Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-10 / 12. szám

278 MAGYAR SAKKÉLET K­ütpUm­­­& Davos, ha ezt a szót olvassuk, halljuk, kinek nem jut eszébe a világ­hírű­ gyógyüdülőhely vagy a téli spor­tok nagy találkozóhelye. (Jég, bob, sí.) Emlékezhetünk Thomas Mann gyönyörű regényére, a Varázshegyre, amelyben Hans Castorp Hamburgból utazik Davosba, mi „csak” Buda­pestről . . . (Folytatás a 277. oldalról) megjelent. Egyetlen szerző, aki Ameri­kában is publikált: „Selected Games of Lajos Portisch.” Legjobb művének a közeljövőben Angliában és az NSZK- ban megjelenő Keresz-monográfiát tartja. Nős, egy kislánya van. DR. FÖLDI JÓZSEF: 1­933. novem­ber 25-én Pélyen született. Tizenhárom évesen a Brádt-család menedzselte Bp. Vasasban kezdett versenyszerűen sakkozni. Ez a pá­ratlan baráti lég­kör, „önképzőkör”, a sok-sok „téma­verseny, párosmér­kőzés” Bilek Ist­vánnal, feledhetet­len Bakonyi Elek mester, valamint st Krénosz Ferenc ' P* * szekundánsi — edzői támogatása, útmutatásai hamar mes­terré érlelték. 1955-ben a győri kö­zépdöntőn bekerült a bajnoki döntő­be (később még két ízben), és elnyerte a mesteri címet. Az 50-es években többször tagja a főiskolai (Lyon, 1955, Uppsala, 1956, Reykjavik, 1957, Várna, 1958, illetve a nagy váloga­tottnak (Olaszország, 1960). Az ELTÉ-n angol, magyar és német nyelvből, ill. irodalomból tanári dip­lomát szerzett 1956-ban.­­ Minden­kor megmaradt „amatőrnek”, tanári, hivatali munkája mellett sakkozott. 1969-ben doktorált magyar és német nyelvészetből. 1977 óta dolgozik szer­kesztőként, majd felelős szerkesztőként a Magyar Sakkélet szerkesztőségé­ben. A levelezési EB-n (1978 — 1982) elért eredményéért tavaly megkap­ta a levelezési nemzetközi mesteri cí­met. Jelenleg a Budapesti Volán ed­zője és játékosa. A Magyar Népköz­­­társasági Sportérdemérem ezüst foko­zatának (Buenos Aires, sakkolimpia, 1978) tulajdonosa. 1962 óta nős, felesége pedagógus, két gyermekük van. Összeállítja: Meleghegyi Csaba A Davos-i Nemzetközi Sakk-klub százéves fennállásának megünneplé­sére 1983. szeptember 18 — 23-a között hat ország (Ausztria, Hollandia, NSZK, Svédország, Svájc, és Magyar­­ország) női versenyzőit hívta meg egy barátságos körmérkőzésre. A csapatok négy főből álltak. A versenyprogra­mot a rendezőség utazásunk előtt megküldte, és amikor megláttam a résztvevő csapatok összeállítását, bi­zony kicsit szorongtam a várható eredmény tekintetében. Mire is lehet számítanunk? Az esélyeket latolgat­va reálisan a második helyet vártam. Annál nagyobb lett az örömünk, ami­kor csapatunk jóval túlszárnyalta elvá­rásunkat, és mindenkit legyőzve fölé­nyes biztonsággal érte el az első he­lyet. Az utazás Zürichből Davos felé emlékezetes élmény marad mindany­­nyiunknak. Amint Landquartnál át­szálltunk a keskenyvágányú hegyi vasútra, az út jellemzője volt a foly­tonos szűnni nem akaró emelkedés, valóban a vonat felvitt a havasok­ra. Az ablakból kinézve egyik olda­lon a mélységben zúgó vizek, a má­sikon sziklák nyúltak az ég felé. Alagutak sokasága következett egy­más után, majd újra és újra meredek völgyek nyíltak a mélységbe, és a völgyekben falvakat láthattunk. Cso­dálatos volt a kilátás a havasokra, a fantasztikusan tornyosuló hegyi világ­ra, amelybe igyekezett, furakodott a vonat. Végül az emelkedés véget ért, túljutottunk a hágó legmagasabb pontján, és Davosba érkeztünk. (1558 m. magasan a tengerszint felett.) A Hotel Sunstar Parkban szállásol­tak el bennünket. Mindenki külön­­szobát kapott. A sorsolásra a verseny megnyitásán 18-án de. 10 órakor ke­rült sor, amikor a csapatokat a ver­senyrendező bizottság nevében Geor­ges Krasi elnök üdvözölte. A sorso­lási számok a következők: 1. Svéd­ország, 2. Hollandia, 3. NSZK, 4. Ausztria, 5. Svájc, 6. Magyarország. Játékidő 14 — 19 óráig, függő: 21—13 óráig, ha nem fejeződött be, akkor folytatás másnap 9 — 11 óráig. A csa­patok összeállítása. Svédország: Cram­­ling, Borisova, Dahlin, Nyberg. Hol­landia: Brunnenberg, Belle, van Par­­reren, de Greef; NSZK: Vokralova, Fischdick, Feustel, Hedke; Ausztria: Hennings, Hausner, Dür, Samt;­­Svájc.• Lemacsko, Baumann, Schladetzky, Eigenmann; Magyarország: Porubsz­­ky, Csonkics, Kurucsai I., Mádl. Nálunk két olimpikon, a svédeknél négy, az NSZK-nál három, a hol­landoknál ugyancsak három szere­pelt. 1. forduló: Svédország—Magyaror­szág 1,5:2,5, Hollandia— Svájc 2,5:1,5 NSZK—Ausztria 3:1. Szerencsére nem kellett sokáig druk­kolni a svéd meccsen. A kis Mádl a harmadik óra elején tisztet, majd játszmát nyert. Csonkics és Porubszky esélyes állásra tettek szert, csak Ku­rucsai Ili pozíciója nem bíztatott jóval. A három parti függőben maradt. A folytatásban Csonkics nyert, Po­rubszky remire rontott, Kurucsai vesz­tett. II. forduló : Magyarország — Auszt­ria 3,5:0,5, Svájc-NSZK 1:3, Svéd­ország—Hollandia 2:2. Ez a forduló biztos, nagyarányú győzelmet ígért és hozott. Csonkics döntetlen, a többiek nyertek. III. forduló : Hollandia — Magyar­ország 0:4, NSZK — Svédország 2:2, Ausztria—Svájc 1:3. Az egész verseny alatt az egyetlen 4:0-ás győzelmet mi arattuk. Valóban meglepő eredmény! Csonkics meg­győző módon győzte le Bel­ét Kuru­csai ügyes taktikával van Parre­­rent, Mádl iskolajátékot mutatott be de Greef ellen. Porubszky sokáig egyenlően állt, végül is a második füg­gőfolytatásban diadalmaskodott. Állás a harmadik forduló után: Magyarország 10, NSZK 8, Svédor­szág, Svájc 5,5, Hollandia 4,5, Auszt­ria 2,5 pont. IV. forduló: Magyarország—Svájc 3,5:0,5, Svédország—Ausztria 3:1, Hollandia-NSZK 2:2. Ismét csak a győzelem aránya volt kérdéses. Porubszky Lemacskóval szemben hozta a fél pontot. A többiek­nek nem okozott gondot az egész pon­tok begyűjtése. Előnyünk az NSZK előtt 3,5 pontra növekedett. A helyi újság úgy írta, hogy a „túl erős” magyarokat már nem lehet feltartóz­tatni. Hát már nem is lehetett! V. forduló: NSZK—Magyarország 1,5:2,5, Ausztria — Hollandia 1:3, Svájc —Svédország 2:2. Három döntetlennel és Kurucsai­éli magabiztos győzelmével fejeztük be a hat ország versenyét. Végeredmény: Magyarország 16, NSZK 11,5, Svéd­ország 10,5, Hollandia 9,5, Svájc 8, Ausztria 4,5 ponttal. Egyénileg Porubszky 3,5, Csonkics 4, Kurucsai 4, Mádl 4,5 pontot ért el. Dicsérni kell mindegyik játékosun­kat, nemcsak eredményükért, hanem jó játékukért, és a kitűnő csapat­­szellemért. Porubszky az első táblán kellő önbizalommal és magabiztosan szerepelt. Reméljük, hogy a jövőben így is látjuk versenyezni. Csonkics nagy ambícióval, találékonyan ját­szott. Ezúttal jobban osztotta be idejét. Kurucsai Ilinek le kell küzdene . Győzelem a „Varázshegy "-en­­y­ek

Next