Magyar Sakkélet, 1971 (21. évfolyam 1-12. szám)
1971. január / 1. szám
. Az ókori görögök híresek voltak szépérzékükről. Nem csoda, hogy már az ő érdeklődésüket is felkeltette a Baleári szigetek természeti szépsége, s a nagy távolság ellenére is gondot fordítottak a szigetek birtoklására. Utódaik a rómaiak, majd az arabok lettek. Azután hosszú ideig spanyol fennhatóság alatt önkormányzattal rendelkeztek a Baleárok, végül pedig beolvadtak az anyaországba. E szigetek közt Mallorca (ejtsd: Majorka) a legnagyobb és a legjelentősebb. Nagyszerű földrajzi adottsága, parti tagoltsága révén a Földközi-tenger hajózási életében is szerepet játszik. Itt épült ki a „Baleárok fővárosa”, Palma de Mallorca, Nyugat-Európa kedvelt fürdőhelye. A kellemes klíma, az építkezési stílusok keveredése és a „bennszülöttek” élénk, lüktető életritmusa sajátos romantikát kölcsönöz az egész városnak. A sakkversenyeket figyelemmel kísérők azt is tudják, hogy 1965 óta évről évre mind jelentősebb sakkrendezvények kerültek itt lebonyolításra. Részben e versenyek általános értékét méltányolva, részben az egész spanyol sakkozás fejlődését elősegítendő adományozta a FIDE a VIII. zónaközi verseny megrendezési jogát Palma városának. A zónaközi verseny védnöke Felix Heras, a Spanyol Sakkszövetség elnöke, technikai igazgatója D. Jorge Puig, főbírája Alberic O’Kelly nemzetközi nagymester volt. November 9-én a városháza tanácstermében a sorsolással egybekötött megnyitón a részvételre jogosult versenyzők mind megjelentek, egy változás azonban mégis történt: Benkő Pál az USA sakkszövetségének kérésére és ráhatására lemondott a részvételről, helyét Robert Fischer töltötte be. E bejelentést követően kisebb ellenvetések után mindenki elfogadta Fischernek és Reshevskynek a fordulók beosztására vonatkozó, vallási okokból eredő kívánságait, s megkezdődhetett volna az irányított sorsolás. Csakhogy a szovjet versenyzők Tajmanovval az élen tiltakozást jelentettek be az irányítás ellen. Arra hivatkoztak, hogy az 1969 évi FIDE-kongresszus bizonyos határozata törölte az irányítást. A jelenlevők megdöbbenésére sem a rendezőknek, sem a főbírónak nem volt tudomásuk erről, a határozatról. Teljes tanácstalanság és hosszas huzavona után megszületett a FIDE- versenyek egyik legfurcsább esete: Filip és Hort, valamint Panno és Rubinetti irányított sorshúzása után megszüntették az irányítást, s a továbbiakban a versenyzőket alfabétikus sorrendben szólították rajtszámaik kihúzásához. Ezt Hort személyes megkülönböztetésnek vette, vissza kívánt lépni a versenytől. S bár az elutazásról sikerült lebeszélni, nagyon nehezen tudta túltenni magát a történteken. Tény az, hogy a sorsolás szerint az utolsó két fordulóban több honfitárs (Ivkov—Minies, Matulovics— Minies, Szmiszlov—Tajmanov) került volna szembe egymással. Ezért a versenybizottság azzal igyekezett elfogadhatóvá tenni a történteket, hogy a 22. és a 23. fordulót előrehozták a 4. és az 5.helyére, s az utóbbi kettővel fejezték be a versenyt. Portisch az első fordulóban Gellerrel került szembe. A „régi mumus” különösen sötéttel nem kellemes ellenfél. Portischnak az ésszerűség alapján is kiegyenlítésre kellett játszania. A biztonságra törekvés érződik a második fordulóban, Ivkov ellenében is: a kis megnyitási előny felmorzsolódása után megegyezéses döntetlen. De ezzel megszűnt Portisch békülékenységi hajlama, több kijátszatlan játszmája nincs! Taktikai szempontból talán hiba is, mert a 3. fordulóban Minies ellen, majd később is sokszor a döntetlentől félő, a rosszabb állás kockázata árán is győzni akaró Portisch számára a sok hosszú küzdelem a kimerülés veszélyét jelentette. (A Minies elleni játszmát időzavar után, hátrányos függőállásból kellett döntetlenre mentenie.) Portisch nem így képzelte a rajtot, de idegességre még nem lehetett oka. Annál is inkább, mert már megszületőben volt az első győzelem Mecking ellen. A függőnapon a brazil mester játék nélkül kapitulált. Ezután Polugajevszkij következett. A remis-kilátásokkal középjátékba fordult küzdelemben Portisch elkerülte a békés folytatásokat, de hibás kombinációval hátrányba került. Nem e vereség, nem is a kieséstől való félelem, hanem játszmáinak fajsúlya miatt ingott meg önbizalma! Érezhető volt, hogy nagy akarása erőlködésbe csap át. Ekkor megpróbálta feloldani ezt a görcsösséget. Az eredmény: végre az igazi Portisch! NIMZOINDIAI VEDELEM Portisch Bubinetti 1. d4, HÍ6 2. c4, e6 3. Hc3, Fb4 4. e3, 0—0 5. Fd3, d5 6. Hf3, c5 7. 0—0, Hc6 8. a3, Fc3: 9. be:, Vc7 10. cd:, ed: 11. Hh4, He7 12. g3, c4 13. Fc2, Hg6 14. Hg2, He4 15. Fb2, f5 16. f3, Hd6 17. a4, Fd7 18. Fa3, Bae8 19. Vd2, Fc6 20. a5, Bf6 21. Fc5, a6 22 Fb4, Vd7 23. Bael, Hf7 24. Be2, Vd8 25. Khl, Vd7 26. Bef2, Vd8 27. Fbl, Vd7. 28. g4!, fg: 29. fg:, Bf2. 30. Vf2:, Hg5 31. h4!, He6 (He4-re Fe4, után mattkombinációs lehetőségek nyílnak f8-on!) 32 h5, Hgf8 33. Hh4, h6 34. Vf5, Ve8 35. Vf7t, Kh8 36. Hg6f, Hg6 37. Vg6:, Hg5 38. Bf7!, Bg8 39. Fe7, sötét feladta (1:0). Ekkor még nem lehetett pontosan felmérni az erőviszonyokat, de az 5,5 pontos Fischerben sokan máris a végső győztest látták, hiszen a 100 százalékból hiányzó fél egysége is megszerezhető közelségben volt Hübner elleni játszmájában. Mögötte nagy a tömörülés. Gligoricsnak, Gellernek, Larsennek, Pannonak és a 3 nyeréssel kezdő Új turnén - nek (!) 4—4 pontjuk volt, Portisch 3.5 ponttal, negyedmagával következett utánuk. A verseny második negyede újabb megpróbáltatással kezdődött. Uhlmann világossal meg sem kísérelte a nyerésre játszást, s korán remit ajánlott. Portisch — kétségkívül aktívabb állásban — elutasította az ajánlatot, de pozícióelőnyének fokozása közben egyetlen felületes lépéssel hátrányba került, s a szorongató időzavarban már képtelen volt rátalálni a menekülés útjára. Még volt bőven alkalma a javításra, de már mutatkoztak a türelmetlenség jelei. Tajmanov remiajánlatát is elutasította, ám az időzavarban ő nem bírta a feszültséget, s kritikus pozícióban kellett borítékolnia, így másnap egy gyanús függő bizonytalanságával került Suttlessel szembe. A kezdeti görcsösség visszatért játékába, s már a megnyitásból majdnem vesztett állásba került. De Fortuna — mintha méltányolni akarná eddigi erőfeszítéseit — most mellészegődött, s a már szokásossá vált időzavar után kialakult függőállás döntetlennel kecsegtetett. (Másnap az alapos elemzés és Portisch szívós játékvezetése megmentette a két fél pontot.) Míg Portisch önmagával, a balsorssal és ellenfeleivel hadakozott, az élen némiképp változott a helyzet. Az egyre jobban belelendülő Geller a 9. fordulóban befogta a Larsentől vereséget szenvedett Fischer Larsen pedig ezzel a győzelmével egy pontra megközelítette az éllovasokat. Figyelmet érdemel Larsennek az a nyilatkozata, hogy e játszma előtt öt órát készült a megjátszott változatra. SZICÍLIAI védelem Fischer Larsen 1. e4, c5 2. Hf3, d6 3. d4, cd 4. Hd4, Hf6 5. Hc3, Hc6 6. Fc4, e6 7. Fb3, Fe1 8. Fe3, 0—0 9. Ve2, a6 (9. —, Va5-re lásd: Fischer—Geller, Szkopje, 1967.) 10. 0—0—0, Vc7 (d5- re g4!) 11. g4, Hd7 (Ezt még a tempó húzta parsen!) 12. h4? (Sürgősebb g5, majd f4) 12. —, Hc5 13. g5, b5 14. f3, Fd7 (14. —, b4?-re 15. Ha4, Fd7 16. Hc6, Fc6: 17. Hc5:, de: 18. g6!, hg: 19. h5!, g5 20. Bdgl. 15. Vg2, b4 16. Hce2, Hb3,f 17. ab: (17. Hb3,-ra a5 18. Kb1, a4 19. Hbd, He5!) 17. —, a5 18. g6, fg:! 19. h5, Zónaközi verseny Mallorca szigetén MAGYAR SAKKÉLET