Magyar Sakkélet, 1981 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-10 / 9. szám

MAGYAR SAKKELET 195 Barcza Gedeon kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Barcza Gedeon nemzet­közi nagymesternek 70. születésnapja alkalmából, a hazai és a nemzet­közi sakkéletben hosszú évtizedeken keresztül kifejtett sok irányú, eredményes munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozatát ado­mányozta. A kitüntetést augusztus 19-én az Országos Testnevelési és Sporthivatalban — többek között Gábor Zoltán, az MSSZ alelnöke, és Biróczky János, a Tipográfia TE elnöke jelenlétében — az OTSH elnöke, Buda István államtitkár adta át. A kiemelkedő pedagógiai, irodalmi és az oktató-nevelői munkásságot elismerte a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszerve­zete Elnöksége is. Hárai Tibor, a szakszervezet KV titkára ünnepélyes keretek között nyújtotta át ugyancsak augusztus 19-én Barcza Gedeon­nak a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének a kiemelkedő szakszervezeti munkáért alapított kitüntető jelvény arany fokozatát. Ez a szép nap nem folytatódhatott máshol, mint a Magyar Sakk- szövetség székházában. Ott, ahol Barcza Gedeon mindig a sakkélet előbbre vitelén munkálkodott, ott, ahol mindig szeretettel várja a sak­kozók nagy családja. Ennek a napnak délutánján családias ünnepség keretében többek között Gábor Zoltán alelnök, Bilek István szövetségi kapitány, Flórián Tibor főtitkár és Haág Ervin szakfelügyelő gratu­lált az ünnepeltnek. Gábor Zoltán meleg, baráti köszöntő szavaival mindnyájunk gondolatát és érzését fejezte ki, amikor kiemelte: „Bar­cza Gedeon nemzetközi nagymester — nyolcszoros magyar bajnok és nyolcszoros olimpikon — széles körű pedagógiai és irodalmi munkás­ságával elismerést és megbecsülést szerzett az egész világon a magyar sakkozásnak. A Barcza név ma is és mindig egyet fog jelenteni a ma­gyar sakkozással. Ez büszkeséggel tölt el bennünket. Köszönjük pálya­futása eddigi munkásságát, és kívánjuk, hogy még sokáig segítse, vi­gye előre jó egészségben sakkozásunk ügyét!” 23. Fxf6! A döntő kombináció kez­dete! 23. - Hxí6 24. Hg6! bxe3 25. Fxf7f Vxí7 Kényszer, mert 25. — Kf8 26. Fxe8 Kxe8 27. He6 majd IIxg7f és Bxf6, vagy 26. — Bxe8 27. Hh7f azonnal végzett volna. 26. Hxt'7 Kxf7 27. Uxflif Ezt is előre kellett látni, hi­szen egyébként a három könnyűtiszt elegendő ellenérték lett volna a ve­zérért. 27. - Fxf6 28. Vh7+ Ke6 29. Vxl)7 cxb2 30. Vxb2 Beb8 31. Ve2 g5 32. Vc4f Ke7 33. Vc7t KeO 34. Bdl Fe7 35. Vc4-(- Kd7 36. a4 Ba5 37. h3 Bba8 38. Bbl B8a7 39. Bb8 Bc5 40. Vb4 Beit 41. Kh2 és sötét feladta (1:0). Pirisi Gábor SZICÍLIAI VÉDELEM E 51/c Lemacsko — Groscli 1. e4 c5 2. Hc3 Hc6 3. g3 g6 4. d3 Fg7 5. Fe3 d6 6. Vd2 b6 7. Fg2 Fb7 8. Hge2 Hd4 9. 0-0 e6 10. 14 He7 11. Fxd41! Világos gyalognyerési akcióba kezd, ehhez azonban le kell cserélnie jó futóját. Sötét megfelelő ellenjátékhoz jut a gyalogért, amit inkább csak megérezni lehetett, mint kiszámítani. 11. - cxd4 12. Hb5 Hc6 13. f5 0-0! 13. — a6 ? szerencsétlen húzás lett vol­na 14. fxe6 axb5 15. Bxf7 -|— miatt. Ha 14. — fxe6, akkor 15. Ha3 után sötét nem tudná biztonságba helyezni királyát. 14. fxe6 íxe6 15. Bxf8f Vxf8 16. Hc7 Fh6! 17. Vei Fe3f 18. Khl Bc8 19. Hxe6 Vt'6 20. H614 He5 21. c3 Hg4 21. — g5-re 22. Hh3-mal védekezhe­tett volna világos. 22. Hh3n Számí­tásba jött 22. h3 Hf2f 23. Kh2 g5 24. Hh5 Vg6 25. g4 Hxd3 26. Vbl Hf4 27. Hhxf4 gxf4 28. Hxd4 Fxd4 29. cxd4 Be8, vagy ebben az elágazásban 24. Hd5 Fxd5 25. exd5 Hxd3 26. Vbl He5 27. Hxd4 Fxd4 28. cxd4 Hf3f 29. Khl Hxd4 is megközelítőleg egyenlő játékkal jöhetett volna. 22. — dxe3 23. bxc3 Fa6 24. Bdl Bc5! Újabb tisz­tet mozgósít a tűzvonalba! 25. Víl Vxílf 26. Fxfl Ba5 27. Hcl Fxcl 28. Bxcl Bxa2 29. Hí4 g5 30. He6 h6 31. c4 Bxh2| 32. Kgl Bd2 33. Hd4 He3 34. Fe2 Hxc4 35. Kf2 He5 36. Ke3 36. Bal-re Fxd3! 37. Ke3 Hc4f döntene sötét javára. 36. — Ba2 37. Hc6 Fb5 38. Hxe5 dxeö 39. Bc7 Ba5 40. Be7 Fa4 41. Be6 Kg7 42. d4 exd4-j- 43. Kxd4 Fb3 44. Bc6 Bc5 45. Bxc5 bxcöf A bás­tyák cseréje után már nem probléma sötét számára az előny érvényesítése. 46. Kxc5 a5 47. eö Kf7 48. Fg4 Ke7 49. Kb5 a4 50. Kb4 Fe6 51. Fdl Fd7 52. Fe2 Fe8 53. Fe4 Ff7 54. Fe2 Fb3 55. Fg4 Ivt'7 56. Ka3 Kg6 57. F<17 Fdl 68. Kb4 Ki7 59. Ff5 Ke7 60. Ka3 liö! 61. Kb4 Fg4 62. Fg6 Kc6 63. Kxa4 Iíxeö és világos feladta (0:1). SZICÍLIAI VÉDELEM E 90/a Petronicsné Verdéi — Csonkics 1. e4 c5 2. HÍ3 (16 3. (14 cxd4 4. Hxd4 1116 5. Hc3 a6 6. 14 Vc7 7. Fd3 Hbd7 8. 0 -0 b5 9. Hf3 Fb7 10. Vei e5 10. ­b4 korai lenne 11. Hd5! Hxd5 (11. — Fxdö 12. exdö Hxd5 13. f5!±) 12. exd5 Fxd5 13. Fe4! Vc6 14. Fxd5 Vxd5 15. f5! és sötétnek fejlődési nehézségei vannak, 10. — e6 11. a3 Fe7 12. Vg3 után pedig világos az ismert scheve- ningeni változatban tempóelőnnyel rendelkezne. 11. Khl g6 12. íxeö dxe5 13. Vh4 Fe7 í 14. Fg5Í li6 Tekintettel arra, hogy a g5-ön álló futó nem kény­szerül visszakozásra, ez a lépés tempó­vesztésnek bizonyul. 15. a4 b4 16. Hd5! Hxd5 17. exdö! Fxg5 18. Hxg5 Fxd5 19. Fe4 Fxe4 19. — hxg5? is veszít 20. Vxh8f Ke7 21. Bxf7f! Kd6 22. Vg7 stb. miatt. 20. Vxe4 Bc8 20. - 0 -0 ? 21. Bxf7! Bxf7 22. Vxa8f (A szerk.) 21. Hxf7 Bf8 22. Vxg6 Ke7 23. Hxh6 Vxc2 24. Vg7f Ke6 25. Vg4f Ke7 26. Hf5f Kd8 27. Vg5f Hf6 28. Badl-j- és sötét feladta (1:0). Dőry Jenő Melyik a helyes versenyzői felfogás? A múlt század végén és a század elején a sakkvilágban kétféle nézet uralkodott. Az egyiknek elindítója az 1900-as évek kiemelkedő egyénisége, a lengyel származású Akiba Rubins­tein volt. „Kivel játszik a következő fordulóban?” — kérdezték tőle nem egy alkalommal. „Világossal ját­szom” vagy „sötéttel játszom” — hangzott a válasz minden esetben. Nyilvánvaló, hogy Rubinsteint nem érdekelte az ellenfél egyénisége, és csak a várható lépésekre készült. A megta­lált „legjobb lépés mindenki ellen jó” felfogás azonban kényelmi szempon­tokat is takart. A másik ellentétes nézetet Emanuel Lasker hirdette, és tegyük hozzá, bi­zonyította is 28 éven keresztül. A tábla mellett nem bábok, hanem emberek, egyéniségek mérkőznek. Ahogy meg­határozta: „A sakk-küzdelemben kü­lönböző tényezők játszanak közre. Ép­pen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy kitapasztaljuk, felismerjük az ellenfelek erős és gyenge oldalait. Réti játszmái például azt mutatják, hogy világossal jobban játszik, mint sötét­tel, Maróczy játékvezetése azt, hogy óvatos, körültekintően védekezik, és csak akkor támad, ha rákényszerítik. Janowskinál pedig azt látjuk, hogy sajnálja abbahagyni a partit, és akár tízszer is megnyerhetné, de azután végül is vereséget szenved. Tehát sok­féle tanulságot szűrhetünk le az ellen­fél egyéniségének és játszmáinak ta­nulmányozásából . ’ ’ (Ozsváth)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék