Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-20 / 3. szám

90 * SAKKÉLET CO_____________________ÉVFORDULÓNAPTÁR__________________QQ Szeretettel és tisztelettel köszöntjük Flórián Tibor hetvenéves Feledhetetlen kedd délutánok! Fél ötkor - szigorúan a munkaidő után! - a BEAC mesterjelöltjei óvatosan kopogtat­tak a főtitkári ajtón. A kedves, szerény, ősz hajú úr, a BEAC akkori első táblása, megkezdte élvezetes, szellemes és tar­talmas előadását - ezeket az edzéseket egyébként ingyen, klub- és ifjúságszeretetből tartotta. Ahogy így visszagondo­lok, az egyetemisták Tibor bácsinak nevezték az elegáns urat, akit még soha senki nem hallott kiabálni vagy veszeked­ni, aki, ha lehet, önözi beszélgetőtársát, aki számomra a sakk-kultúra eszményének megtestesítője, Flórián Tibor. Flórián Tibor hetvenéves. Nem lehetetlen, hiszen mi már úgy születtünk, hogy ő az, aki mindent tud, mindent olvasott, minden nyelven ért, mindenről tud jó cikket írni, és mindig ott van a Sakkszövetségben. Mindegy, melyik szobában: a tekintély a fontos, az évtizedek munkájával kivívott megbe­csülés. Megkértem, meséljen magáról. Amit mondott, azt magnó­ra vettem, nehogy elvesszen az interjúból az ő közismert, élvezetes tárgyilagos-ironikus stílusa. Most, cikkíráskor, azt veszem észre, mennyi mindenről nem esett szó. Az termé­szetes, hogy olyan világi hiúságok, hogy kapott-e kitüntetést és milyet, Flórián Tibornak nem jutnak eszébe. De arról is megfeledkeztünk például, hogy ő az egyik legkiválóbb, nem­zetközi szinten is eredményes levelezési sakkozónk. Hiába, egy ilyen gazdag élet eredményeit nem lehet néhány hasá­bon áttekinteni. Kedves Tibor bácsi, írja meg emlékiratait! - 1919 március 2-án születtem Bu­dapesten, és itt is éltem le az élete­met. Sakkozni 6-7 éves koromban apámtól tanultam meg. Eleinte vele játszottam. Aztán mivel - a kor szo­kása szerint - vasárnaponként eljá­­rogatott a kávéházba (a Fészekbe, a mai Népköztársaság útja és a Rózsa utca sarkán), ott játszogatott, később aztán engem is magával vitt kibicel­­ni. Akkoriban a kávéházakban meg­volt minden napilap nádkereteken. Amikor a pincérek nem néztek oda, minden újságból kivágtam a sakkro­vatot és hazavittem - ebből szép gyűjteményem lett. Akkor a Pesti Hírlapban Maróczy volt a rovatveze­tő, a Népszavában Bedő Ödön, aki hétről hétre megnyitásokat ismerte­tett. Ez komolyan hozzájárult a sakk­fejlődésemhez-nagyon meg is sze­rettem a sakkrovatokat. Máig veze­tem a Népszabadság és az Új Tükör sakkrovatát, és írok más lapokba is, így hát már gyerekkoromban megragadott a sakk, és különböző módokon gyakoroltam. Megjegyzem különben, hogy nagyon szegények voltunk, például 16 éves koromig nem is volt a villany bevezetve, pet­róleumlámpánál böngészgettem - ettől ment tönkre a szemem. Az első sakk-könyv, amit megkap­tam és tanulmányoztam, Maróczy­­nak a Tudományos Zsebkönyvtár sorozatban megjelent kisalakú könyve volt. Ennek az anyagát - megnyitás, középjáték, végjáték - napról napra beosztottam, és mikor az iskolából hazamentem, az első dolgom volt, hogy az arra a napra kitűzött anyagot átnézzem - csak utána foglalkoztam az iskolai lecké­vel. Amikor már a Magyar Sakkvilá­got is járattam, és láttam a verseny­­beszámolókat, rendeztem otthon olyan sakkversenyt, amelynek az összes részvevője én voltam. Alje­chin, Nimzovics, Tartakower stb. ál­neveken játszottam le a játszmákat, le is írtam őket, tornakönyv is ké­szült, de aztán az is elveszett a há­ború alatt. Később a Kölcsey Reálgimnázi­umban komoly sakkélet volt-általá­ban véve elmondható, hogy az akko­ri iskolai sakkélet nem volt fejletle­nebb, mint ma. Kétféle diákcsapat­verseny folyt rendszeresen, négyes és tízes csapatok között. Minden szombaton és vasárnap hónunk alá vettük a sakktáblát, és mentünk a különböző iskolákba csapatmérkő­zést játszani. Rendeztek középisko­lai egyéni bajnokságokat is - egy­szer én is megnyertem, és kaptam egy könyvet érte... Középiskolás koromban már erő­teljesen foglalkoztam feladványok­kal is. Ezen a téren nemzetközi sike­reket is arattam, 1936-ban például én voltam a magyar szerzők közül a legeredményesebb: hat díjat nyer­tem, közte négy elsőt. íme két ked­vencem: British Chess Federation, 1933. I. díj Reflex-matt 2 lépésben

Next