Sakkélet, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-20 / 1. szám
4 * MAGYAR|SAKKÉLET teremjen. Eközben akadnak derűs pillanatok is. Egzotikus színfolt az egyik arab delegáció érkezése. Fehér burnuszban és fekete turbánban érkeznek vagy harmincan, két valódi sejkkel az élen. Felállnak kettesével a tömeg legvégén. Szépen, rendben. Itt még a sejkeknek is be kell állni a sorba. Versenyzőink és a vezetők is ellátogatnak a vásárközpontba, a berendezés alatt álló versenyterembe és a szomszédos pavilonokba. A sakkasztalok elhelyezését, a terület ésszerű felhasználását egy olasz belsőépítész mérnökkel terveztették a rendezők. Az egymás mellett álló 7-es és 8-as, és a — szemben lévő — 12-es és 13-as pavilonokban az egész sakkolimpia egy helyen zajlik. Itt van a versenyterem, a sajtóközpont, a FIDE-kongresszus helyszíne és az egyszerre ezer vendéget befogadó étterem. Különösen a versenyterem tetszik delegációnk tagjainak. A sakkasztalok elhelyezése, a világítás, a légkondicionálás, a fűtés és az elemzőterem hangszigetelése kifogástalan. A 200 méter hosszú, 30 méter széles terem egyik végén hatalmas dobogó áll az élen álló csapatok számára. Ezen mindig a mezőny első tíz csapata játszik. Ezután további tíz férfi csapat sakkasztalai következnek, majd a legjobb tíz női csapat részére lezárt rész, s csak ezután következik a „futottak még” csapatok korlátokkal elkerített területe. Szép ez még elöljáróban is, csak ne lenne ott az óriási versenyterem oldalán az a három méter magas szám. Erre bizony nem gondoltak a lelkes görögök, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem babonásak. Versenyzőink azonnal észreveszik a kiállító csarnok oldalán messziről virító irodalian nagy fekete 13-as számot. A jó hangulatban erre is van magyarázat. Mindjárt kitaláljuk, hogy ez tulajdonképpen két szám: egy egyes és egy hármas. Egy első meg egy harmadik hellyel pedig igazán megelégednénk. November 18., vasárnap A megnyitóünnepség napja A sajtóközpontban egyre nagyobb a nyüzsgés. A tudósítók mindenkit felkutatnak, nyilatkozatokat, véleményeket kérnek azoktól, akik valamilyen területen korifeusnak számítanak. A készségesen nyilatkozó FIDE-elnök, Florencio Campomanes is kezd elfáradni, s a nagymesterek is ritkán menekülhetnek a keresztkérdések áradata elől. Ki hányadik lesz ? Miről tárgyal a FIDE-kongresszus? Ki, miért nincs itt az olimpián? Jól kiszínezik Polgár Zsuzsa távolmaradását is, és már a kezdet kezdetén érezhető, hogy a bulletin szerkesztőit és az újságírókat elsősorban a jól feltupírozott negatív jelenségek érdeklik. Sakkozóink, akiknek tekintélye igen nagy, kevés sikerrel menekülnek, s csak néhányan ússzák meg az első napokat újságírók nélkül. A bulletin szerkesztőinek adott válaszokban Portisch, Ribli, Adorján Sax és Pintér is dobogós helyezést vár, csakúgy, mint női gárdánk tagjai. A másik fő téma az a hír, hogy a görög sakkszövetség azt a felajánlást tette a FIDE-nek, hogy vállalja négyévenként a sakkolimpia megrendezését. A javaslat a versenyzők körében sikert arat. A megkérdezett nagymesterek szinte kivétel nélkül helyeslik. A férfi csapatok helyezéséről pedig íme néhány jóslat: Hort: Magyarország, Szovjetunió, Csehszlovákia; Jansa: Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia vagy Anglia ; Plachetka: Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia ; Ljubojevics: Magyarország, Szovjetunió, Jugoszlávia; Pr. Nikolics: Szovjetunió, Jugoszlávia, Magyarország vagy Anglia; Kurajba: Jugoszlávia, Szovjetunió, Magyarország; Rogers (Ausztrália): Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia; Bouaziz (Tunisz): Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia; A nőkre így tippelnek: Brenska (Lengyelország), Szovjetunió, Magyarország, Románia vagy Lengyelország; Lazarevics (Jugoszlávia), Szovjetunió, Magyarország, Románia, Lengyelország vagy Jugoszlávia. A megkérdezettek döntő többsége mindkét magyar csapatnak ezüstérmet jósol, s egyetlen esélylatolgató sem tudja elképzelni, hogy válogatottjaink ne kerüljenek dobogóra. (Igaz, mondhatjuk erre utólag, kijósolgatták alólunk a dobogót, de nem cáfolhatjuk azt a tényt, hogy csapataink lehetőségeinek ilyen értékelése a minősítés és a játékerő miatt megalapozott volt.) A legoptimistább együttes kétségtelenül a jugoszláv férficsapat, amelynek tagjai Ljubojevics kivételével első vagy második helyre várják csapatukat. A „Ki, miért nem jött az olimpiára?” témakör volt természetesen a legszínesebb. Szállt is a hír szájról szájra vagy inkább tollról tolira. A jugoszlávoknál a közvélemény által harmadik táblára állított Popovics nem a jugoszláv csapatban, hanem csak az olimpiával egyidőben rendezendő nyílt versenyen játszik, s helyette Ivanovics kerül a válogatottba. Grigorics helyett — aki a világbajnoki párosmérkőzés főbírója , Marjanovics szerepel. Az amerikai csapatnál súlyos veszteségként értékelik, hogy Seirawan nem jött el Szalonikbe. Sem a 3000 dolláros részvételi honorárium, sem az első hely megszerzése esetén esedékes 5000 dollár nem feledtette sérelmét. Mint magasan legjobb amerikai, a ma- A megnyitó ünnepségen Mikisz Theodorakisz (jobbról) és zenekara nagy sikerű hangversenyt adott