Sakkélet, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-20 / 1. szám

sodik táblán semmi pénzért nem haj­landó játszani. Érdekes hírek kerin­genek Korcsnojról is, azzal a különb­séggel, hogy anyagi igényeit a svájci sakkszövetség nem tudta kielégíteni, s ezért inkább egy szanatóriumba vonult fogyókúrázni. Itt van viszont Szpasszkij, aki állítólag potom 4000 dollárért vállalta a játékot a francia csapat első tábláján. A luzerni ezüstérmes román női csa­pat sem a legerősebb összeállításban érkezett, hiányzik Pogorevici. A kül­döttség vezetője viszont azt mondja, ez a legerősebb román női csapat. Kevesen hiszik el, hogy a tehetséges fiatal Olarasu jobb már, mint Pogo­revics. Minden hírrel szemben nem történt változás a szovjet csapatban. A bajnok Szokolov maradt a hatodik csapattag, és Romanyisin csak sze­­kundánsként érkezett. Meglepetést kelt, hogy a csapat első táblája bal kar­ján könyékig gipszkötést visel. „Fociztam” — válaszolja kérdésünkre Beljavszkij. Érdekes hír, és igaznak is bizonyul: Karpov szeretne játszani az olimpián, ha közben befejezné a mérkőzést Kaszparovval. Ezért a szovjet dele­gáció vezetője azzal a kéréssel for­dul Campomaneshez, a FIDE elnöké­hez, hogy járuljon hozzá Karpov eset­leges játékához, akinek megérkezése esetén Szokolov maradna ki az erő­­listáról. A szovjet kérést — Campo­­manes szerint — a csapatkapitányok értekezletén tárgyalják. A nap kiemelkedő eseménye termé­szetesen az olimpia megnyitása a ver­senyterem mellett, a Budapest Sport­­csarnokhoz hasonló, de valamivel ki­sebb sportpalotában. A mintegy ezer tagot számláló lelkes szervező gárda igazán kitesz magáért, a történelmi múltú város, Szaloniki fennállásának 2300. évfordulóján. Este fél kilenckor a zsúfolásig meg­telt sportpalotában Theoharisz Mana­­visz polgármester 6000 ember előtt nyitja meg az ünnepségsorozatot. Ezután Kosztasz Laliotisz ifjúsági- és sportminiszter adja át a görög kormányfő üdvözletét és nyitja meg a XXVI. férfi és a XI. női sakkolimpiát. Florencio Campomanes FIDE-elnök üdvözlő szavai után impozáns meg­nyitóünnepség következik. Fiatal sportolók hozzák a terembe az olaj­­ágat, a béke és barátság jelképét, majd elhelyezik a díszemelvényen álló arany vázában. Ez idő alatt a zenekar Theo­­dorakisz legújabb szerzeményét játsz­­sza, amit a világhírű zeneszerző a sakkolimpia tiszteletére komponált. A zene hangjai mellett nem min­dennapi látványosság emeli az ünnepi hangulatot. A körcsarnok két olda­lán, a díszemelvény fölött, sport­­melegítős fiatalok táblákból óriási, szektor nagyságú mozaikképeket rak­nak össze. Lenyűgöző látvány a sakk­olimpia emblémája, Pallasz Athéné szimbóluma, a bölcs bagoly, és a sakk­olimpia jelvénye, a bástyába kompo­nált fekete-fehér huszár. Nagy ováció fogadja a magasba emelt olimpiai ka­rikákat, és ezzel szemben a görög betűkkel írt IRINI (béke) kompozí­ciót. Az ünnepség kedves jelensége a díszemelvényen helyet foglaló Csibur­­danidze világbajnoknő vörös ruhás alakja. Ő mondja el az olimpiai fo­gadalomtétel szövegét. Az emlékezetes megnyitót szűnni nem akaró tapsvi­har közepette Theodorakisz hangver­senye zárja a késő éjszakai órákban. November 19., hétfő Első forduló A nevezésből csak a női csapatok­nál születik rekord, mert a férfiaknál tizenegy csapat nem érkezik meg. Ez délelőtt 10 órakor a csapatkapitányok értekezletén derül ki. A 88 férfi és az 51 női válogatott részvétele azonban így is tekintélyes, s bizonyítja, hogy a fejlődő országok egyre nagyobb számban vesznek részt a sakkesemé­nyeken. Az értekezlet résztvevői hoz­zájárulnak Karpov játékához, azzal a feltétellel, hogy a világbajnok játéka esetén Szokolov kimarad a szovjetek erőlistájáról. Hosszú vitát vált ki a pá­­rosítási szisztéma, amit a belga Heyen ismertet. Az egyik az úgynevezett Averbach-rendszer, amelyben a csapa­tokat Élőpont-átlaguk alapján négy csoportra osztják. Ezt azonban elve­tik: új, és csapatversenyen még nem próbálták ki — szól az indokolás. Marad az ősi svájci, az „utolsó pár előre fuss”, hogy senki ne tudja majd megvétózni a párosítást. Egy biztos: az egyébként világszerte népszerű sváj­ci rendszerű versenyformában még sen­ki sem talált olyan párosítási mód­szert, amit mindenhol elfogadnának vagy alkalmaznának. A csapatokat az eddig bevált gya­korlatnak megfelelően Élőpont-átlag szerint két nagy csoportra osztják. Azaz osztanák, mert kiderül, hogy a csapattagok Élő-pontszámát csak a résztvevő országok fele írta rá a be­nyújtott erősorrendre. Délután fél hó- Theoharisz Manavisz, Szaloniki polgár­­mestere megnyitja a sakkolimpiát A versenyterem­ bejárata. Akkor még azt hittük, hogy az egyes és a hármas is egy-egy helyezési számot jelent majd csapataink számára MAGYAR SAKKÉLET * 5

Next