Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-25 / 6. szám

198 * SAKKÉLET ft HAZAI NEMZETKÖZI VERSENYEK ft Évnyitó versenyek Most már évek óta hagyo­mány, hogy a Sakkszövetség­ben a hazai nemzetközi ver­senyek sorozatát a Meresztev SE nyitja két tornával. A Cooptouristtal közösen rendezett versennyel és a Schneider Miklós-emlékver­­sennyel. Ezt követte a Statisz­tika PSC két tornája. Az egyik szponzor bevonásával, a má­sik a Postát (Postás-Statiszti­ka) közös szervezésben. Cooptourist ’89 A Tapolcai Tanács és a Meresztev SE rendezvénye ezúttal a hagyomá­nyosnál erősebb, 4-es kategóriájú volt, amelyen két nagymester (az egyik női), két nemzetközi mester és két FIDE-mester mellett tehetséges fiatalok próbálgatták szárnyaikat. A rajt után Varga Zoli nagy iramot diktált, és a nyolcadik forduló után 5 pluszával biztos győztesnek látszott, sőt a három utolsó játszmából mind­össze 1 pontra volt szüksége a nem­zetközi mesteri normához. Ekkor azonban kiütköztek versenyzői és szakmai fogyatékosságai, így végül elmaradt a normateljesítéstől. Eré­nyeit mutatja a következő játszma: szicíliai védelem b 89 Varga Z.-Spitzlsperger 1. e4 c5 2. £}e2 4öc6 3. £>bc3 d6 4. d4 cxd4 5. £ixd4 £,f6 6. JLc4 e6 7. JLe3 ü.e7 8. #e2 a6 9. 0-0-0 #c7 10. Shg1 ^a5 11. J.b3 £>xb3t 12. axb3 b5 13. f3 £d7 14. g4 <Öc5 15. 4öf5! exf5 (15.-0-0 16. £>xe7+ #xe7 17. #d2±) 16. -£)d5 #b8 17. JLxc5 dxc5 18. £}xe7! #f4t 19. #b1 fxe4 20. T}d5 #b8 21. #xe4t Ü.e6 22. Üc7+ #xc7 23. Äxa8+ JLc8 24. Mgelt <*>f8 25. #d5 és sötét feladta (1:0). Fogarasi Tibinek is szinte végig esélye volt a normára, de míg Varga Zolinak a remi elérése, neki a győ­zelemre törekvés okoz problémát. A verseny derekán elért mesterhár­masát így nem sikerült megkoronáz­nia egy újabb nyeréssel. Játszmái színvonalasak, érett sakkozóra val­lanak. BUDAPESTI CSEL A 52 Fogarasi-Anka 1. d4­­P­f6 2. c4 e5 3. dxe5 7Jig4 4. A­f3 JLc5 5. e3 ^·c6 6. &e2 0-0 7. 0-0 *lcgxe5 8. 4Eb­3 Se8 9. b3 ›£›xf3+ 10. _S.xf3 ^e5 11. 1.b2 a5 12. J_e2 Sa6 13.­­xe4 &a7 14. c5! Mh6 15. f4! £c6 16. £­g5! _a.xc5? (d5!?) 17. JLc4! JLxe3t 18. #h1 Mf8 (Sötét le­ütötte a két „ingyen” gyalogot és megvédte magát. Világos felvonulá­sa azonban még nem ért véget.) 19. JLXf7t11 Lxf7 (19.­­ #d8 sem jobb, mert 20. Ff3 JLd4 21. JLxd4 ■£­ xd4 22. #d5-re #f6 ugyan ki­egyenlít, de 20. JLd5! világosra ked­vező.) 20. #d5 #f8 21. Iae1! (Világos befejezte erőinek mozgósítását fo­lyamatos és áldozatos támadás kö­zepette. Sötét csak a halálnemek kö­zött választhat.) 21.­­ Me6 22. #d3 Sf5 23. Taxe6 dxe6 24. *xe3 e5 25. If3! exf4 26. #c3 _t.d7 27. Ie4#f7 28. Mexf4 Mxf4 29. !xf4 wg6 30. h3 és világos az 56. lépésben érvénye­sítette az előnyét (1:0). Mádl Ildi a 4. és az 5. fordulóban nyert, majd a 6.-ban esélyes állást vesztett Vadász ellen, s ezt követően már nem mutatott nagy harci kedvet. Anka éles stílusa most több vere­séggel párosult, mint győzelemmel. Kosanski és Rajna jó hajrával érték el a holtversenyes első helyet. Külön kiemelném Fazekas György mindenre kiterjedő, figyelmes, pre­cíz bírói működését, amire a feszes versenytempó miatt bizony nagy szükség volt. A végeredmény: 1-2. Kosanski (jugoszláv) és Rajna György 8, 3. Varga Zoltán 7, 4-5. Fogarasi Tibor és Vadász László 6,5, 6-8. Mádl Ildi­kó, Pavlin és Zelcsics (jugoszlávok) 6, 9-10. Fodre Sándor és Anka Emil 4, 11. Magyar Ottó 3, 12. Spitzlsper­­ger (osztrák) 1 pont. Rajna György Schneider Miklós emlékverseny Ebben az esetben az elfogulatlan kritika nem helyénvaló. Egy egyesü­let, amelynek csapata kiesett az OB I-ből, amely - mint csaknem minden szakosztály - anyagi gondokkal küzd, mégis, mindennek ellenére megrendezi hagyományos verse­nyeit - ez több mint tiszteletre méltó. S nem illik felsorakoztatni - egyéb­ként talán jogos - kifogásainkat a versenykiírás pontosságával, a díj­­csökkenéssel stb. kapcsolatban. A Schneider-emlékversenyt Schnei­der Attila nyerte korrekt pozíciójá­tékkal, de holtversenyes társa, Vidé­ki Sándor is igazolta, hogy az októ­beri kecskeméti leégése csupán mú­ló epizód. Orsó Miklós végre vissza­nyerte régi formáját! A fiatalok közül ezúttal Kahn Evart futott be. Ravasz kontrajátékos, nem szabad neki fe­lelőtlenül áldozni. Az, hogy ezeken a nyílt versenye­ken igen gyönge (vagy annak látszó) versenyzők is elindulnak, már meg­szokott dolog. Bosszantó azonban, hogy egyre gyakrabban ki is kapunk tőlük! A sakkban spiritualizálódnak a minősítési határok...?

Next