Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-10 / 5. szám

MAGYAR SAKKELET 107 Harmadszor Rómában Nem olyan erős összetételű tornán, mint tavaly — amikor Korcsnoj ját­szott —, és nem olyan magabiztos já­tékkal, ismét győztem a Banco di Ro­ma versenyén. A gyenge olimpiai sze­replés utáni sikerem azért töltött el örömmel, mert egyes partikban már a régi formámban játszottam, a küz­delmes hosszú játszmákat jól bírtam erővel, és az is lényeges javulás Lu- zernnel szemben, hogy most egyszer sem kerültem időzavarba. Minden sakkozó — én is — nehezen tudom túltenni magamat a csalódá­sokon, és ez még mindig nem sikerült. Ezért elsősorban azért indultam ezen a hagyományos tornán, mert át akar­tam esni az olimpia okozta lelki meg­rázkódtatáson. Önbizalom erősítésnek szántam a 10 résztvevős hetedik nem­zetközi tornát. Célom Élő-pontszá- mom megőrzése, és ehhez a „két plusz- szál” végzés volt. A kiegyensúlyozott, 8-as FIDE-kategóriájú versenyen - hat nagymester, három nemzetközi mester, egy FIDE-mester —, amely­nek Élő-átlaga 2441 és a nagymesteri szint teljesítése 7 pont volt, a kifogás­talan rendezési körülmények célkitű­zésem teljesítéséhez minden feltételt megadtak. Róma központjában, az ún. hercegi parkban levő reprezenta­tív hotelben elhelyezett külföldi részt­vevőket autóbusszal vitték minden fordulóra a Banco di Roma sport­kombinátjába, ahol nagy számú néző­sereg — szombaton és vasárnap zsú­folt nézőtér — előtt zajlott le a torna. A főszervező most is a népszerű Alvise Zichichi volt, aki ismét összehozta a főverseny mellett a 10 résztvevős FIDE 4-es kategóriájú ,,B” versenyt is, amelyen ezúttal M. Kovács László képviselte hazánkat. A főversenyen, úgy gondolom, hogy „papírforma” szerint esélyes voltam, de meglepetést keltett a riválisomnak tartott Lobron szerény 5 — 6. helyezé­se. A nyugatnémet sakkozás remény­sége ezen a versenyen képességei alatt szerepelt. Ugyanakkor Tóth Béla ki­emelkedően játszott, és kivételes küz­dőképességével nem egy hullámzó par­tit maga javára döntve kiharcolta a második helyet. Tatai jól játszott, ha ellenem nem veszít marathóni vég­játékban, akkor előbb végzett volna. A vele holtversenyes Gheorghiu játéka a tőle megszokott rutinos felfogást tükrözte: nagymesterek ellen a remi is jó, és csak a gyengébbeknek tartott sakkozók ellen játszott nyerésre. A többiek Benkő Pál kivételével a vára­kozásnak megfelelően szerepeltek. Benkő időzavarban néhány pontot kidobott. Kétségtelen, hogy ebben a digitális kijelzésű új sakkóra is döntő szerephez jutott. Annyira, hogy a ver­Pintér József a győztes senyzők kérésére a rendezők vissza­állították a hagyományos sakkórákat. Kis játszmagyűjteményemben azo­kat a partikat válogattam, amelyek­nek megnyitása vagy közép játéka ér­deklődést kelthet. A stílusomra jellem­zőek közül a Martin, a küzdelmes játszmák közül a Tatai ellenit elemez­tem. Válogatásom közé kívánkozott Tóth Béla romantikus játékvezetése Martinnal szemben, valamint még né­hány parti az A- és B-tomáról. BENŐNI VÉDELEM R 77/1) Pintér —Martin 1. (14 Hf6 2. c4 c5 3. (15 all ?! Érdekes gondolat sötét el akarja kerülni a Fb5t-os változatot. 4. a4! 4. Hc3-ra b5 — az „elhalasztott” Volga-csel — ellenfelem kedvenc fegyvere, ezért kí­vánkozik ide felkiáltójel. 4. — e6 5. Hc3 exd5 6. cxd5 d6 7. e4 g6 8. Fe2 Fg7 !». H13 Fg4 10. 0 -0 0 -0 11. Fg5 11. Ff4 a divatos változat. 11. — HM7 12. Hd2 Fxe2 13. Vxe2 Vc7 14. Bael Bfe8 15. Í4 b5! 1 16. axb5 axb5 17. Vxb5! 17. Hxb5-re Vb6 18. Khl,Hxd5 sötét előnyére. 17. — Beb8! Újítás! Az Enciklopédia Bab8 lépése rossz 18. Vc6! Va7 19. Bal! + miatt. 18.Vd3 Természetesen 18. Vc6? Va7 19. Bal Vxal! miatt nem jön számításba. 18.- Bxb2 19. Hc4 Bb3 20. Fxf6! Fontos húzás! 20. e5 He8! után a g5F rosszul állna, ezért előbb cserélni kell. 20. — FxfO 20. Hxf6-ra is 21. e5. 21. e5! dxe5 20. - Fg7 21. Vc2! (21. Hxd6? Bxc3 22. Vxc3 Vxd6!) Vb8 22. Bbl!, vagy 21. — Bab8 22. He4!, dxe5 23. f5! után világos előnyben van. 22. (16 Ya< 22. — e4 23. Vxe4! a legtisztább (23. dxc7 exd3 24. Hd5 d2 25. Bdl Bd3 26. Hcb6 Hxb6 27. Hxb6 Be8 28. c8V Bxc8 29. Hxc8 c4!+). 23. Vc2! 23. fxe5 Hxe5! 24. Hxe5 c4f 25. Ve3 Fxe5 26. Vxa7 Bxa7 27. Bxe5 Bxc3 28. Bdl Bd3! =. 23. - Vb7 23. - Bxc3 24. Vxc3 exf4 25. Vf3! +; 23. - Bab8 24. fxe5 Fxeö 25. Hxe5 Hxe5 26. Bxe5 c4T 27. Khl Vd4 28. Ve4! Vxc3 29. Be8| Kg7 30. Bxf7f! nyer. 24. fxeö Hxe5! 25. He4! Nagyon kellemetlen közbe­iktatás. Rossz 25. Hxe5 Bb2 26. Ve4 Fxe5 27. Vxb7 Fd4f, majd Bxb7 miatt. 25. - Fg7 26. Hxc5 HÍ3fl! 26. - Va7 27. Hxe5! (27. Vxb3 1! Vxcöf 28. Khl Vxc4 29. Vxc4 Hxc4 30. d7 Hd6!) 27. - Bb5 28. Hed7! (28. Hed3 Fd4|!)Fd4f 29. Khl Fxc5 30. Be7! + - . 27. Bxf3! (27. gxf3 Fd4f) 27. - Vb4? 27. - Fd4f 28. Khl Vb4 29. Ve4ü is világosnak ígér nyerést, de több problémát okoz, mint a játszma­lépés. Érdemes figyelmet szentelni en­nek az állásnak, hiszen öt tiszt áll ütésben. 28. Hxb3! Vxelf 29. Bfl! Egyszerű és nagyszerű, a d4 mező véd­ve, így világos nyert (1:0). EVANS-CSEL F 17/b Martin-Tóth B. 1. e4 e5 2. Fc4 Hc6 3. H13 Fc5 4. b4 Fxb4 5. c3 Fa5 6. d4 Ve7!? Érdekes gondolat egy agyonelemzett megnyi­tásban. 7. 0—0 (7. Fa3? Fxc3f!) 7. — Fb6 8. a4 a6 9. dxe5 Hxe5 10. Hxe5 Vxe5 11. Vb3 Vh5 12. Hd2 He7 13. Fa3 Hc6 14. e5! Szép gyalogáldozat, amely világos jó taktikai érzékét di­cséri. 14. — Hxe5 15. Bíel (Bael!?) d6 16. HI3 Í6 17. a5 Fa7 18. Fd5 Bb8 19. Hd4 Kd8 20. Ba2 Hd3 21. FI7 Vg5 22. Be3 Hf4 23. g3 Hli3f 24. Kfl ? Itt már mindkét fél időzavarban van, így érthető, hogy Martin természetes lé­pést tesz, amely nem jó. A helyes 24. Kg2!, mert Hf4f után 25. Khl-re sö­tétnek gondjai vannak. 24. — Fxd4! 25. cxd4 Vb5+ 26. Vxb5 Számításba jött 26. Bae2, amire Fg4 nem megy 27. Vxb5 axb5 28, BeSj-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék