Sakkélet, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-25 / 9. szám
SAKKÉLET * 291 - Jó, nekem is kényes téma... Beszélgessünk inkább most levezettül a sakkozói-utazói pálya kellemes vonatkozásairól. Hol, mit láttál, mi tetszett, maradandó élmények...? - Hogy, ne az útikönyvek stílusában válaszoljak, jobbára azok a városok, országok tetszettek meg, ahová a sakkozás nélkül nem juthattam volna el. Például Rio de Janeiro, Kanada, Ausztrália. Ha az ember egyszer már látta a cápauszonyokra emlékeztető sydneyi operaházat, repülővel érkezik meg Rióba, és Montreal fölött kering egy városnéző helikopterrel - amellett sikerült a „konkurenciától” a pontokat begyűjteni, minden szép. Egyéb? Rómában, Párizsban több száz kilométert barangoltam a közel- és régmúlt szépségeit felfedezve. Amszterdamban órákat töltöttem Van Gogh képei előtt: barackfái, napraforgói, önarcképei, mind-mind micsoda élmény...! Persze még sokfelé szeretnék eljutni: Japán, Kína és néhány exotikus sziget, Egyiptom is régi vágyaim közé tartozik-sajnos, ezeken a helyeken csak ritkán rendeznek versenyeket. De van még időm kivárni. És a másik oldal, mint magánember mire figyelsz, mi érdekel a sakkon kívül? - Sok minden. A film világa, a képzőművészet, az irodalom és újabban a történelem. Gyerekkorom írói, költői: Jack London, Mark Twain, József Attila, Ady Endre, Vörösmarty Mihály, Dosztojevszkij és Majakovszkij ma is jó barátaim, s az újabbak: Styron, Updike, Bellow, Steinbeck. A filmrendezői pálya nosztalgikusan érzékeny pontom ma is. Kurosawa, Resnais, Chabrol, Truffaut, Clair Godard, csak úgy hirtelen, kapásból. Velük szívesen cseréltem volna... Festészet, szobrászat: Rodin, Van Gogh, Magritte, Monet, Caravaggio, Goya, Max Ernst, Dali, ugye furcsa felsorolás? De a színek, formák, ötletek számomra élvezetesek, ha nem is a szokásos avantgarde vagy konzervatív egyoldalúsággal. A történelemben a nagy fordulópontok izgatnak, a Nagy Francia Forradalom és a Magyar Szabadságharc a kedvenc területem. És mire jut még időm? Múzeumok, kiállítások, könyvek, zenében leginkább a kemény rock-technika is mostanában. A videó bejött a lakásunkba is... - A videótechnika nyilván hatással lesz a sakkbeli felkészülésekre is, fenyegető kilátások a jövőre nézvést, a felkészülésed a kanadai St. John-ra - 1988 januárban (a világbajnokjelölti párosmérkőzésekre) - vajon mire késztet, és hogyan látod a saját helyzetedet? - Ars poeticám mindig is az volt, hogy teljes erővel kell küzdeni minden helyzetben, mindeki ellen. Ez nem változik a következőkben sem. Azt hiszem önkritikával is bírtam, majd minden esetben. Enélkül nem lehet előbbre jutni, ez bizonyos, s minthogy Magyarországon többékevésbé mindenki a saját maga edzője, menedzsere (gyakran szurkolója is...), elsősorban saját magamra számítok a jövőben is. Még a szabálytalan becsúszó szerelések sem szegik a kedvemet... - Buktattak...? -...hogy csak kettőt említsek: a nizzai olimpia után (ki tudja miért?) a magyar bajnokság középdöntőjén kellett bizonyítanom, hogy nem érdemtelenül lettem nagymester... Tavaly pedig eltiltással „edzettek" acélkeményre, mert nem tudtam játszani egy jelentős hazai versenyen, Szirákon. No, de keseregni nem kell - ez nem az én stílusom. Különben is: a sakkban mindig újra lehet kezdeni mindent. Elemzést, játszmát, versenyt - és amellett a szövetség munkája is javulhat idővel. - Hát hiszen a harcosok közérzete éppoly fontos a szövetségnek is, mint neked: a célkitűzés, a harc közös, gondolom, ezt nemcsak én látom így. Befejezésként kissé banális kérdésem: mi lesz a legközelebbi feladatod az egészen közeli jövőben? - A Honvéd csapatában a Bajnokcsapatok Európa Kupája, majd az Európa-csapatbajnokság, amelynek színhelye még nem ismeretes. Természetesen elindulok egy-két versenyen is, mert osztom Karpov és Kaszparov véleményét, akik szerint nem játszani veszélyes könnyelműség, ez a konkurenciának adott tőke, minden kamat nélkül. Végül Kanadára szeretnék igazán jól felkészülve megérkezni - fizikailag, szellemileg frissen, becsvágyóan. Nem titkolom, reménykedem és bízom a világbajnokjelöltek között is a továbbjutásban. Csendélet Szabadkán, a forduló után. Az elemzők balról jobbra Tat, Speelmann és Short (Fotó: P. Verőci Zsuzsa)