Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-10 / 5. szám
110 MAGYAR SAKKÉLET így győztem Belgrádban A belgrádi sakkszövetség, a Beobank és a szerb sportszövetség hathatós támogatásával immár 18. alkalommal került megrendezésre a nőnapi nemzetközi verseny. Bár ez a szám semmiféle jubileumot nem takar, mégis említést érdemel az a tény, hogy évről évre megrendezik, és ezzel a női sakkozás e hagyományos versenye szinte legendás hírűvé vált. A korábbi tornákon mindig rangos mezőny gyűlt össze, és a jelenkori élvonalba tartozó női sakkozók, köztük a világbajnoknő is kötelességének tartotta ezen a részvételt. (Elég ha csak annyit említek, hogy Gaprindasvili hat alkalommal is indult, és győzött.) A „jajcei kudarc”, amikor a rendkívül kedvező feltételek ellenére csak tízen jelentünk meg a rajtnál, bizony károsan befolyásolta ennek a hagyományos nemzetközi tornának a szervezői munkáit is. Az élvonalba tartozók közül Csiburdanidze indulása biztos volt, hiszen jóval a torna megkezdése előtt jelezte részvételét, és azt még többször is megerősítette. Ugyanakkor Pia Cramling, a svéd sakkozás nagy reménysége most is nemet mondott, s inkább Luganóban, a svájci rendszerű férfi nemzetközi tornán játszott. Mindezekhez tartozik, hogy a román sakkszövetség a jajcei tornához hasonlóan ismét kellemetlen meglepetéssel szolgált. Már akkor veszélyeztették távolmaradásukkal a román sakkozónők a lebonyolítást, mert Muresan és Pogorevici minden hivatalos lemondás nélkül egyszerűen nem jelent meg a versenyen. Ennek ellenére Pogorevici ismét meghívást kapott. A meghívóra a román szövetség még Nutut is ajánlotta. Minden rendben levőnek látszott, amikor nem kis meglepetést keltő telefonhívást kaptak a rendezők. Ennek alapján világossá vált, hogy csak akkor engedik a két román sakkozónőt Belgrádban indulni, ha a rendezőség vendégül látja Pavlovot, a női csapat kapitányát is. A gazdasági gondokkal küzdő Jugoszláviában, és ezért a belgrádi sakkszövetségben is nem kis gondot jelentett e kérés teljesítése, amellyel végeredményben nehéz választás elé állították a rendező szervet. Amennyiben a román szövetség feltételeit nem fogadják el, akkor a résztvevők száma — hiszen így is csak 12 részvevő volt — további két fővel csökkent volna. A románok kérése azért is nehezen indokolható, mert a sakkvilágban harc folyik, hogy a szekundánsok szerepét csökkentsék. (A fordulót követő esti függő játszma-folytatás, a lépésszámok felemelése stb.) Úgy látom, hogy legfőbb vetélytársaink a luzerni ezüstéremből presztízskérdést csinálnak. Tény, hogy Pogorevici számára a szekundáns segítsége legalább két pontot jelentett a végelszámolásnál. Kötelességemnek tartottam ezeket elöljáróban leírni. Nemcsak azért, hogy a román sakkozónők elleni 2:0 arányú sikerem értékesebb legyen, hanem azért is, mert érzékeltetni szerettem volna azokat a nehézségeket, amelyekkel megküzdve a belgrádi sakkszövetség mindent megtesz e nemzetközi női torna megrendezése érdekében. Érkezésemkor a belgrádi repülőtéren félórás különbséggel landoltunk Csiburdanidzével. A világbajnoknő szekundánsával, Gufeld nagymesterrel — aki ott-tartózkodási költségeit saját maga fedezte — én egyedül, némi iróniával azt írhatom, egy alapos megfázás „társaságában” érkeztem. A nemzetközi torna előtt öt napon keresztül gyógyszereket szedtem, és Herceg Noviban, amikor nem feküdtem, a jugoszláv férfi bajnokságon „kibiceltem”. Igyekeztem egészségemet helyreállítani, rendszeres úszással és tornával próbáltam úrrá lenni a betegségemen. Ennek köszönhető, hogy aránylag rövid időn belül úgy ahogy rendbe jöttem. A sorsoláson, mivel részvételem bizonytalan volt, kényszerűségből a 12-es számot kaptam. Két játszmát halasztanom kellett. A függőnapokon e két parti lejátszása azonban kényszerű kötelességemmé tette, hogy szinte pihenő nélkül játsszam végig a tornát, így is sikerült a vetélytársak nyomába erednem. Némi vigasztalás volt számomra, hogy az abszolút favorit Csiburdanidze bizonytalanul kezdett, és az első négy fordulóban három döntetlenjével úgy vezetett, hogy én a vesztett pontokat tekintve jobban álltam. Ahhoz, hogy utolérjem, meg kellett nyernem elhalasztott játszmáimat. Dragosevics ellen ugyan egy gyengébb függőlépéssel fél pontot kidobtam, de azután jó formában ledolgoztam hátrányomat , sikerrel győztem le az ellenfeleket és a náthát is. Érdekesség, hogy az egymás után következő két fordulóban játszottam a rivális románokkal. Jó formában előbb Nutut, majd Pogorevicit legyőzve sikerült az élre kerülnöm. Ilyen két nyerés mindig szárnyakat ad. Csiburdanidze, de elsősorban szekundánsa, Gufeld jól érezte a „veszélyt”. A világbajnoknő azonban továbbra is bizonytalankodott. Kétségtelen, hogy nem könnyű úgy játszani, hogy mindenki az első helyre várja. . . Lélektanilag nagy teher ez, különösen azért, mert Csiburdanidze az 1979-es Bad Kissingen-i torna óta nem játszott egyetlen női nemzetközi versenyen sem! (A női sakkozó számára, még a világbajnoknő számára is, szinte minden eredmény elfogadható férfi nemzetközi tornákon. Ha jól szerepel, szenzáció, ha közepesen, még azt is jónak tartják, hiszen férfiak között érte el, és vitathatatlan az a tény is, ha valaki gyengébben szerepel a férfiak között, azt könnyebben lehet „magyarázni”.) Már fordulókkal a verseny befejezése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az első hely sorsa a Csiburdanidzével vívott játszmámon dől el. Az utolsó előtti fordulóban találkozásunk a nőnapi torna rangadójának számított, és nagy közönséget vonzott. Öröm volt számomra, hogy a többség nekem szurkolt. Békés döntetlenről természetesen nem lehetett szó, hiszen félponttal vezettem előtte. Ez meghatározta taktikámat. Amikor a 25-ik lépésem megtétele után döntetlent ajánlottam, nekem 20, ellenfelemnek 15 perc gondolkodási ideje maradt. Jól álltam, és más körülmények között aligha kínáltam volna „békét”, így félpontos előnyömet megőrizve, ülhettem le az utolsó fordulóban. Meglepetésre minden esélyes nyert, és megszül Beszélgetés parti után. Csiburdanidze (balról) és Petronicsné Verőcs Zsuzsa (Fotó: Milos Petronics) Nőnapi nemzetközi verseny Belgrád 1983. március 4 — 17. Petronicsné Verőd nk. nm. (12) - magyar 2235-2 1 i 12 12 1 1 12 1 1 1 Sí Csiburdanidze nk. nm. (11) — szovjet 2355-í 1 12 A 2 i 1 1 i 1 1 8 Pogorevici nk. nm. (4) — román 22250 i -1 1 1 i 1 i 1 1 1 8 Dragasevics nk. m. (8) — jugoszláv 2055i 0 0 -i 1 i 1 1 1 1 1 «* Makszimovics nk. m. (5) — jugoszláv 2150i í 0 i -í 1 i 12 i i 1 6 Petrovics nk. m. (2) — jugoszláv 208512 í 0 i i -0 i 1 1 í 1 6 Terescsenko-Nutu nk. m. (9) — román 22050 í i i 0 1 -0 i 1 í 12 5 Vujics m. (10) - jugoszláv 20400 0 12 í i 12 1 -í 0 i 1 5 Garcia N. nk. m. (3) — spanyol 2215í 0 12 0 J 0 i { -0 1 1 4 Maries A. m. (7) — jugoszláv 19850 J 0 0 i 0 0 1 1 -0 1 4 Zsivkovics V. m. (6) — jugoszláv 21300 0 0 0 i { 12 í í 1 -i 4 Zsivkovics G. m. (1) — jugoszláv 19000 0 0 0 0 0 12 0 0 0 t -1 P. Verőd Csiburdanidze Pogorevici Dragasevics Makszimovics Petrovics T. Nutu Vujics Garda N. Maries A. Zsivkovics V. Zsivkovics G. Pontszám