Magyar Sakkélet, 1972 (22. évfolyam 1-12. szám)
1972. november / 11. szám
204 pék tucatjai könnyítették meg a tudósítók munkáját. Természetesen külön olimpiai postahivatalt is felállítottak, bélyeget adtak ki a nagy alkalom megörökítésére. Két bank, pénzváltóiroda és könyvesboltok tették lehetővé a pénz forgatását. Az „olimpiai falut” két szálloda és 35 komfortos villa alkotta, valamint a „Panoráma” szállodakombinát, amelyben a Szovjetunió és az USA csapata is lakott. Ez a várostól mintegy 5 km-re fekszik, s külön autóbuszjáratok szállították oda és vissza a versenyzőket. Mi a versenyterem közvetlen közelében épült új szállodában, a 12 emeletes 1972. szeptember 18-án este, 1000 vendég jelenlétében, fanfárok hirdették a Sakkolimpia ünnepélyes megnyitását. A meghívottak között ott láttuk Botvinnik exvilágbajnokot, Edward Laskert, a legidősebb nő mestert, és másokat. A verseny fővédnöke maga Tito marsall, államelnök, s a makedón nemzetgyűlés elnöke, Mincsev. A megnyitón a rendező Jugoszlávia himnusza után a FIDE-himnusz hangzott fel, majd Sztavrev, skopjei főpolgármester, az olimpia szervező bizottságának elnöke átadta a szót a Jugoszláv Sakkszövetség elnökének, Popovnak és dr. Euwének, a FIDE elnökének. A részvevő nemzetek versenyzői nevében a jugoszláv Gligorics nagymester tette le az olimpiai esküt. A csapatokat „abszolút igazságosan” az Élő- ranglista alapján osztották nyolc csoportba. Egyedül a Szovjetunió csoportjába soroltak 7 csapatot, a többibe 8—8 került. A mi mezőnyünket, (a III-at) Bolívia, Indonézia, Lengyelország, Libanon, Marokkó, Norvégia és Skócia csapata alkotta. Minden csoportból az első kettő jutott tovább. Csapatunk az elődöntőt meggyőző fölénnyel és biztonsággal nyerte, ami nem is csoda, hiszen — Lengyelországot leszámítva — csak a norvégok, indonézek és a skótok közelítették meg a nemzetközi színvonalat, s jelentettek némi veszélyt. Egyébként a lengyelekkel futottunk párosversenyt az első helyért. A fordulónkénti részeredmények: I. Magyarország—Indonézia 3,5:0,5 II. Magyarország—Marokkó 4:0 III. Magyarország—Norvégia 3:1 IV. Magyarország—Lengyelo. 2:2 V. Magyarország—Libanon 4:0 VI. Magyarország—Skócia 3:1 VII. Magyarország—Bolívia 4:0 A III. csoport végeredménye: 1. Magyarország 23,5 pont 2. Lengyelország 22 pont, 3. Norvégia20 pont, 4. Indonézia 15,5 pont 5. Skócia 11,5 pont 6. Bolívia 8 pont, 7. Marokkó 6,5 pont és 8. Libanon 5 pont. Continentalban kaptunk kitűnő szállást. A Vardar 450 éves kőhídjáról ma csak a helybéli tudja megmutatni az elpusztult városi park körvonalait, de néhány évtized múlva már messziről is látszik majd az „Olimpiai park” dús lombozata, amelyet a Sakkolimpia megörökítésének szántak. Fáit a küldöttségek vezetői ültették. A majdani vándor a Steinitz-, Lasker-, Capablanca-, Aljechin-, Euwe-, Botvinnik-, Szmiszlov-, Tál-, Petroszjan-, Szpasszkij- és a Fischer-fasorban járva bizonyára elhalad majd a magyar csapat emlékét őrző fa mellett is. A többi győztes: I. csoport: 1. Szovjetunió 22 ponttal, 2. Dánia 15. (Elsőként kiesett Belgium 14 és Kuba 13 ponttal.) II. csoport 1. Jugoszlávia 22,5 pont, 2. Svájc 19 pont (holtversenyben Peruval és fél ponttal Anglia előtt). IV. csoport 1. NSZK 25 pont, 2. Argentína 18,5 pont. (Kiesett Izland 17,5-tel.) V. csoport: 1. Csehszlovákia 23,5 pont, 2. Spanyolország 19,5 pont (Kiesett: Mongólia 17,5 és Izrael 17 ponttal.) VI. csoport: 1. NDK 23,5 ponttal, 2. Svédország 20 ponttal (Az első kieső Kanada 18 ponttal.) VII. csoport: 1. Bulgária 20,5 ponttal, 2. Hollandia 20 ponttal. (Kiesett 19,5-tel Albánia.) VIII. csoport: 1. USA 21,5 ponttal, 2. Románia 20,5 ponttal. (Kiesett: a Fülöp-szigetek 19,5 ponttal.) Az elődöntők néhány érdekessége: Kuba megszorította a Szovjetuniót, mert Estevez legyőzte Szavont, és Petroszjan nem bírt Rodriguezzel, de miután Korcsnoj bravúros játékkal megnyerte függőjét, Karpov korán szerzett pontjával, mégis felülkerekedtek. Az év jugoszláv felfedezettje, a második tartalék Rukavina bemutatkozása balul sikerült. (Mi pedig nem győztünk örülni Sax sorozatos győzelmének.) Remekül játszott az NSZK, Hübner — az első táblán — és Hecht 5-ből 5-öt szerzett. Vetélytársukat, Argentínát 4:0-ra verték! (Igaz, sem Najdorf, sem Panno nem jött el Skopjéba!). Ami bennünket illet, játékosaink jól bejátszották magukat. Különösen fontos volt Sax kipróbálása. Újoncként nagy feladatot ruháztunk rá, taktikusi hajlamának szabadon eresztésével arasson. Hat játszmából mindössze egy remit adott le, tehát fényesen bevált. Régen várt jó formába lendült Bilek nagymester is. Az egész elődöntőben mindössze egyetlen játszmát veszítettünk, s ez nagy szó! (Az egyéni teljesítményeket táblázatunk mutatja.) A csapat egységes, jó játékát látva Szerényi Sándor, a Sakkszövetség elnöke, küldöttségünk és a férfi csapat vezetője így jósolt a döntőre: „40 pontot várok a csapattól, s úgy érzem meglesz! Akkor pedig valószínűleg miénk a második hely... !” De ne vágjunk a dolgok menetének elébe, s elevenítsük fel, mi történt a döntőn, fordulóról fordulóra. Egy nap szünet után, szeptember 26-án sorsoltak. A döntő 16 csapatát a nagyteremben láthatták a biztonsági folyosó által elválasztott nézők. Az érdeklődés fordulóról fordulóra nőtt, 2—3000 között mozgott a látogatók száma. A figyelem felkeltésében minden bizonnyal nem kis szerepet játszott a helyi lap, a „Nova Makedonija”, amely naponta 3 oldalon közölt tudósításokat az olimpiáról. Már az első napra nagy „derby” ígérkezett, a siegeni győztes és a második helyezett öszszecsapása. Mi tagadás, kezdetben nem örültünk annak, hogy mindjárt az első fordulóban összekerültünk a tízszeres világbajnok csapattal. Gyakran előfordult ugyanis, hogy az utolsó fordulókra már oly nagy volt az előnyük a második helyezett előtt, hogy küzdőkedvük lecsökkent, és a 2:2-őt viszonylag könnyebben el lehetett érni ellenük. Később felülkerekedett bennünk az az érzés, amely kezd egyre kevésbé alaptalan lenni: nincs félnivalónk velük szemben sem! A mérkőzés, a nagy meglepetés, igazolta is a feltevést: olyan csapatot is le lehet győzni, amelyikben három exvilágbajnok szerepel, s Korcsnoj a világranglista 5—6. legjobbja. Elsőként a Ribli — Tál játszma fejeződött be. A királyindiai védelmű játszmában Tál nem tudott előnybe kerülni, még gyalogáldozattal sem. Az erre a megtisztelő találkozásra ünneplőt öltött magyar sakkozó boldogan szorította meg az exvilágbajnok kezét a döntetlen megpecsételésekor. A döntetlen értékét emeli meg az a körülmény — amit már akkor sejtettünk! —, hogy Tál az egész olimpia legeredményesebb pontszerzője lett. (A 12 játszmából 10 pontot ért el, s hozzá az elődöntőbeli 4-ből 4, ez 14 pont 16-ból. Ez 87,5%!) A második táblán ekkor már kiéleződött a küzdelem Bilek és Korcsnoj között. Bilek olyan felépítést választott, amelyet már máskor is sikerrel alkalmazott, és az ugyanakkor Korcsnojban kellemetlen emléket ébreszthetett! (Korcsnoj Fordulóról fordulóra Magyarország—Szovjetunió 2,5:1,5 Portisch (s)—Petroszjan y2: V2 Bilek—Korcsnoj 1:0 Forintos—Szmiszlov 3: v2 Ribl—Tál ValVj MAGYAR SAKKÉLET