Magyar Sakkélet, 1976 (26. évfolyam 1-12. szám)
1976. január / 1. szám
MAGYAR SAKKÉLET A vidék sakkélete Dunaújvárosi szép napokról... ... Életem 15 szép évét töltöttem a pentelei fennsíkra varázsolt városban, meghatottan emlékezem vissza erre az időre. Első szocialista városunk 25 éves múltjának egy darabka részét képezi az ottani sakkélet is, amelynek gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza — Pintér Mihály bátyánk tudna erről beszélni. Magam a város születésekor Baján éltem, tanítottam, s a városi sakkszövetség elnökeként is tevékenykedtem. Sztálinvárosról a hírt is egy sakkozó hozta, Baja legjobbja, Gocsár László, majd ott dolgozott a két Szendi István is (a fiú éppen 1950-ben érettségizett tanítványomként a bajai gimnáziumban). Bár magam feladványszerzőként foglalkoztam a sakkal, minden érdekelt vele kapcsolatban szőkébb hazámtól a nagyvilág eseményéig. 1950-ben játszották például a XVIII. szovjet sakkbajnokságot, amelyet Csigorin emlékének szenteltek születésének századik évfordulója alkalmából. Ennek játszmagyűjteményéhez A. Konsztantyinopolszkij írt „Elméleti megjegyzéseket”, amiket azután én fordítottam magyarra Barcza és Tóth remek kis könyve számára. Hogyne tudtam volna arról, ami Sztálinvárosban történt a sakk terén, különösen amikor az ottani sakkélet vezéralakjai dr. Sallay Roland és Róbert Ferenc mesterek voltak, az Út-Vasútépítő Vállalat és a Mélyépítők első táblásaiként. Emlékezetemben megmaradt még Dér György és Herendi Zoltán neve is. A két vetélytárs klub egyesítése (1952) által keletkezett Építők olyan játékerőt képviselt, hogy az 1952-ben megrendezett szakszervezeti bajnokságban az országos döntőig jutott, s csak ott maradt alul a Bp. Építőkkel szemben! Még ez évben az OTSB vegyes mesterversenyt rendezett a városban, amelyen rajthoz állt Portisch Lajos is. Reá felfigyeltek a jó szimatú sakkozók, akik a zalaegerszegi Zrínyi gimnázium 16 éves tanulójában a jövő nagy ígéretét látták. 1954 őszén családommal mi is ott telepedtünk le. Október közepén sakkrovatom indult a helyi lapban. Nem csupán a feladványosok figyeltek fel rá, hanem a levelezési sakkozók is. Országos levelezési versenyeket írtunk ki, megszerveztük Komló és Sztálinváros levelezési mérkőzését. (Emlékszem, a gimnázium demonstrációs táblája a Kossuth Lajos utca sarkán, a gyógyszertár kirakatában állt, s az egész város figyelemmel követhette az izgalmasabbik játszmát.) Feladványszerző múltam 25 évének legemlékezetesebb szakasza volt ez, rovatunkról Fleck Ferenc feladványszerző mester kedves túlzással így emlékezett meg: „Dunaújváros neve úgy csengett a nemzetközi felaadványéletben, mint Londoné!” Ami a tábla melletti sakkozást illeti, a „nagyágyúk” már elhagyták a várost, de ott volt Bátóczky Bálint, az SZTK körzeti orvosa, akit már ismertem a bajai vegyes mesterversenyről. A helyi sakkozók bizony nehezen szokták meg a szervezett, fegyelmezett versenyzést, a kávéházi hagyomány sokukat visszahúzta. Akkoriban például nem szívesen mérkőztek meg nőversenyzővel, ez vette el kedvét kétszeres középdöntős feleségemnek a további versenyzéstől. Huzavonák, taktikázás jellemezte akkoriban a „két szomszédvár”, Fehérvár és az új város kapcsolatát, egymás elleni küzdelmeit. Egy igazán szép, baráti szellemű találkozóra azonban máig emlékezem, talán mert versenybíróként működtem közre, s azért is, mert Fehérvár csapatában játszott Kiss Ferenc, a nagy színész. Sok szép rendezvény színhelye volt a Vasmű klubja. Ott bonyolítottuk le évenként a vegyes mesterversenyeket is. Fellendült a sakkélet a gimnáziumban, az ifik kétszer is megnyerték a felnőtt csapatbajnokságot! Erős leánycsapatunk magasabb szinten is megállotta volna helyét, de mód nem nyílott rá, így azután 10 évet kellett várni ahhoz, hogy a kis Grosch megmutathassa, hogyan tudnak sakkozni a dunaújvárosi lányok! Az igazi fellendülést azonban mégis 1959-től kell számítani. Ekkor írta ki a Szakmaközi Bizottság nagyszabású csapatversenyét 4 tagú együttesek részére. Évről-évre mind többen vettek részt a mintegy három hónapos küzdelemben, amelynek záróakkordján neves fővárosi mesterek—olykor nagymesterek is!—adtak szimultánt. Díszes album őrzi az emlékeket. Mégis a szakmaközi bajnokságok talán legnagyobb felfedezettje nem is sakkversenyző volt, hanem egy lelkes szervező egyéniség: László Géza. Azóta vezetője, szinte atyja a dunaújvárosi sakkéletnek. Fájdalmas veszteségek is érték sakkéletünket: 1956-ban az ellenforradalmárok áldozata lett Eördögh Attila, aki akkor katona volt, s baleset ragadta el Szegő Ferit, váratlanul meghalt Nagy Tibor is, akinek két lánya szintén tehetséges sakkozónak mutatkozott. Rájuk szeretettel emlékezünk, nem úgy mint például Dózsa Pálra, s a hasonlókra, akik éppen a fiatalító szándékot, a versengő szellemet lovagolták meg, s magatartásukkal sok kárt okoztak. Már jó néhány éve távol élek tőlük, de jól esik olvasgatni róluk a híreket, köztük tanítványaim nevét. Bizonyára ők is azon vannak, mint mi voltunk, hogy mozgalmas, élénk legyen a város sakkélete, fejlődjenek tehetségei. Ma már három mesterük is van, Horváth Gyula, Pais Nimród és a legújabban Grosch Mária, Dunaújváros első női sakkmestere, saját neveltjük. Kívánom, hogy ezek az évek számukra is olyan emlékezetesek legyenek, mint nekem az 1954—1969 tizenöt esztendeje. Szép sztálinvárosi évek, „Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság!” Siklósi Pál (Milyen kár, hogy ez a hosszú OB II-es múltra visszatekintő csapat most kiesett! Erről a cikíre még nem tudhatott. Reméljük, hogy ez a megtorpanás csak átmeneti, és jönnek még szép napok a dunaújvárosiakra. — A szerk.) Vidéki hírek — BÉKÉSCSABA. A helyi Építők a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett villámversenye érdekes végeredménnyel zárult. Első és második lett a fiú és az apa: ifj. Károlyi Tibor és dr. Károlyi Tibor 10,5 ponttal. Az élmezőny sorrendje: Tószegi Pál 9, Haragos Kálmán, Deák Zoltán 8,5, Mekis Éva 7 ponttal. (14 résztvevő.) — GYŐR. A város csapatbajnoka, a Révai Miklós Gimnázium lett. A felnőtt bajnokságon Sidó Károly győzött 10 ponttal, veretlenül. Az ifjúsági bajnokságon — meglepetésre — a fiúk előtt a 12 éves Genes Erika győzött. — SOMOGY MEGYE. A megye 1975. évi csapatbajnoka a Kaposvári Hunyadi 45,5, 2. Marcali SE 34, 3. Kaposvári Vasas Izzó 33,5 ponttal. — SOPRON. A „Soproni kupa” egyéni verseny tavalyi nyertese: Juhász Béla 9,5 ponttal. Őt követték: Edőcs József és Bende Ede 9, Tóth László 7, Simon Ferenc és Joó Barna 6,5, Kováts Dezső 4,5, Árpási Kálmán 4, Németh János és Németh István 3,5, Horváth Endre 3, Szebendi Imre 0 ponttal. — SZOMBATHELY. A város csapatbajnokságát a Tanárképző Főiskola nyerte 16 ponttal. A további sorrend: Vegyesipari VSK 12, Építők SC és Növényvédő Állomás (Tanakajd) 10, Sabaria SE II. 7, REMIX 4 ponttal. (A csapatgyőzelmek számítottak!). Ifjúsági verseny id. Döbrönte László emlékére: Oláh József és Szomraer József 9,5, Gombás Tibor 8 ponttal végzett az első három helyen. — TAPOLCA. A város I. osztályú egyéni bajnoksága a következő végeredményt hozta: Németh V. 12, Györkös L., Szabolcsi L., Vida Sz. J. 11, Fehérvári I. 10, Vitéz Gy. 9,5, Kovács Márta, Rácz I. 7,5, Paréj J., Tóth I., Salamon J. 7, Szabó I. 6,5, Fazekas Gy. 4,5, Szőke L. 3,5, Schnur L. 3, Koncz J. 2 pont. " Érdemes „tanulmányozni!.. Megfejtési verseny Az olvasókkal folytatott szóbeli és írásbeli érintkezés alapján sajnálattal tapasztaljuk, hogy viszonylag kevesen foglalkoznak a tanulmányoknak nevezett művészi végjátékok nézegetésével, fejtésével, tanulmányozásával. Pedig ezek a gyakorlati sakkozáshoz legközelebb álló szerzemények játékunk sok szépségét vonultatják fel; csillogó változataikkal, meglepő és gyönyörködtető lépéseikkel különösen alkalmasak arra, hogy ezek bemutatása révén az oktatók megkedveltessék játékunkat a fiatalsággal, amellett a taktikai mozzanatoknak a középjátékbeli kombinációk során is hasznosítható olyan sokaságát vonultatják fel, hogy általuk még a magasabb — mesterjelölti vagy mesteri — minősítésű versenyzők látóköre és játékereje is jelentősen bővülhet. (Nem véletlen, hogy a pár éve megjelent Portisch — Sárközy: 600 végjáték című elméleti tankönyv is nagyszámú tanulmányt tartalmaz.) A tanulmányok iránti fokozottabb érdeklődés felkeltése céljából a Magyar Sakkszövetség külön megfejtési versenyt ír ki a Kaszparjan-féle miniatűrgyűjteményből kiválasztott alábbi 10 művészi végjátékra, amelyeket betűjelzésben (előbb a világos, majd a sötét bábok helyzetének megadásával) és a tanulmányrovatban soron következő sorszámozással közlünk: 1171. Steinitz (1862): Ke7, Fh4, g6, h6 (4) — Kg8, Bh1 (2) — Világos nyer. 1172. Neustadt (1890): Kg2, f3 (2) — Kd1, e5, g5 (3) — Döntetlen. 1173. Otten (1892): Ke4, a4, g4, (3) — Kf6, Fg7 (2) — Világos nyer. 174. Lasker (1892): Kc8, Bf7, c7 (3) — Ka6, Bc2, f2 (3) — Világos nyer. 1175. Behting (1893): Kd3, Bh2, c5 (3) — Kb1, a2, c3, d7 (4) — Világos nyer. 1176. Barbe-Saavedra (1895): Kb6, c6 (2) — Ka1, Bd5 (2) — Világos nyer. 1177. Troicki (1895): Kd5, Fe3, g6 (3) — Kf8, e7, h7 (3) — Világos nyer. 1178. Kinek (1906): Ka3, Bc3, a6 (3) — Kh6, Bg6, b3 (3) - Világos nyer. 1179. Kubbel (1909): Kel, Bh7, Ff8 (3) — Kd8, Ba8, a6 (3) — Világos nyer. 1180. Réti (1921): Kh8, c6 (2) - Ka6, h5 (2) — Döntetlen. E klasszikus művek megoldásai 1976. február 29-ig a következő címre küldendők: Magyar Sakkélet, Tanulmányrovat, 1363 Budapest, Postafiók 52. — A szerzők nevét és az alapállást nem szükséges megismételni, elegendő a sorszám feltüntetése. A legjobb festők könyvjutalomban részesülnek, emellett néhány könyvet a kevésbé sikeres kísérletezők között is kisorsolunk. A verseny lebonyolítását és elbírálását tanulmányrovatunk vezetője, dr. Bán Jenő mester végzi. 23