Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-10 / 5. szám
106 I MAGYAR SAKKÉLET A magyar sakkozás nagy öregje Dr. Négyesy György 90 éves „Az öregkort nem megérteni, elviselni a művészet.” (Goethe) Goethe megállapítása ma előbb, mint valaha. Az orvostudomány látványosan emeli az életkort, de sajnos nem az ifjúság éveit szaporítja, hanem az öregségét. Annak minden nyűge, baja, betegsége, a kortársak ritkulása, az emberi kapcsolatok minden korosztályt érintő elcsenevészesedése, a tevékeny élet lehetőségeinek szűkülése embert próbálóan nyomja legidősebbjeink életét. Magas korban is értelmes életet élni, aktívnak maradni, az öregséget nemcsak elviselni, de tartalommal is kitölteni: ebben ad bámulatos példát az 1893. május 10-én született, 90 éves Négyesy mester. Neki ugyan az öregkort megélni sem adatott könnyen: az első világháborút végigjárta, a másodiknak a vége sodorta magával, ez még a hadifogságot is megismertette vele — 50 év feletti életkorban. . . Hogyan alakult ez a kivételes életút? Dr. Négyesy László egyetemi tanár, az irodalomtörténet, majd az esztétika professzora a budapesti egyetemen, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt az édesapja. Ő tanította meg 6 éves korában sakkozni, vett neki sakk-könyveket, és indította el iskolai versenyeken. 1910-ben a középiskolás bajnokságon Breyer és Szegő mögött harmadik. Nehéz lenne megmondani, hogy mikor jelent meg először játszmája, de 1912-ből már ismerünk nyomtatásban megjelent partiját. 1914-ben befejezi a jogi egyetemet - azután jön a háború. 1917-ben kap lehetőséget a doktorátus megszerzésére. 1920-ban nevezik ki, és 1951-ig bíróságon dolgozik, rövid időszak kivételével munkaügyi területen. Nyugdíjba vonulása a legkevésbé sem tétlenség. Sakkoktatóként dolgozik, sakkkönyveket ír: a VIII. magyar bajnokság tornakönyvét Macskásy Előddel (1953), a Sakk-kombinációk c. könyvét Hegyi Józseffel közösen (1955). Ez utóbbi németül és angolul is megjelent. Újabb művük: így kombináljunk! (1965). Ezt olaszul is kiadták. Közös munkáikban Hegyi az adatgyűjtést és előkészítést végezte, ő a rendszerezést és szövegezést. Cikkeket, elemzéseket közöl a Magyar Sakkéletben, s vezeti a lap levelezési rovatát három évtizede... Napjainkra természetesen mérsékelte aktivitását: már nem versenyez, nem oktat, „csak” a levelezési rovatot vezeti, és folytatja szintén három évtizedes szervezői-vezetői munkáját. Csapatkapitánya a levelezési olimpián játszó magyar csapatnak és versenyvezetője a levelezési magyar bajnokságoknak. Emellett elemzéseket küld a Fernschachnak is, értékeli az ICCF versenyein és a magyar bajnokságokon befejezetlenül maradt játszmákat. Ez a leszűkített tevékenység egy javakorabeli ember terhelhetőségének felel meg. . . (Az ICCF — a nemzetközi levelezési sakkszövetség — szépen honorálta is a több évtizedes magasszínvonalú munkát, a legnagyobb elismerést jelentő ritka kitüntetést, az arany tűt adományozta számára.) S hogy még inkább méltányolhassuk, amit tesz, meg kell említeni, hogy látása nagyon megromlott. Emiatt kellett 88 évesen abbahagynia a csapatversenyeket és a levelezési versenyeket is. Imponáló akaraterőt és nagynagy sakkszeretetet tükröző, többszörös erőfeszítés így a sok írást és olvasást is igénylő tevékenységét elvégeznie. Ebben az utóbbi években nagyon nagy segítséget nyújt neki felesége. 1920 óta a sakk közismert és megbecsült alakja, de időközben annyi új sakknemzedék nőtt fel, hogy lehetnek, akik sakkpályafutását kevéssé ismerik. 1922-ben Steiner Lajossal Budapest holtversenyes bajnoka, majd 2,5:0,5-re megnyeri kettőjük párosmérkőzését. 1926-ban a kislétszámú, második nem hivatalos sakkolimpián, Budapesten a magyar csapat tagja volt, 3 játszmából 2,5 pontot szerzett. Csak 1932-ben lett mester: előbb megnyerte a mesterjelöltek versenyét Kóródy, Gereben, Hans Müller, Szedlacsek, Boros, Csiszár, László Csaba (megannyi későbbi jó mester!) előtt, de ez még nem a mesteri címet adta, csak a jogot a nemzeti mesterversenyen való részvételre! Ott elért 50%-os eredménye (Maróczy, Canal, a Steiner testvérek, Lilienthal stb. is játszottak!) hozta meg a tíz éve meglevő játékerőhöz a mesteri címet. Nem volt könnyű akkoriban mesterré lenni, s ő munkája mellett, nem pedig ahelyett sakkozott... Az 1936-os müncheni rendkívüli olimpiára kiutazó tíz versenyző mögött nem utazó tartalék volt. Ez jelzi akkori helyét a hazai rangsorban: a legjobb 12 játékos között volt. Az 1945 utáni új rendszerű magyar bajnoki döntőknek négyszer is résztvevője — utoljára 59 éves korában. Akkoriban a teljes magyar élgárda játszott a bajnokságokon, így az itt elért eredményei alapján megállapítható, hogy még 50 — 60 éves korában is a legjobb 15—20 magyar sakkozó közé számított. És még 70 évesen is megerősítette mesteri jellegét! Hogy még többre nem vitte, annak egyik oka, hogy az első a munkája volt. Másrészt pedig semmiben sem ambicionálta különösebben az eredményt. S bár a sakkot mindig nagyon szerette, szabad idejét korántsem csak erre fordította: fiatalon aktívan sportolt (futballozott, teniszezett, evezett stb.), a zenét értőn szereti, a Balaton rajongója (nyarait ott tölti, s úszikfürdik jó és rossz időben. .. Talán ez is oka megőrzött jó kondíciójának), az irodalom, a művészetek barátja. A hetven éven át tartó versenyzői gyakorlatból csak töredékeket villanthatunk fel. A versenyzőt alaposabban a Magyar Sakkvilág és a Sakkélet évfolyamaiból ismerhetjük meg. (Az elemzőről — örömünkre — a Sakkélet minden számában olvashatunk.) Most, éppen csak mutatóba, alábbi régi-régi játszmájával gratulálunk, amelyből ma is sokat okulhatunk, és kívánjuk sokáig tartó aktív közreműködését sakkéletünkben. NÉGYESHUSZÁR JÁTÉK E 15/b Merényi — dr. Négyesy Budapest, 1922. 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Hc3 Hf6 4. Fb5 a6 Akkoriban még nem tartották rossznak! 5. Fxc6 dxc6 6. ffxe,5 Hxe4 7. Hxe1 Vd1 8.0-0 Vxe5 9. Be1 Fe6 10. d4 Vf5 11. Fg5 h6 12. Vd3 Kd7 13. Hd6f fenyegetett. 13. Fh4 Vb5! Akadályozza c4-et. A lépés ma már közismert, de a játszmánál korábbi publikációban, könyvben nem találtam rá. Lehet, hogy ez az első előfordulása! 14. Vd2 Be8 15. a4 Csak itt tér el a mai elmélet: 15. b3! Kc8 16. c4 Vh5 17. Fg3 világos előnyével. 15. Vf5 16. b3 Kc8 17. Fg3 Bd8 18. Bedl Fe7 19. b4 g5 20. Babl 20. b5 Fc4! (20. — cxb5?-re 21. Va5! erős. Ezért 20. — Bd7 számításba jött.) 21. bxc6 b6! 22. Vc3 Vd5 20. — Fa2! 21. Bb2 Fc4 22. Vc3 Jobb volt 22. b5!, b6! 22. Vd5 23. Ff2 Bhe8! 24. Hd2 Fe2 25. Be1 Ff8! 26. He4 Világos 26. Fe3-ra játszott, de azt most 26. — Fg7! megdönti. 26. — Fe1 27. Vd2 Fg7 28. c3 Be7 29. Bd1 Bde7 30. Ve1 Fb3 Időzavar! 30. Fg4! 31. Bdd2!h5 32. Vb1 Fxa4 33. Hg3 Be6 34. Hxh5 Fh6 35. Vh7? Hiba, de már rosszabb állásban. 35. Bd3 Vc4 után Be2 is, Fb5 is fenyegetett. 35. Vg4 36. Hg7 Fxd2 37. Hxe8 Fxc3 38. Vg8 Vd8 38. — Fxb2 ?-re 39. Hd6f mattol! 39. Ba2 b5 40. Hf6 Bxf6 41. Vxd8f Kxd8 42. Fh4 Fxd4f és sötét nyert (0:1). Bottlik Iván