Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-10 / 12. szám

Az állandó utazás a főváros és Tatabánya között, s a család mellett (két fia van) kevesebb idő jut a rend­szeres sakkozásra, legfeljebb évi 1—2 vegyes mesterverseny, esetleg közép­döntő. LENGYEL LEVENTE: 1933. június 13-án született Debrecenben. Az első erőpróba: 1947-ben dr. Bán Jenő szimultánt tart Debrecenben, és egy nap kétszer (dél­előtt és délután is) legyőzi a mestert. Egy évvel később Kotov nagymester az „áldozat”. 1949- ben az alapfokú országos népi baj­nokságon 30 000 (!) induló között a bu­dapesti tizenkét résztvevős döntőt nyeri meg, ezzel reflektorfénybe ke­rül. Három évvel később már a ma­gyar bajnoki döntő résztvevője, ahol megszerzi a mesteri címet. Közel húsz bajnoki döntőben szerepelt, a leg­nagyobb sikert 1962-ben éri el: osz­tott első helyezés Portisch Lajossal. Az 1962-es év még egy örömteli ese­ményt hoz életében. Kecskeméten tel­jesíti a nemzetközi mesteri cím felté­teleit. 1964-ben előbb Beverwijkban, majd Amszterdamban, a zónadöntőn már a nagymesteri normát teljesíti. A hat­vanas évek második felében áll pá­lyájának csúcsán, több kitűnő ered­ményt mondhat magáénak. Talán a két legjelentősebb: 1968-ban győzelem So­­lingenben, 1969-ben 5—6. helyezés Gellerrel Belgrádban, de világhírű me­zőnyben, csupán fél ponttal lemarad­va az 1—4. helyezettektől. 1960 és 1970 között hatszor játszott a magyar olimpiai csapatban és há­romszor (1961. Oberhausen, 1965. Hamburg és 1970. Kapfenberg) az Európa-bajnokság döntőjében. 1970 óta kevesebbet versenyez, in­kább csak kisebb tornákon indul. A magyar válogatott mellett szekun­­dáns, valamint a fiatalok nevelése, tá­mogatása egyik fő feladata. Így pl. Grószpéter Attila edzője, most már évek óta. 1955 óta hűséges tagja az MTK­­VM-nek, illetve jogelődjeinek, a sok­szoros bajnokcsapat egyik legeredmé­nyesebb pontszerzője. Több kitüntetés birtokosa: 1961-ben Szocialista Munkáért érdemérem, 1972- ben Szocialista Kultúráért érdemérem, 1973-ban Kiváló Sportoló, 1983-ban Jó nevelőmunkáért emlékplakett. Az idén tavasszal kapta meg a mesteredzői címet. FLESCH JÁNOS. 1933. szeptember 30-án Budapesten született. Bár a lépéseket korán megismerte, rendsze­resen sakkozni a Fáy András Gim­náziumban kezdett. Olyan iskolatár­sakkal járt együtt, mint Földi, Liptay és Orendi. 1950-es csapatbajnokságon már legyőzte Barcza Gedeont, dr. Vaj­da Árpádot, dr. László Csabát. 1952- ben megnyeri Budapest ifjúsági baj­nokságát. Ezután számára - a sakkozás szem­pontjából - nehéz évek következnek. Bevonul katonának, majd onnan ön­ként jelentkezik bá­nyamunkára, így jut el Pécsre, és ekkor kezdődik a máig is fennálló szo­­­ros kapcsolat Bara­nya megye sakko­zásával. 1955-ben megyebajnok,­­ és az országos csapat­­bajnokságon ki­vívják a bronzér­­­­met. 1955 végén visszajön Budapestre, és a Vörös Meteorhoz (ma MTK-VM) kerül. A hatszoros bajnokcsapat tagja. 1963-ban debütál a nemzetközi sakkéletben. Miskolcon, az Asztalos­emlékversenyen első nekirugaszkodás­ra megszerzi a nemzetközi mesteri cí­met. A következő két évben több jó eredményt ért el (Reggio Emilia, Zwolle), és bekerül a magyar olim­piai csapatba (1964, Tel Aviv), majd 1965-ben Hamburgban, az EB-döntő­­ben is játszik. 1967-től intenzívebb edzői tevé­kenységet folytat, az FTC-t két év alatt hozza fel az OB I-be. 1971-től ismét a pécsiek éljátékosa. 1972-ben kezdi meg szakirodalmi tevékenységét, ettől kezdve ritkáb­ban versenyez, de így is több jó ered­ményt tud felmutatni: 1978-ban és 1980-ban pl. megnyeri a pécsi nem­zetközi versenyeket, és megszerzi a nagymesteri címet. Először társszerzőként debütál a „Magyarok a dobogón” c. könyvvel, majd a folytatás 1973-ban: Flesch Flórián „Ezüstérmes sakkolimpia”. Ezt követően egyre szaporodtak a különböző munkák, amelyeknek talán legsikerültebb darabja a bieli zónaközi verseny feldolgozása. Az utóbbi időben német, angol és francia nyelven jelen­nek meg művei. Mér egészen fiatalon kitűnt kiváló vakszimultánjaival. 1960. október 16-a nevezetes nap életében, 52 tábla megtekintése nélkül új világrekordot állított fel. A produkciót filmre vették, és a világ hatvannégy országában mutatták be. Nagy nemzetközi vissz­hangot váltott ki, neve bekerült a híres angol sakkenciklopédiába is. Lapzárta után érkezett a tragikus hír: Flesch János és felesége az angliai Whitstable közelében autóbaleset kö­vetkeztében december 1­-én elhunyt. FELMÉRI JÁNOS. 1933. november 2-án Budapesten született. Közép­iskoláit a Vörösmarty Gimnázium­ban végezte, itt kedvelte meg a sak­kot, majd a kö­zépiskolás csapat­­bajnokság alatt Molnár István „csábította el” a Magánalkalmazot­tak sakk-körébe, dr. Asztalos Lajos sakkiskolájába. La­jos bácsi rendsze­res elméleti és gya­korlati előadásait mindig élénk érdeklődés kísérte, a több teremből álló helyiség általában zsúfolásig telt meg, a zárórát nem ismerték! Ezek az előadások nagy hatással voltak rá, és meghatározták, illetve kialakították sakkozói egyéni­ségét. Rövidesen a Vörös Meteor (a Magánalkalmazottak és a Keres­kedelmi Alkalmazottak egyesüléséből alakult) többszörös bajnokcsapatának tagja lett. Az érettségi után, a Műszaki Egye­tem gépészmérnök hallgatójaként, ter­mészetesen kevesebb időt tudott a versenyzésre fordítani. Az oklevél megszerzése után is inkább csak a magyar bajnokság középdöntőiben sze­repel, általában megfelelő eredmény­­nyel. 1960-ban, 1964-ben és 1965-ben pl. csak Berger — Sonneborn-számítás miatt nem jutott a döntőbe. Az 1970-es években több vegyes mesterversenyen ért el sikereket, sőt Lengyelországban kisebb versenyt nyert meg. Jelenleg az MTK-VM versenyzője, VARNUSZ EGON. 1933. november 15-én született Budapesten. Aránylag későn, 14 évesen kezd el versenyezni, két évvel később, a Kőbányai Sör­gyár éljátékosa­­ként, mesterskal­pokat szerez! El­ső áldozata dr. Né­­gyesy Gyuri bácsi volt, aki azonban már másnap revan­­sot vett­­ egy szi­multánon ! Az indulás len­dületéhez képest későn, 23 évesen lesz mester, de ennek objektív akadályai is vannak. Hétszer kerül a magyar bajnok­ság döntőjébe (ebből hatszor játszott), legjobb eredménye 6. helyezés. Ab­ban az időben azonban még a magyar bajnokságok „szuper” versenyek vol­tak, az ott elért sorrend a hivatalos hazai rangsornak számított. Eredményesebben vitézkedik a ve­gyes mesterversenyeken — közel egy tucatot nyer meg. Ezek a rendezvé­nyek úgy jó húsz évvel ezelőtt sok­kal rangosabb eseménynek számítot­tak, mint manapság. Néhányszor játszott a válogatott­ban, általában pozitív százalékkal. 1969-ben kinevezik a Magyar Sakk­­szövetség ifjúsági edzőjének, ezzel számára az intenzív versenysakkozás befejeződik. A ritkább versenyzés mel­lett is sokáig 2400 fölötti az Élő­pontja. 1977-ben — jó mezőny előtt — megszerzi a Budapest­ bajnoka cí­met. 1983-ban FIDE-mester lesz. 1957-től 1980-ig a Bp. Spartacus többszörös bajnokcsapatának tagja, jelenleg az MTK-VM játékosa. Az ifjúsági sakkozók edzése a fő fel­adata. Jó néhány, azóta nemzetközileg is elismert fiatal fejlődéséhez járult hozzá. Ezt a munkát a sporthatóság mesteredzői címmel ismerte el. Több megnyitáselméleti, életrajzi sakk-könyvet írt, a „Caro­l­lann­­védelem­” című három nyelven is (Folytatás a 278. oldalon) MAGYAR SAKKÉLET 277

Next