEBRUÁR Ribli Zoltán sikere Groningenben Groningent, a ma 160 000 lakosú észak-holland várost — mint a vá­rosházán elhelyezett emléktábla hir­deti —, kanadai csapatok szabadítot­ták fel a második világháború vé­gén, 1945. április 13—15-én. Egy év­vel később, 1946-ban, a város már az első háború utáni világverseny színhelye volt, amelyet a későbbi világbajnok Botvinnik nyert meg dr. Euwe exvilágbajnok előtt és ame­lyen kitűnően szerepelt — 4. lett — a hazánkat képviselő Szabó László is. A város, az ipar és a kerekede­­lem rendezte közösen a versenyt. Így Groningenben, mint különben egész Hollandiában, hagyománya van annak, hogy ipari és kereske­delmi vállalatok (nyilván reklám­célokból) sakkversenyekkel kapcsol­ják össze nevüket, egyben vállalva a versenyekkel felmerülő költsége­ket vagy azok egy részét. A hatvanas évek elején Theodo­­rus Niemeyer, kávé-, tea- és do­hánygyáros évenként ismétlődő ifjú­sági versenyeket rendezett. Ezek eleinte meghívásos tornák voltak, rajtuk magyar versenyző nem sze­repelt. Vadász László, a Honvéd versenyzője volt az első, aki magyar színekben vett részt a még min­dig meghívásos versenyek közül kettőn, elég sikeresen, mindkétszer az élvonalban végzett. Három évvel ez­előtt a verseny rendezősége új kezdeményezést va­lósított meg. Egy a FIDE által jó­váhagyott szabályzat alapján a ver­senyt ifjúsági Európa kupabajnok­sággá sz­élesítette, amelyre természe­tesen valamennyi európai ország if­júsági bajnokát, illetve legjobb if­júsági versenyzőjét meghívta. Ezzel a részvevők száma rohamosan nőtt. Az idei, 9. Niemeyer-versenyen már 24 országból 26 versenyző indult. Hollandia, mint rendező, két ver­senyzőt nevezhetett és ugyancsak két képviselője volt az NSZK-nak is, mert a román Urzica részvételét az utolsó pillanatban lemondták, a hétfordulós svájci rendszerű elődön­tő viszont természetesen könnyeb­ben bonyolítható le páros számú részvevő esetén. A verseny elneve­zésében egyébként még mindig sze­repel a Niemeyer szó, valamint a „kupaverseny” kifejezés is, utalva a FIDE által a győztesnek — az egyéb, a rendezőség által biztosí­tott díjakon kívül — kiírt kupára. A verseny azonban jellegét tekint­ve ifjúsági Európa-bajnokság. Ami a versenyen szinte az első fordulóktól kezdve szembeötlő volt, az a részvevők igen magas színvo­nala. Igaz, voltak köztük, akik már városuk vagy országuk felnőtt baj­nokságán is sikerrel szerepeltek, vagy akik játszottak hazájuk csapa­tában a legutóbbi siegeni sakkolim­pián. Nemzetközi mester azonban csupán egy volt, a magyar Ribli Zoltán. Ribli szereplésében kezdettől fog­va bizakodtunk. Jól fel is készült, részben átlagon felüli megnyitásel­méleti ismereteinek csiszolásával, részben az ismertebb ellenfelek el­leni egyéni készüléssel, majd egy el­lenőrző versenyen való részvétellel. Ennek ellenére rajtja nem volt kedvező. Első két játszmájában csak egy fél pontot szerzett, azt is gya­korlatilag vesztő állásból, úgy, hogy a jókora időhátránnyal küzdő ellen­fél elfogadta döntetlen ajánlatát. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy második játszmáját a fekete, ceyloni származású, angol színekben ver­senyző Sethna Saverymutta ellen olyan változatban vesztette el, ame­lyet egy közkézen forgó megnyitás­elméleti tankönyv úgy zár le: „És sötét meg se tud mozdulni.” A fe­kete bőrű sötét azonban megmoz­dult, gyalogot nyert, majd még ő jutott támadáshoz. Ribli tisztáldo­zatos bonyolítási kísérletét elhárítot­ta, majd ellentámadásban győzött. Szerencsére a vereség nem törte le Riblit, aki szorgalmasan nekilá­tott a pontok gyűjtögetésének. Hár­mas győzelmi sorozattal felzárkó­zott az élcsoportba, majd taktikai döntetlenek következtek, de az utol­só fordulóban még figyelni kellett a konkurrensek játszmáira, mert az egyedül vezető szovjet Beljavszkij mögött a 2—11. helyen tízes holt­verseny keletkezett, ami még svájci lebonyolítási rendszer mellett is rit­ka. Végül is az olasz Cappello „Buchholza” volt a legrosszabb, úgy hogy alighanem megbánta, hogy utolsó játszmáját küzdelem nélkül adta döntetlenre. Kiesett különben még — meglepetésre — a spanyol Juan Bellon is, aki 1969-ben spanyol bajnokságot nyert Pomár nagymes­ter és mások előtt, a legutóbbi spa­nyol felnőtt bajnokságon pedig har­madik helyen végzett. Kiesett a svájci bajnok, Andreas Huss is, aki tagja volt Svájc olimpiai csapatá­nak. Az elődöntő során a 17 éves lvóvi szovjet mester, Alekszandr Beljavsz­kij, mindjárt a rajt után az élre tört és mindvégig vezetve, egy pont előnnyel nyerte a selejtezőt. Ekkor a holland lapok tele voltak fényké­peivel és őt hirdették első számú esélyesnek a FIDE-serleg és a baj­noki cím elnyerésére. „Az én fény­képem csak egyszer legyen benn a lapokban” — mondogatta ekkor Ribli. Kívánsága azután többszörö­sen teljesült, mert a döntő alatt ő vált a sajtó elsőszámú kedvencévé. Valóban, Ribli a döntőt olyan len­dülettel kezdte, hogy ez gyakorla­tilag el is döntötte a versenyt. Első négy játszmáját megnyerte, köztük három erős ellenfél is szerepelt. Nem voltak könyű játszmák, és az sem lett volna rendellenes, ha akár mind a négy döntetlenül végződik. Kiffmeyer nyugatnémet bajnok ellen a megnyitás nem adott kéz­zelfogható előnyt. A lebonyolítás­ban azonban tovább látott időza­varral is küzdő ellenfelénél. A nagy vetélytárs, Beljavszkij ellen a meg­nyitás jól alakult és gyalognyerés­re vezetett, egy második gyalog fel­áldozásával azonban a fiatal szov­jet mester ellenesélyeket teremtett és ha egy helyen nem hibázik, a játszma nem nyerhető. GRÜNFELD VÉDELEM Groningen, 1970. A. Beljavszkij Ribli Z. I. d4, Hf6, 2. c4, g6 3. Hc3, d5 4. Fg5, He4 5. Fh4 (Tajmanov újabb változata, amely bevált többek közt Uhlmann ellen a Szovjetunió—Vi­lágválogatott mérkőzésen.) 5. —, c5 6. cd:, Hc3: 7. be:, Vd5: 11. e3, cd: 9. Vd4:, Vd4, 10. cd:, e61? (Ez az elmélet utolsó szava, amelyet több országban egyszerre mondtak ki. Sötét nem tart 11. Ff6-tól, mert arra 10. — ,Fb4+ és 11. —, 0—0 ki­elégítőnek látszik. Más természetes folytatásokra viszont, mint 10. —, Fg7, 11. —, Hc6 stb., a végjáték­szerű közénjátékban világos rend­szerint fölénybe került. L. még e témához Forintos—Gheorghiu, Skop­je, 1970 játszmát.) II. Bbl (Nem túl hasznos lépés, amely helyett számításba jön 11. Fd3 vagy 11. Fb^1, későbbi Ke2-vel kap­csolatban.) 11. —, Fe7! 12. Fg3, Hc6 13. Hf3. 0—0 14. Fe2, b6 15. h4? (Ez a szárny­­demonstráció nem in­dokolt és végeredményben gyalog­vesztésre vezet.) 15. —, Fb7 16. h5, g5! (Ezt a lehetőséget világos fi­gyelmen kívül hagyta.) 17. h6, Bac8 Ifi. 0—0. Ha5 19. Bfd­, f6 20. Fb5, Bei­t 21. Bel­. Bc8 22. Be8-f, Fe8­ 23. e4. Fb7 24. Fd3, Kf7 (Egyszerűbb és jobb volt azonnali 24. —, Ff8) 26. Hh2. Ff­ff 26. Hg4. Fcff 27. f3. f3 26 He5+, Kf6 29. Fe1 1. Fh6, 30. Fc3! (Világosnak sikerült kihasználni s)-

Next