Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-25 / 1. szám

Pari magnitudine Többet várt a sakkvilág. A kezdet és a zárófel­vonás hozott csak izgalmakat. A színvonalról bi­zony nem áradozhatunk. Magyarázatnak, elfogadható indokoknak se szeri, se száma. íme néhány: Eddig - Sevilla előtt - 96 mérkőzést játszottak a világbajnoki címért. Most a lejátszott 24-gyel együtt a világ két legjobb sakkozója kb. 120x5 órát - hogy a függőket ne is számoljuk -, össze­sen 600 órát ült egymással szemben 1984 szep­temberétől 1987. december 20-ig. A 40 hónap alatt váltott 120 játszma bizony nem kevés, és méltán írták és mondták, hogy belefáradtak a küzdelembe. Leírtak olyan véleményeket is, hogy már unják egymást, és egymáshoz való viszonyuk - viták és kibékülések állandó váltakozása - olyan, mint az ötven éven keresztül együtt élő házastársak vi­szonya. Jó sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki vállalkozzon arra, hogy reális értékelést adjon, feltárva a sevillai kulisszatitkokat. A sztorik és a pletykák között lehet válogatni. Szárnyra keltek még olyan derűt keltő híresztelé­sek is, hogy a két K-K egymás között előre meg­beszélte a mérkőzés alakulását. Ilyen hihetetlen, nevetséges pletykák mindig akkor kerülnek előtérbe, amikor kevés esemény történik a sakkasztalon. Ezért olvashattunk arról, hogy hol javult egymás közötti viszonyuk, hol romlott amikor néhány tartalmatlan döntetlen­játszma született, akkor mindjárt a légből kapott sztorik borzolták a kedélyeket, csak azért, hogy ébren tartsák a világbajnoki párosmérkőzés irán­ti érdeklődést. Mindezekhez járult a két mérkőző nyilatkozatainak áradata is. Garri megvédte trónját Tizenhat parti után is döntetlen Kétségtelenül Kaszparov járt az élen. íme né­hány az elhangzott mondatokból: „Végig biztos voltam abban, hogy világbajnok maradok... Igaz, hogy rosszul játszottam, de Karpov sem csillo­gott... Igazságos az eredmény, Karpov nem ját­szik jobban nálam, így megőriztem címemet... Amikor nekem győzni kellett, hogy világbajnok legyek, ezt meg is tettem..." Azután ismét kitért- ki tudja hányadszor - a FIDE, jobban mondva Campomanes elnök elleni harcára, amelyet - mint kijelentette - folytatni fog. Jóval mértéktartóbban nyilatkozott Karpov. Pa­naszkodott: „...túlságosan sok volt Sevillában a sakkon kívüli tényező, nagy divat Fischer óta az ellentétek szítása. Nem meglepő, hogy Korcsnoj és most Kaszparov is ezt tette. Most a sakkvilág­ban a botránykeltés a divat. Ezt pedig én nem szeretem." A mérkőzésről úgy vélekedett, hogy érdekes volt, de súlyos hibákkal és elnézésekkel teli. „A 11. partiban elkövetett súlyos hibámat nem tudtam kiheverni." Kijelentette még azt is, hogy nehezményezi a világbajnoki ciklus három évre történő felemelését. Rövid, néhány soros válogatásunk a nyilatko­zatokból és a sztorikból azt tükrözi, hogy soka­sodnak az ellentétek. Az 1988-as év a béke éve lesz az egész világon. Kaszparov harcos sakkot ígért, olyat, ami előreviszi a sakk-kultúra fejlődé­sét. Szépen hangzik. A sakk királyának nem a FIDE elleni harccal, hanem káprázatos játékával kell lenyűgözni, megváltani a sakkvilágot. Sevilla nem lett mérföldkő a sakktörténelem rögös útjain, mégis Kaszparovot illeti a babér. A 12:12-vel megérdemelten maradt világbajnok- igaz mondogatják - most csak pari magnitudine lett, az egyenlő nagy! (Következő számunkban, a még hátralévő nyolc játszma közlése mellett, Bitek István nagy­mester vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy mindenre kiterjedően értékeli ezt a sokat vitatott párosmérkőzést. Elemző írását a sztorik és a versennyel kapcsolatban megjelent cikkek és nyilatkozatok is színesebbé fogják tenni.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék