Magyar Sakkélet, 1981 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-10 / 9. szám
23. Fxf6! A döntő kombináció kezdete! 23. Hxf6 24. Hg6! bxe3 25. Fxf7f Vxf7 Kényszer, mert 25. — Kf8 26. Fxe8 Kxe8 27. He6 majd Nxg7f és Bxf6, vagy 26. — Bxe8 27. Hh7f azonnal végzett volna. 26. Hxf7 Kxf7 27. Uxflif Ezt is előre kellett látni, hiszen egyébként a három könnyűtiszt elegendő ellenérték lett volna a vezérért. 27. Fxf6 28. Vh7+ Ke6 29. Vxf7 cxb2 30. Vxb2 Beb8 31. Ve2 g5 32. Vc4f Ke7 33. Vc7+ Ke6 34. Bd1 Fe7 35. Vc4-(- Kd7 36. a4 Ba5 37. h3 Bba8 38. Bb1 B8a7 39. Bb8 Bc5 40. Vb4 Beit 41. Kh2 és sötét feladta (1:0). Pirisi Gábor SZICÍLIAI VÉDELEM E 51/c Lemacsko — Grosch 1. e4 c5 2. Hc3 Hc6 3. g3 g6 4. d3 Fg7 5. Fe3 d6 6. Vd2 b6 7. Fg2 Fb7 8. Hge2 Hd4 9. 0-0 e6 10. 14 He7 11. Fxd41! Világos gyalognyerési akcióba kezd, ehhez azonban le kell cserélnie jó futóját. Sötét megfelelő ellenjátékhoz jut a gyalogért, amit inkább csak megérezni lehetett, mint kiszámítani. 11. cxd4 12. Hb5 Hc6 13. f5 0-0! 13. — a6 ? szerencsétlen húzás lett volna 14. fxe6 axb5 15. Bxf7 -1— miatt. Ha 14. — fxe6, akkor 15. Ha3 után sötét nem tudná biztonságba helyezni királyát. 14. fxe6 fxe6 15. Bxf8f Vxf8 16. Hc7 Fh6! 17. Ve1 Fe3f 18. Kh1 Bc8 19. Hxe6 Vt6 20. H614 He5 21. c3 Hg4 21. Vg5-re 22. Hh3-mal védekezhetett volna világos. 22. Hh3n Számításba jött 22. h3 Hf2f 23. Kh2 g5 24. Hh5 Vg6 25. g4 Hxd3 26. Vbl Hf4 27. Hhxf4 gxf4 28. Hxd4 Fxd4 29. cxd4 Be8, vagy ebben az elágazásban 24. Hd5 Fxd5 25. exd5 Hxd3 26. Vbl He5 27. Hxd4 Fxd4 28. cxd4 Hf3f 29. Khl Hxd4 is megközelítőleg egyenlő játékkal jöhetett volna. 22. Bdxe3 23. bxc3 Fa6 24. Bdl Bc5! Újabb tisztet mozgósít a tűzvonalba! 25. Vfl Vxflf 26. Fxfl Ba5 27. Hd Fxd 28. Bxd Bxa2 29. Hf4 g5 30. He6 h6 31. c4 Bxh2 32. Kgl Bd2 33. Hd4 He3 34. Fe2 Hxc4 35. Kf2 He5 36. Ke3 36. Balre Fxd3! 37. Ke3 Hc4f döntene sötét javára. 36. Ba2 37. Hc6 Fb5 38. Hxe5 dxe6 39. Bc7 Ba5 40. Be7 Fa4 41. Be6 Kg7 42. d4 exd4-1- 43. Kxd4 Fb3 44. Bc6 Bc5 45. Bxc5 bxcef A bástyák cseréje után már nem probléma sötét számára az előny érvényesítése. 46. Kxc5 a5 47. e6 Kf7 48. Fg4 Ke7 49. Kb5 a4 50. Kb4 Fe6 51. Fd1 Fd7 52. Fe2 Fe8 53. Fe4 Ff7 54. Fe2 Fb3 55. Fg4 Ivf7 56. Ka3 Kg6 57. Fg17 Fd1 68. Kb4 Kf7 59. Ff5 Ke7 60. Ka3 Ke 61. Kb4 Fg4 62. Fg6 Kc6 63. Kxa4 Sixes és világos feladta (0:1). SZICÍLIAI VÉDELEM E 90/a Petronicsné Verdei — Csonkics 1. e4 c5 2. Hf316 3.14 cxd4 4. Hxd4 1116 5. Hc3 a6 6. 14 Vc7 7. Fd3 Hbd7 8. 0 -0 b5 9. Hf3 Fb7 10. Ve1 e5 10.b4 korai lenne 11. Hd5! Hxd5 (11. Fxd6 12. exd6 Hxd5 13. f5!) 12. exd5 Fxd5 13. Fe4! Vc6 14. Fxd5 Vxd5 15. f5! és sötétnek fejlődési nehézségei vannak, 10. Ve6 11. a3 Fe7 12. Vg3 után pedig világos az ismert scheveningeni változatban tempóelőnnyel rendelkezne. 11. Kh1 g6 12. fxe6 dxe5 13. Vh4 Fe7 ! 14. Fg5! h6 Tekintettel arra, hogy a g5-ön álló futó nem kényszerül visszakozásra, ez a lépés tempóvesztésnek bizonyul. 15. a4 b4 16. Hd5! Hxd5 17. exd6! Fxg5 18. Hxg5 Fxd5 19. Fe4 Fxe4 19. V hxg5? is veszít 20. Vxh8! Ke7 21. Bxf7f! Kd6 22. Vg7 stb. miatt. 20. Vxe4 Bc8 20. 0 -0 ? 21. Bxf7! Bxf7 22. Vxa8f (A szerk.) 21. Hxf7 Bf8 22. Vxg6 Ke7 23. Hxh6 Vxc2 24. Vg7f Ke6 25. Vg4f Ke7 26. Hf5f Kd8 27. Vg5f Hf6 28. Badlj- és sötét feladta (1:0). Dőry Jenő MAGYAR SAKKÉLET 195 Barcza Gedeon kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Barcza Gedeon nemzetközi nagymesternek 70. születésnapja alkalmából, a hazai és a nemzetközi sakkéletben hosszú évtizedeken keresztül kifejtett sok irányú, eredményes munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést augusztus 19-én az Országos Testnevelési és Sporthivatalban — többek között Gábor Zoltán, az MLSZ alelnöke, és Biróczky János, a Tipográfia TE elnöke jelenlétében — az OTSH elnöke, Buda István államtitkár adta át. A kiemelkedő pedagógiai, irodalmi és az oktató-nevelői munkásságot elismerte a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete Elnöksége is. Hárai Tibor, a szakszervezet KV titkára ünnepélyes keretek között nyújtotta át ugyancsak augusztus 19-én Barcza Gedeonnak a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének a kiemelkedő szakszervezeti munkáért alapított kitüntető jelvény arany fokozatát. Ez a szép nap nem folytatódhatott máshol, mint a Magyar Sakkszövetség székházában. Ott, ahol Barcza Gedeon mindig a sakkélet előbbre vitelén munkálkodott, ott, ahol mindig szeretettel várja a sakkozók nagy családja. Ennek a napnak délutánján családias ünnepség keretében többek között Gábor Zoltán alelnök, Bilek István szövetségi kapitány, Flórián Tibor főtitkár és Haág Ervin szakfelügyelő gratulált az ünnepeltnek. Gábor Zoltán meleg, baráti köszöntő szavaival mindnyájunk gondolatát és érzését fejezte ki, amikor kiemelte: „Barcza Gedeon nemzetközi nagymester — nyolcszoros magyar bajnok és nyolcszoros olimpikon — széles körű pedagógiai és irodalmi munkásságával elismerést és megbecsülést szerzett az egész világon a magyar sakkozásnak. A Barcza név ma is és mindig egyet fog jelenteni a magyar sakkozással. Ez büszkeséggel tölt el bennünket. Köszönjük pályafutása eddigi munkásságát, és kívánjuk, hogy még sokáig segítse, vigye előre jó egészségben sakkozásunk ügyét!” Melyik a helyes versenyzői felfogás? A múlt század végén és a század elején a sakkvilágban kétféle nézet uralkodott. Az egyiknek elindítója az 1900-as évek kiemelkedő egyénisége, a lengyel származású Akiba Rubinstein volt. „Kivel játszik a következő fordulóban?” — kérdezték tőle nem egy alkalommal. „Világossal játszom” vagy „sötéttel játszom” — hangzott a válasz minden esetben. Nyilvánvaló, hogy Rubinsteint nem érdekelte az ellenfél egyénisége, és csak a várható lépésekre készült. A megtalált „legjobb lépés mindenki ellen jó” felfogás azonban kényelmi szempontokat is takart. A másik ellentétes nézetet Emanuel Lasker hirdette, és tegyük hozzá, bizonyította is 28 éven keresztül. A tábla mellett nem bábok, hanem emberek, egyéniségek mérkőznek. Ahogy meghatározta: „A sakk-küzdelemben különböző tényezők játszanak közre. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy kitapasztaljuk, felismerjük az ellenfelek erős és gyenge oldalait. Réti játszmái például azt mutatják, hogy világossal jobban játszik, mint sötéttel. Maróczy játékvezetése azt, hogy óvatos, körültekintően védekezik, és csak akkor támad, ha rákényszerítik. Janowskinál pedig azt látjuk, hogy sajnálja abbahagyni a partit, és akár tízszer is megnyerhetné, de azután végül is vereséget szenved. Tehát sokféle tanulságot szűrhetünk le az ellenfél egyéniségének és játszmáinak tanulmányozásából . ’ ’ (Ozsváth)