Magyar Sakkélet, 1972 (22. évfolyam 1-12. szám)

1972. november / 11. szám

204 pék tucatjai könnyítették meg a tudósítók munkáját. Természetesen külön olimpiai postahivatalt is felállítottak, bélye­get adtak ki a nagy alkalom meg­örökítésére. Két bank, pénzváltó­iroda és könyvesboltok tették lehe­tővé a pénz forgatását. Az „olim­piai falut” két szálloda és 35 kom­fortos villa alkotta, valamint a „Pa­noráma” szállodakombinát, amely­ben a Szovjetunió és az USA csa­pata is lakott. Ez a várostól mint­egy 5 km-re fekszik, s külön autó­­buszjáratok szállították oda és vissza a versenyzőket. Mi a ver­senyterem közvetlen közelében épült új szállodában, a 12 emeletes 1972. szeptember 18-án este, 1000 vendég jelenlétében, fanfárok hir­dették a Sakkolimpia ünnepélyes megnyitását. A meghívottak között ott láttuk Botvinnik exvilágbajno­­kot, Edward Laskert, a legidősebb nő­ mestert, és másokat. A verseny fővédnöke maga Tito marsall, ál­lamelnök, s a makedón nemzetgyű­lés elnöke, Mincsev. A megnyitón a rendező Jugoszlávia himnusza után a FIDE-himnusz hangzott fel, majd Sztavrev, skopjei főpolgár­mester, az olimpia szervező bizott­ságának elnöke átadta a szót a Ju­goszláv Sakkszövetség elnökének, Popovnak és dr. Euwének, a FIDE elnökének. A részvevő nemzetek versenyzői nevében a jugoszláv Gli­­gorics nagymester tette le az olim­piai esküt. A csapatokat „abszolút igazságo­san” az Élő- ranglista alapján osz­tották nyolc csoportba. Egyedül a Szovjetunió csoportjába soroltak 7 csapatot, a többibe 8—8 került. A mi mezőnyünket, (a III-at) Bolívia, Indonézia, Lengyelország, Libanon, Marokkó, Norvégia és Skócia csa­pata alkotta. Minden csoportból az első kettő jutott tovább. Csapatunk az elődöntőt meggyőző fölénnyel és biztonsággal nyerte, ami nem is csoda, hiszen — Len­gyelországot leszámítva — csak a norvégok, indonézek és a skótok közelítették meg a nemzetközi szín­vonalat, s jelentettek némi veszélyt. Egyébként a lengyelekkel futottunk párosversenyt az első helyért. A fordulónkénti részeredmények: I. Magyarország—Indonézia 3,5:0,5 II. Magyarország—Marokkó 4:0 III. Magyarország—Norvégia 3:1 IV. Magyarország—Lengyelo. 2:2 V. Magyarország—Libanon 4:0 VI. Magyarország—Skócia 3:1 VII. Magyarország—Bolívia 4:0 A III. csoport végeredménye: 1. Magyarország 23,5 pont 2. Lengyel­­ország 22 pont, 3. Norvégia­­20 pont, 4. Indonézia 15,5 pont 5. Skócia 11,5 pont 6. Bolívia 8 pont, 7. Marokkó 6,5 pont és 8. Libanon 5 pont. Continentalban kaptunk kitűnő szállást. A Vardar 450 éves kőhídjáról ma csak a helybéli tudja megmutatni az elpusztult városi park körvonala­it, de néhány évtized múlva már messziről is látszik majd az „Olim­piai park” dús lombozata, amelyet a Sakkolimpia megörökítésének szántak. Fáit a küldöttségek vezetői ültették. A majdani vándor a Stei­­nitz-, Lasker-­, Capablanca-, Alje­­chin-, Euwe-, Botvinnik-, Szmisz­­lov-, Tál-, Petroszjan-, Szpasszkij- és a Fischer-fasorban járva bizo­nyára elhalad majd a magyar csa­pat emlékét őrző fa mellett is. A többi győztes: I. csoport: 1. Szovjetunió 22 ponttal, 2. Dánia 15. (Elsőként kiesett Belgium 14 és Kuba 13 ponttal.) II. csoport 1. Jugoszlávia 22,5 pont, 2. Svájc 19 pont (holtver­senyben Peruval és fél ponttal Anglia előtt). IV. csoport 1. NSZK 25 pont, 2. Argentína 18,5 pont. (Kiesett Iz­­land 17,5-tel.) V. csoport: 1. Csehszlovákia 23,5 pont, 2. Spanyolország 19,5 pont (Kiesett: Mongólia 17,5 és Izrael 17 ponttal.) VI. csoport: 1. NDK­ 23,5 ponttal, 2. Svédország 20 ponttal (Az első kieső Kanada 18 ponttal.) VII. csoport: 1. Bulgária 20,5 ponttal, 2. Hollandia 20 ponttal. (Kiesett 19,5-tel Albánia.) VIII. csoport: 1. USA 21,5 pont­tal, 2. Románia 20,5 ponttal. (Ki­esett: a Fülöp-szigetek 19,5 pont­tal.) Az elődöntők néhány érdekessé­ge: Kuba megszorította a Szovjet­uniót, mert Estevez legyőzte Sza­­vont, és Petroszjan nem bírt Rod­­riguezzel, de miután Korcsnoj bra­vúros játékkal megnyerte függőjét, Karpov korán szerzett pontjával, mégis felülkerekedtek. Az év jugoszláv felfedezettje, a második tartalék Rukavina bemu­tatkozása balul sikerült. (Mi pedig nem győztünk örülni Sax sorozatos győzelmének.) Remekül játszott az NSZK, Hübner — az első táblán — és Hecht 5-ből 5-öt szerzett. Ve­­télytársukat, Argentínát 4:0-ra ver­ték! (Igaz, sem Najdorf, sem Pan­­no nem jött el Skopjéba!). Ami bennünket illet, játékosaink jól bejátszották magukat. Különö­sen fontos volt Sax kipróbálása. Újoncként nagy feladatot ruház­tunk rá, taktikusi hajlamának sza­badon eresztésével arasson. Hat játszmából mindössze egy remit adott le, tehát fényesen bevált. Ré­gen várt jó formába lendült Bilek nagymester is. Az egész elődöntő­ben mindössze egyetlen játszmát veszítettünk, s ez nagy szó! (Az egyéni teljesítményeket táblázatunk mutatja.) A csapat egységes, jó játékát lát­va Szerényi Sándor, a Sakkszövet­ség elnöke, küldöttségünk és a férfi csapat vezetője így jósolt a döntőre: „40 pontot várok a csa­pattól, s úgy érzem meglesz! Ak­kor pedig valószínűleg miénk a második hely... !” De ne vágjunk a dolgok meneté­nek elébe, s elevenítsük fel, mi történt a döntőn, fordulóról fordu­lóra. Egy nap szünet után, szeptember 26-án sorsoltak. A döntő 16 csapatát a nagyteremben láthatták a bizton­sági folyosó által elválasztott né­zők. Az érdeklődés fordulóról for­dulóra nőtt, 2—3000 között mozgott a látogatók száma. A figyelem fel­keltésében minden bizonnyal nem kis szerepet játszott a helyi lap, a „Nova Makedonija”, amely naponta 3 oldalon közölt tudósításokat az olimpiáról. Már az első napra nagy „derby” ígérkezett, a siegeni győztes és a második helyezett ösz­szecsapása. Mi tagadás, kezdetben nem örül­tünk annak, hogy mindjárt az első fordulóban összekerültünk a tízsze­res világbajnok csapattal. Gyakran előfordult ugyanis, hogy az utolsó fordulókra már oly nagy volt az előnyük a második helyezett előtt, hogy küzdőkedvük lecsökkent, és a 2:2-őt viszonylag könnyebben el lehetett érni ellenük. Később felül­kerekedett bennünk az az érzés, amely kezd egyre kevésbé alapta­lan lenni: nincs félnivalónk velük szemben sem! A mérkőzés, a nagy meglepetés, igazolta is a feltevést: olyan csapatot is le lehet győzni, amelyikben három exvilágbajnok szerepel, s Korcsnoj a világranglista 5—6. legjobbja. Elsőként a Ribli — Tál játszma fejeződött be. A királyindiai védel­­mű játszmában Tál nem tudott előnybe kerülni, még gyalogáldo­zattal sem. Az erre a megtisztelő találkozásra ünneplőt öltött magyar sakkozó boldogan szorította meg az exvilágbajnok kezét a döntetlen megpecsételésekor. A döntetlen ér­tékét emeli meg az a körülmény — amit már akkor sejtettünk! —, hogy Tál az egész olimpia lege­redményesebb pontszerzője lett. (A 12 játszmából 10 pontot ért el, s hozzá az elődöntőbeli 4-ből 4, ez 14 pont 16-ból. Ez 87,5%!) A második táblán ekkor már ki­éleződött a küzdelem Bilek és Korcsnoj között. Bilek olyan felé­pítést választott, amelyet már más­kor is sikerrel alkalmazott, és az ugyanakkor Korcsnojban kellemet­len emléket ébreszthetett! (Korcsnoj Fordulóról fordulóra Magyarország—Szovjetunió 2,5:1,5 Por­tisch (s)—Petroszjan y2: V2 Bilek—Korcsnoj 1:0 F­orintos—Szmiszlov 3: v2 Ribl­—Tál ValVj MAGYAR SAKKÉLET

Next