Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-10 / 5. szám

A magyar sakkozás nagy öregje Dr. Négyesy György 90 éves 106 I MAGYAR SAKKÉLET „Az öregkort nem megérteni, elviselni a művészet.” (Goethe) Goethe megállapítása ma élőbb, mint valaha. Az orvostudomány lát­ványosan emeli az életkort, de sajnos nem az ifjúság éveit szaporítja, hanem az öregségét. Annak minden nyűge, baja, betegsége, a kortársak ritkulása, az emberi kapcsolatok minden korosz­tályt érintő elcsenevészesedóse, a te­vékeny élet lehetőségeinek szűkülése embert próbálóan nyomja legidősebb­jeink életét. Magas korban is értelmes életet élni, aktívnak maradni, az öregséget nemcsak elviselni, de tartalommal is kitölteni: ebben ad bámulatos példát az 1893. május 10-én született, 90 éves Négyesy mester. Neki ugyan az öreg­kort megérni sem adatott könnyen: az első világháborút végigjárta, a má­sodiknak a vége sodorta magával, ez még a hadifogságot is megismertette vele — 50 év feletti életkorban. . . Hogyan alakult ez a kivételes élet­út? Dr. Négyesy László egyetemi tanár, az irodalomtörténet, majd az esztétika professzora a budapesti egyetemen, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt az édesapja. Ő tanította meg 6 éves korában sakkozni, vett neki sakk-könyveket, és indította el iskolai versenyeken. 1910-ben a középiskolás bajnokságon Breyer és Szegő mögött harmadik. Nehéz lenne megmondani, hogy mikor jelent meg először játsz­mája, de 1912-ből már ismerünk nyomtatásban megjelent partiját. 1914-ben befejezi a jogi egyetemet - azután jön a háború. 1917-ben kap lehetőséget a doktorátus megszerzé­sére. 1920-ban nevezik ki, és 1951-ig bíróságon dolgozik, rövid időszak kivé­telével munkaügyi területen. Nyug­díjba vonulása a legkevésbé sem tét­lenség. Sakkoktatóként dolgozik, sakk­könyveket ír: a VIII. magyar bajnok­ság tornakönyvét Macskásy Előddel (1953), a Sakk-kombinációk c. köny­vét Hegyi Józseffel közösen (1955). Ez utóbbi németül és angolul is megje­lent. Újabb művük: így kombinál­junk! (1965). Ezt olaszul is kiadták. Közös munkáikban Hegyi az adat­gyűjtést és előkészítést végezte, ő a rendszerezést és szövegezést. Cikke­ket, elemzéseket közöl a Magyar Sakk­életben, s vezeti a lap levelezési rova­tát három évtizede... Napjainkra természetesen mérsékelte aktivitását: mar nem versenyez, nem oktat, „csak” a levelezési rovatot vezeti —, és foly­tatja szintén bárom évtizedes szerve­zői-vezetői munkáját. Csapatkapitá­nya a levelezési olimpián játszó ma­gyar csapatnak és versenyvezetője a levelezési magyar bajnokságoknak. Emellett elemzéseket küld a Fern- schachnak is, értékeli az ICCF verse­nyein és a magyar bajnokságokon befejezetlenül maradt játszmákat. Ez a leszűkített tevékenység egy javakorabeli ember terhelhetőségének felel meg. . . (Az ICCF — a nemzetközi levelezési sakkszövetség — szépen ho­norálta is a több évtizedes magas­színvonalú munkát: a legnagyobb el­ismerést jelentő ritka kitüntetést, az arany tűt adományozta számára.) S hogy még inkább méltányolhassuk, amit tesz, meg kell említeni, hogy lá­tása nagyon megromlott. Emiatt kel­lett 88 évesen abbahagynia a csapat- versenyeket és a levelezési versenye­ket is. Imponáló akaraterőt és nagy- nagy sakkszeretetet tükröző, többszö­rös erőfeszítés így a sok írást és olva­sást is igénylő tevékenységét elvégez­nie. Ebben az utóbbi években nagyon nagy segítséget nyújt neki felesége. 1920 óta a sakk közismert és meg­becsült alakja, de időközben annyi új sakknemzedók nőtt fel, hogy lehet­nek, akik sakkpályafutását kevéssé ismerik. 1922-ben Steiner Lajossal Budapest holtversenyes bajnoka, majd 2,5:0,5-re megnyeri kettőjük párosmórkőzését. 1926-ban a kislétszámú, második nem hivatalos sakkolimpián, Budapesten a magyar csapat tagja volt, 3 játszmából 2,5 pontot szerzett. Csak 1932-ben lett mester: előbb megnyerte a mesterje­löltek versenyét Kóródy, Gereben, Hans Müller, Szedlacsek, Boros, Csi­szár, László Csaba (megannyi későbbi jó mester!) előtt, de ez még nem a mes­teri címet adta, csak a jogot a nemzeti mesterversenyen való részvételre! Ott elért 50%-os eredménye (Maróczy, Canal, a Steiner testvérek, Lilienthal stb. is játszottak!) hozta meg a tíz éve meglevő játékerőhöz a mesteri cí­met. Nem volt könnyű akkoriban mesterré lenni, s ő munkája mellett, nem pedig ahelyett sakkozott... Az 1936-os müncheni rendkívüli olimpiára kiutazó tíz versenyző mö­gött nem utazó tartalék volt. Ez jelzi akkori helyét a hazai rangsorban: a legjobb 12 játékos között volt. Az 1945 utáni új rendszerű magyar bajnoki döntőknek négyszer is résztvevője — utoljára 59 éves korában. Akkoriban a teljes magyar élgárda játszott a baj­nokságokon, így az itt elért eredmé­nyei alapján megállapítható, hogy még 50 — 60 éves korában is a legjobb 15—20 magyar sakkozó közé számí­tott. És még 70 évesen is megerősítette mesteri jellegét! Hogy még többre nem vitte, annak egyik oka, hogy az első a munkája volt. Másrészt pedig semmiben sem ambi­cionálta különösebben az eredményt. S bár a sakkot mindig nagyon sze­rette, szabad idejét korántsem csak erre fordította: fiatalon aktívan spor­tolt (futballozott, teniszezett, evezett stb.), a zenét értőn szereti, a Balaton rajongója (nyarait ott tölti, s úszik- fürdik jó és rossz időben. .. Talán ez is oka megőrzött jó kondíciójának), az irodalom, a művészetek barátja. A hetven éven át tartó versenyzői gyakorlatból csak töredékeket vil­lanthatunk fel. A versenyzőt alapo­sabban a Magyar Sakkvilág és a Sakk­élet évfolyamaiból ismerhetjük meg. (Az elemzőtől — örömünkre — a Sakkélet minden számában olvasha­tunk.) Most, éppen csak mutatóba, alábbi régi-régi játszmájával gratu­lálunk, amelyből ma is sokat okulha­tunk, és kívánjuk sokáig tartó aktív közreműködését sakkóletünkben. NÉGYESHUSZÁR JÁTÉK E 15/b Merényi — dr. Négyesy Budapest, 1922. 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Hc3 Hf6 4. Fb5 a6 Akkoriban még nem tartot­ták rossznak! 5. Fxc6 dxc6 6. fixe,5 Hxe4 7. Hxel Vdi 8.0-0 Vxe5 9. Bel Fe6 10. d4 Vf5 11. Fg5 h6 12. Vd3 Kd7 13. Hd6f fenyegetett. 13. Fh4 Vb5! Akadályozza c4-et. A lépés ma már közismert, de a játszmánál ko­rábbi publikációban, könyvben nem találtam rá. Lehet, hogy ez az első előfordulása! 14. Vd2 Be8 15. a4 Csak itt tér el a mai elmélet: 15. b3! Kc8 16. c4 Vh5 17. Fg3 világos előnyével. 15. - Vf5 16. S3 Kc8 17. Fg3 Bd8 18. Bedl Fe7 19. b4 g5 20. Babl 20. b5 Fc4! (20v — cxb5?-re 21. Va5! erős. Ezért 20. — Bd7 számításba jött.) 21. bxc6 b6! 22. Vc3 Vd5 20. — Fa2! 21. Bb2 Fc4 22. Vc3 Jobb volt 22. b5!, b6! 22. - Vd5 23. FJ2 Bhe8! 24. Hd2 Fe2 25. Bel Ff8! 26. He4 Világos 26. Fe3-ra játszott, de azt most 26. — Fg7! megdönti. 26. — Fel 27. Vd2 Fg7 28. c3 Be7 29. Bdl BdeS 30. Vei Fb3 Időzavar! 30. — g4! 31. Bdd2! h5 32. Vbl Fxa4 33. Hg3 Be6 34. Hxh5 Fh6 35. Vh7? Hiba, de már rosszabb állásban. 35. Bd3 Vc4 után Be2 is, Fb5 is fenyegetett. 35. — g4 36. Hg7 Fxd2 37. Hxe8 Fxc3 38. Vg8 Vd8 38. — Fxb2 ?-re 39. Hd6f mattol! 39. Ba2 b5 40. Hf6 Bxf6 41. Vxd8f Kxd8 42. Fh4 Fxd4f és sötét nyert (0:1). Bottlik Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék