Magyar Sakkélet, 1976 (26. évfolyam 1-12. szám)

1976. január / 1. szám

MAGYAR SAKKÉLET A vidék sakkélete Dunaújvárosi szép napokról... ... Életem 15 szép évét töltöttem a pentelei fennsíkra varázsolt városban,­­ meghatottan em­lékezem vissza erre az időre. Első szocialista váro­sunk 25 éves múltjának egy darabka részét képezi az ottani sakkélet is, amelynek gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza — Pintér Mihály bátyánk tudna erről beszélni. Magam­ a város születésekor Baján éltem, tanítottam, s a városi sakkszövetség elnökeként is tevékenykedtem. Sztálinvárosról a hírt is egy sakkozó hozta, Baja legjobbja, Gocsár László, majd ott dolgozott a két Szendi István is (a fiú éppen 1950-ben érettségizett tanítványom­ként a bajai gimnáziumban). Bár magam felad­ványszerzőként foglalkoztam a sakkal, minden érdekelt vele kapcsolatban szőkébb hazámtól a nagyvilág eseményéig. 1950-ben játszották pél­dául a XVIII. szovjet sakkbajnokságot, amelyet Csigorin emlékének szenteltek születésének száza­dik évfordulója alkalmából. Ennek játszmagyűjte­­ményéhez A. Konsztantyinopolszkij írt „Elméleti megjegyzéseket”, amiket azután én fordítottam magyarra Barcza és Tóth remek kis könyve szá­mára. Hogyne tudtam volna arról, ami Sztálin­­városban történt a sakk terén, különösen amikor az ottani sakkélet vezéralakjai dr. Sallay Roland és Róbert Ferenc mesterek voltak, az Út-Vasútépítő Vállalat és a Mélyépítők első táblásaiként. Emlé­kezetemben megmaradt még Dér György és Herendi Zoltán neve is. A két vetélytárs klub egyesítése (1952) által ke­letkezett Építők olyan játékerőt képviselt, hogy az 1952-ben megrendezett szakszervezeti bajnok­ságban az országos döntőig jutott, s csak ott ma­radt alul a Bp. Építőkkel szemben! Még ez évben az OTSB vegyes mesterversenyt rendezett a vá­rosban, amelyen rajthoz állt Portisch Lajos is. Reá felfigyeltek a jó szimatú sakkozók, akik a zalaegerszegi Zrínyi gimnázium 16 éves tanulójá­ban a jövő nagy ígéretét látták. 1954 őszén családommal mi is ott telepedtünk le. Október közepén sakkrovatom indult a helyi lapban. Nem csupán a feladványosok figyeltek fel rá, hanem a levelezési sakkozók is. Országos leve­lezési versenyeket írtunk ki, megszerveztük Komló és Sztálinváros levelezési mérkőzését. (Emlékszem, a gimnázium demonstrációs táblája a Kossuth Lajos utca sarkán, a gyógyszertár kirakatában állt, s az egész város figyelemmel követhette az izgal­masabbik játszmát.) Feladványszerző múltam 25 évének legemlékezetesebb szakasza volt ez, rova­tunkról Fleck Ferenc feladványszerző mester ked­ves túlzással így emlékezett meg: „Dunaújváros neve úgy csengett a nemzetközi felaadványéletben, mint Londoné!” Ami a tábla melletti sakkozást illeti, a „nagy­ágyúk” már elhagyták a várost, de ott volt Bá­­tóczky Bálint, az SZTK körzeti orvosa, akit már ismertem a bajai vegyes mesterversenyről. A helyi sakkozók bizony nehezen szokták meg a szerve­zett, fegyelmezett versenyzést, a kávéházi hagyo­mány sokukat visszahúzta. Akkoriban például nem szívesen mérkőztek meg nőversenyzővel, ez vette el kedvét kétszeres középdöntős feleségem­nek a további versenyzéstől. Huzavonák, takti­kázás jellemezte akkoriban a „két szomszédvár”, Fehérvár és az új város kapcsolatát, egymás elleni küzdelmeit. Egy igazán szép, baráti szellemű talál­kozóra azonban máig emlékezem, talán mert ver­senybíróként működtem közre, s azért is, mert Fehérvár csapatában játszott Kiss Ferenc, a nagy színész. Sok szép rendezvény színhelye volt a Vasmű klubja. Ott bonyolítottuk le évenként a vegyes mesterversenyeket is. Fellendült a sakkélet a gim­náziumban, az ifik kétszer is megnyerték a fel­nőtt csapatbajnokságot! Erős leánycsapatunk ma­gasabb szinten is megállotta volna helyét, de mód nem nyílott rá, így azután 10 évet kellett várni ahhoz, hogy a kis Grosch megmutathassa, hogyan tudnak sakkozni a dunaújvárosi lányok! Az igazi fellendülést azonban mégis 1959-től kell számítani. Ekkor írta ki a Szakmaközi Bizottság nagyszabású csapatversenyét 4 tagú együttesek részére. Évről-évre mind többen vettek részt a mintegy három hónapos küzdelemben, amelynek záróakkordján neves fővárosi mesterek—olykor nagymesterek is!—adtak szimultánt. Díszes album őrzi az emlékeket. Mégis a szakmaközi bajnoksá­gok talán legnagyobb felfedezettje nem is sakk­­versenyző volt, hanem egy lelkes szervező egyéni­ség: László Géza. Azóta vezetője, szinte atyja a dunaújvárosi sakkéletnek. Fájdalmas veszteségek is érték sakkéletünket: 1956-ban az ellenforradalmárok áldozata lett Eördögh Attila, aki akkor katona volt, s baleset ragadta el Szegő Ferit, váratlanul meghalt Nagy Tibor is, akinek két lánya szintén tehetséges sak­kozónak mutatkozott. Rájuk szeretettel emléke­zünk, nem úgy mint például Dózsa Pálra, s a hasonlókra, akik éppen a fiatalító szándékot, a versengő szellemet lovagolták meg, s magatartá­sukkal sok kárt okoztak. Már jó néhány éve távol élek tőlük, de jól esik olvasgatni róluk a híreket, köztük tanítványaim nevét. Bizonyára ők is azon vannak, mint mi vol­tunk, hogy mozgalmas, élénk legyen a város sakk­élete, fejlődjenek tehetségei. Ma már három mes­terük is van, Horváth Gyula, Pais Nimród és a legújabban Grosch Mária, Dunaújváros első női sakkmestere, saját neveltjük. Kívánom, hogy ezek az évek számukra is olyan emlékezetesek legyenek, mint nekem az 1954—1969 tizenöt esztendeje. Szép sztálinvárosi évek, „Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság!” Siklósi Pál (Milyen kár, hogy ez a hosszú OB II-es múltra visszatekintő csapat most kiesett! Erről a cikí­­re még nem tudhatott. Reméljük, hogy ez a megtorpanás csak átmeneti, és jönnek még szép napok a dunaújvárosiakra. — A szerk.) Vidéki hírek — BÉKÉSCSABA. A helyi Építők a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére rendezett villámverse­nye érdekes végeredménnyel zárult. Első és második lett a fiú és az apa: ifj. Károlyi Tibor és dr. Károlyi Tibor 10,5 ponttal. Az élmezőny sorrendje: Tószegi Pál 9, Haragos Kálmán, Deák Zoltán 8,5, Mekis Éva 7 ponttal. (14 résztvevő.) — GYŐR. A város csapatbajnoka, a Révai Miklós Gimnázium lett. A felnőtt bajnokságon Sidó Károly győ­zött 10 ponttal, veretlenül. Az ifjúsági bajnokságon — meglepetésre — a fiúk előtt a 12 éves Genes Erika győzött. — SOMOGY MEGYE. A megye 1975. évi csapatbajnoka a Kaposvári Hunyadi 45,5, 2. Marcali SE 34, 3. Kaposvári Vasas Izzó 33,5 ponttal. — SOPRON. A „Soproni kupa” egyéni verseny tavalyi nyertese: Ju­hász Béla 9,5 ponttal. Őt követték: Edőcs József és Bende Ede 9, Tóth László 7, Simon Ferenc és­ Joó Barna 6,5, Kováts Dezső 4,5, Árpási Kál­mán 4, Németh János és Németh István 3,5, Horváth Endre 3, Sze­­bendi Imre 0 ponttal. — SZOMBATHELY. A város csa­patbajnokságát a Tanárképző Főisko­la nyerte 16 ponttal. A további sor­rend: Vegyesipari V­SK 12, Építők SC és Növényvédő Állomás (Tanakajd) 10, Sabaria SE II. 7, REMIX 4 pont­tal. (A csapatgyőzelmek számítot­tak!). Ifjúsági verseny id. Döbrönte László emlékére: Oláh József és Szom­­raer József 9,5, Gombás Tibor 8 pont­tal végzett az első három helyen. — TAPOLCA. A város I. osztályú egyéni bajnoksága a következő vég­eredményt hozta: Németh V. 12, Györkös L., Szabolcsi L., Vida Sz. J. 11, Fehérvári I. 10, Vitéz Gy. 9,5, Kovács Márta, Rácz I. 7,5, Paréj J., Tóth I., Salamon J. 7, Szabó I. 6,5, Fazekas Gy. 4,5, Szőke L. 3,5, Schnur L. 3, Koncz J. 2 pont.­ ­" Érdemes „tanulmányozni!.. Megfejtési verseny Az olvasókkal folytatott szóbeli és írásbeli érintkezés alapján sajnálattal tapasztaljuk, hogy viszonylag kevesen foglalkoznak a tanulmányoknak neve­zett művészi végjátékok nézegetésé­vel, fejtésével, tanulmányozásával. Pedig ezek a gyakorlati sakkozáshoz legközelebb álló szerzemények játé­kunk sok szépségét vonultatják fel; csillogó változataikkal, meglepő és gyönyörködtető lépéseikkel különösen alkalmasak arra, hogy ezek bemutatá­sa révén az oktatók megkedveltessék játékunkat a fiatalsággal, amellett a taktikai mozzanatoknak a középjáték­beli kombinációk során is hasznosítha­tó olyan sokaságát vonultatják fel, hogy általuk még a magasabb — mes­­terjelölti vagy mesteri — minősítésű versenyzők látóköre és játékereje is jelentősen bővülhet. (Nem véletlen, hogy a pár éve megjelent Portisch — Sárközy: 600 végjáték című elméleti tankönyv is nagyszámú tanulmányt tartalmaz.) A tanulmányok iránti fokozottabb érdeklődés felkeltése céljából a Magyar Sakkszövetség külön megfejtési ver­senyt ír ki a Kaszparjan-féle miniatűr­­gyűjteményből kiválasztott alábbi 10 művészi végjátékra, amelyeket betű­jelzésben (előbb a világos, majd a sötét bábok helyzetének megadásával) és a tanul­mányrovatban soron következő sorszámozással közlünk: 1171. Steinitz (1862): Ke7, Fh4, g6, h6 (4) — Kg8, Bh1 (2) — Világos nyer. 1172. Neustadt (1890): Kg2, f3 (2) — Kd1, e5, g5 (3) — Döntetlen. 1173. Otten (1892): Ke4, a4, g4, (3) — Kf6, Fg7 (2) — Világos nyer. 174. Lasker (1892): Kc8, Bf7, c7 (3) — Ka6, Bc2, f2 (3) — Világos nyer. 1175. Behting (1893): Kd3, Bh2, c5 (3) — Kb1, a2, c3, d7 (4) — Világos nyer. 1176. Barbe-Saavedra (1895): Kb6, c6 (2) — Ka1, Bd5 (2) — Világos nyer. 1177. Troicki (1895): Kd5, Fe3, g6 (3) — Kf8, e7, h7 (3) — Világos nyer. 1178. Kinek (1906): Ka3, Bc3, a6 (3) — Kh6, Bg6, b3 (3) - Világos nyer. 1179. Kubbel (1909): Kel, Bh7, Ff8 (3) — Kd8, Ba8, a6 (3) — Világos nyer. 1180. Réti (1921): Kh8, c6 (2) - Ka6, h5 (2) — Döntetlen. E klasszikus művek megoldásai 1976. február 29-ig a következő címre küldendők: Magyar Sakkélet, Tanul­mányrovat, 1363 Budapest, Postafiók 52. — A szerzők nevét és az alapállást nem szükséges megismételni, elegendő a sorszám feltüntetése. A legjobb fes­tők könyvjutalomban részesülnek, emellett néhány könyvet a kevésbé sikeres kísérletezők között is kisorsolunk. A verseny lebonyolítását és elbírá­lását tanulmányrovatunk vezetője, dr. Bán Jenő mester végzi. 23

Next