Sakkélet, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-25 / 9. szám

SAKKÉLET * 289 Bilek István Sax Gyulával beszélget Ezt a játékot még mindig mattra játsszák!- Ha jól emlékszem, elég sok idő telt el azóta, hogy interjúalany vol­tál, és „arcéledet’’ a szakírók felé fordítottad: volt ennek valami külön­leges oka? Vagy egyszerűen vélet­len?- Nem nagyon hiszek a véletle­nekben. Lehet, hogy egy hallgatóla­gos értékelési sorrendet borítok fel mostani sikeremmel. Esetleg van­nak, akik az önreklámozás kétes ér­tékű fegyvereivel jobban vagy töb­bet szerepeltek nálam. Úgy látszik, szembeszökő sikereim sem mindig voltak elegendőek, hogy a sajtó fi­gyelmét fölkeltsék. Sűrű elhallgatá­sokban, az érdemek, eredményeim kisebbítését érzem, ami félrevezet­heti a sakkot szeretőket a tényleges képességek megítélése szempont­jából.- Csak eredményekkel lehet ér­dekes interjúalany az ember? Fischerre, Korcsnojra, Kaszpa- rovra gondolok, akik sajátos nyilat­kozataikkal sokszor kerülnek a lám­pák kereszttüzébe.- Sportbeli-versenyzői érdekes­ségen kívül egy hivatalos szemlélet­tel való szembenállás - legyen az FIDE, Sakkszövetség, vagy akár po­litikai indíték - a nyugati sajtónak mindig különleges téma. Úgy gondo­lom, legjobb, ha az ember eredmé­nyekkel hívja fel magára a figyelmet. Igaz, néha-néha összegezni is hasz­nos, mert most például egymás mel­lé írva az eredményeimet, talán meg fognak lepődni a szakírók és az ol­vasók is. Nem mintha a közvéle­mény nem emlékezne egyes sikere­imre, vagy a szakma nem tudná, hogy milyen stílusban és kiket győz­tem le az elmúlt másfél évtizedben. Jó lesz azonban szerénytelenség nélkül felsorolnom őket: jú ellenfélátlagot jelentett. (Lásd: 4 Lugano, 2 New York, 2 Balatonbe- rény, Zürich, Ausztrália, Kanada Open, Philadelphia.) Ezek közül a legszívesebben az ausztrál nemzet­közi nyílt bajnokságra emlékszem vissza, ahol 11-ből 10 ponttal nyer­tem. A legkedvesebb emlékem, hogy a zónaközi verseny csoport- győzteseként kerülhettem be a vi­lágbajnokjelöltek közé. A legjele­sebb eredményeimhez tartozik, hogy amióta nagymester lettem, 32 alkalommal végeztem az élen egye­dül vagy holtversenyben, ami a világ élvonalában is kiváló teljesítmény­nek számít.- A felsorolás azt mutatja, hogy az egyik legeredményesebbje vagy a sportágnak. Nem is tudom, hogy a közvetlen konkurencia dicsőséglis­tája hogyan nézne ki az összehason­lításban... de, engedd meg: ökölvívó hasonlattal élve, egyszer s másszor közben... padlóra kerülhettél.- Többször is. Padlóra kerültem, rám is számoltak, de mindannyiszor felálltam. Ezenkívül azt hiszem, nem nekem kell itt, éppen most felsorol­nom esetleges melléfogásaimat, ezeket - gondolom - mások jobban nyilvántartják, méginkább magya- rázgatják. Az én stílusommal együtt jár az átlagon felüli kockázatválla­lás, ez sok mindent megmagyaráz. 2 ik ■8 1974 Vrnjacska Banja 1. 1975 Zágráb 1. 1976 Vinkovci 1. 1976 Magyar bajnokság 1. 1976 Magyar bajnokság /-//. 1978 Las Palmas /. 1978 Buenos Aires (olimpia) /. 1978 Kanada nyílt bajnokság /. 1979 IBM (Amszterdam) /-//. 1980 Versec /. 1980 Málta (olimpia) /-//. 1982 Zürich /. 1983 OHRA (Amszterdam) /-//. 1984 Lugano /. 1984 Róma /-//. 1985 Luzern (csapatbajnokság) 1985 Balatonberény /-//. 1986 New York /-//. 1986 Róma /-//. 1987 Ausztrál nyílt bajnokság /. 1987 Zónaverseny, Varsó /. 1987 Zónaközi döntő, Szabadka /-///.- Ezenkívül az utóbbi évek nyílt versenyeinek összesítését vizsgál- gatva elmondhatom: 25-ből 16-ot megnyertem, amit csak kevesen ír­hatnak fel győzelmi listájukra. E ver­senyek többsége 8-11-es kategóriá­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék