Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-25 / 1. szám
Pari magnitudine Többet várt a sakkvilág. A kezdet és a zárófelvonás hozott csak izgalmakat. A színvonalról bizony nem áradozhatunk. Magyarázatnak, elfogadható indokoknak se szeri, se száma. íme néhány: Eddig - Sevilla előtt - 96 mérkőzést játszottak a világbajnoki címért. Most a lejátszott 24-gyel együtt a világ két legjobb sakkozója kb. 120x5 órát - hogy a függőket ne is számoljuk -, összesen 600 órát ült egymással szemben 1984 szeptemberétől 1987. december 20-ig. A 40 hónap alatt váltott 120 játszma bizony nem kevés, és méltán írták és mondták, hogy belefáradtak a küzdelembe. Leírtak olyan véleményeket is, hogy már unják egymást, és egymáshoz való viszonyuk - viták és kibékülések állandó váltakozása - olyan, mint az ötven éven keresztül együtt élő házastársak viszonya. Jó sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki vállalkozzon arra, hogy reális értékelést adjon, feltárva a sevillai kulisszatitkokat. A sztorik és a pletykák között lehet válogatni. Szárnyra keltek még olyan derűt keltő híresztelések is, hogy a két KK egymás között előre megbeszélte a mérkőzés alakulását. Ilyen hihetetlen, nevetséges pletykák mindig akkor kerülnek előtérbe, amikor kevés esemény történik a sakkasztalon. Ezért olvashattunk arról, hogy hol javult egymás közötti viszonyuk, hol romlott amikor néhány tartalmatlan döntetlenjátszma született, akkor mindjárt a légből kapott sztorik borzolták a kedélyeket, csak azért, hogy ébren tartsák a világbajnoki párosmérkőzés iránti érdeklődést. Mindezekhez járult a két mérkőző nyilatkozatainak áradata is. Garri megvédte trónját Tizenhat parti után is döntetlen Kétségtelenül Kaszparov járt az élen, íme néhány az elhangzott mondatokból: „Végig biztos voltam abban, hogy világbajnok maradok... Igaz, hogy rosszul játszottam, de Karpov sem csillogott... Igazságos az eredmény, Karpov nem játszik jobban nálam, így megőriztem címemet... Amikor nekem győzni kellett, hogy világbajnok legyek, ezt meg is tettem..." Azután ismét kitért - ki tudja hányadszor - a FIDE, jobban mondva Campomanes elnök elleni harcára, amelyet - mint kijelentette - folytatni fog. Jóval mértéktartóbban nyilatkozott Karpov. Panaszkodott: „...túlságosan sok volt Sevillában a sakkon kívüli tényező, nagy divat Fischer óta az ellentétek szítása. Nem meglepő, hogy Korcsnoj és most Kaszparov is ezt tette. Most a sakkvilágban a botránykeltés a divat. Ezt pedig én nem szeretem." A mérkőzésről úgy vélekedett, hogy érdekes volt, de súlyos hibákkal és elnézésekkel teli. „A 11. partiban elkövetett súlyos hibámat nem tudtam kiheverni." Kijelentette még azt is, hogy nehezményezi a világbajnoki ciklus három évre történő felemelését. Rövid, néhány soros válogatásunk a nyilatkozatokból és a sztorikból azt tükrözi, hogy sokasodnak az ellentétek. Az 1988-as év a béke éve lesz az egész világon. Kaszparov harcos sakkot ígért, olyat, ami előreviszi a sakk-kultúra fejlődését. Szépen hangzik. A sakk királyának nem a FIDE elleni harccal, hanem káprázatos játékával kell lenyűgözni, megváltani a sakkvilágot. Sevilla nem lett mérföldkő a sakktörténelem rögös útjain, mégis Kaszparovot illeti a babér. A 12:12-vel megérdemelten maradt világbajnok - igaz mondogatják - most csak pari magnitudine lett, az egyenlő nagy! (Következő számunkban, a még hátralévő nyolc játszma közlése mellett, Bitók István nagymester vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy mindenre kiterjedően értékeli ezt a sokat vitatott párosmérkőzést. Elemző írását a sztorik és a versennyel kapcsolatban megjelent cikkek és nyilatkozatok is színesebbé fogják tenni.)