Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-25 / 2. szám
78 * SAKKÉLET mélyiségi jogainkat megsértették. Igen, a Rádió ellen is nyertem egy pert, de megnyerhettem volna még nagyon sokat. Több száz olyan újságcikk jelent meg Magyarországon, amelyek vagy sértették személyiségi jogainkat, vagy súrolták annak határát. Ha az ember új dolgot csinál, olyasmit, amit egyesek nem értenek meg, mások irigykednek rá, esetleg még antiszemitizmus is közrejátszik, akkor így azt hiszem érthetővé válik, hogy mindez hogyan alakulhatott ki. - Valószínű, hogy igen. - Mind a három lánya egyforma könnyedén kezdett el sakkozni, s egyformán vette tudomásul, hogy sakkozni fognak? - Igen, igen. - Nem volt köztük különbség? - Nem, nem. - Hogyan lehetséges, hogy valakinek ilyen szempontból három enynyire egyforma leánya legyen? - A három gyerek együtt olyan rekordot tart, ami egyedülálló. Egy családban két női nagymester és két férfi nemzetközi mester nem volt még. Zsuzsa és Judit női nemzetközi nagymester és férfi nemzetközi mester és Zsófia férfi FIDE-mester. További rekord az is, hogy ilyen fiatal olimpiai csapat sem volt még az olimpián. Nem beszélve arról, hogy ilyen fiatal csapat sem nyert még soha aranyérmet sakkolimpián. - Indulnak-e a Polgár-lányok a következő sakkolimpián ? - Arról mi nem tehettünk, hogy minket nem tettek be. Ha betettek volna, esetleg már előbb olimpiai aranyéremhez juthat a magyar csapat. Hogy játszunk-e következő olimpián? Én nem csinálok titkot abból - és én nem fenyegetőzni akarok -, amennyiben nem lesz nyugalom, bizalom körülöttünk, esetleg támogatás, akkor mi kénytelenek vagyunk olyan országot választani, ahol olyan feltételeket kaphatunk munkánkhoz, amelyek gyermekeink képességeinek optimális kifejlesztéséhez megfelelnek. - Én nem akarok a sorok között olvasni. Ön most arról beszél, hogy esetleg kivándorolnak? - Én azt hiszem, hogy ez ugyanaz, csak ön más szóval fogalmazta meg. - Igen, egyértelműsíteni szerettem volna a hallgató számára. - Igen. Szeretném elérni, hogy a Magyar Sakkszövetség vezetőivel normalizálódjanak a kapcsolatok. Természetesen én ezt „tabula rasa”-val nem tudom elfogadni. A minket ért sérelmeket tegyék helyre, és akkor mi a következő nap már teljes értékű munkakapcsolatokat fogunk kialakítani. - De milyen sérelmekre gondol? - Ez egy tárgyalásnak lesz a témája, s egy riportba nem fér bele. - Ez egy rehabilitációval azonos, vagy ez inkább egy üzleti tárgyalás? - Nem, szó sincs üzleti tárgyalásról. Itt csupán arról van szó, hogy szeretnénk, ha a közvélemény előtt nevünk olyan lenne, mint amilyenek vagyunk. - Örömteli kötelezettségemnek teszek eleget, amikor az Elnöki Tanács megbízásából magas kitüntetést - a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét - adom át a szaloniki sakkolimpián győztes női csapatunk tagjainak: Polgár Zsuzsának, Polgár Juditnak, Polgár Zsófiának és Mádl Ildikónak - mondta Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke, a Forum Hotelban január 18-án, megtartott jutalmazási ünnepségen. - Ugyanezen alkalomból az Elnöki Tanács Tompa János szövetségi kapitány munkáját a Munka Érdemrend arany fokozatának odaítélésével ismeri el. - A magyar női csapat győzelme a szaloniki sakkolimpián már önmagában is sakktörténeti jelentőségű tett, hiszen először sikerült megtörni a korábban vetélytárs nélküli szovjet sakkozónők győzelmi sorozatát. - Az elsőségnek egyértelmű hitelt ad a rivális csapat elleni mérkőzésen aratott győzelem. A sikert még teljesebbé teszi Polgár Judit kimagasló teljesítménye: 12 évesen - a férfi és a női mezőnyt egyaránt tekintve - az egész sakkolimpia legeredményesebb versenyzője lett. Nagy erkölcsi erőről tett bizonyságot Mádl Ildikó gyászán, fájdalmán felülemelkedve helytállt a csapatért. Sokat jelentett ebben, hogy a Polgár család Szalonikiben a lányává fogadta Ildikót. Az ünneplés per- Mondja, önnek nem elegendő az, hogy lányaival sakkolimpiát nyert? - Egyik vonatkozásban elég. De nem mindegy azért, hogy a mi nevünkhöz mi tapad hozzá. A közvélemény félre volt vezetve éveken keresztül. De nem akarok nagyon elé menni, mert pont tárgyalás előtt vagyok, nem akarom kijátszani minden kártyámat. Én azt szeretném, hogy amikor leülök tárgyalni, eléjük teszem a dokumentumokat „nézzétek, erről van szó, ti, itt meg itt hazudtatok, itt vezettétek félre a közvéleményt, stb., stb.”. (Azért egyszer mondhatná Polgár László: Én is követtem el hibákat. A szerk.)teiben szólni kell az előzményekről is. A Polgár család példátlan, egyben példaértékű vállalkozásáról, arról a nevelési és szakmai kísérletről (és tegyük hozzá, üzleti vállalkozásról), amelyet a jelek szerint teljes és látványos siker koronáz. A történet valóban példátlan. Általánosítható tanulságot mutat fel a Polgár család története olyan értelemben is, vajon kedveznek-e a hazai viszonyok a nagy formátumú vállalkozásoknak, a középszerűtől minden tekintetben eltérő teljesítménynek és magatartásmódnak. A történet egyfelől arról szól, hogy a hazai közeg nehezen fogadja be az újat, a szokatlant. De szól a példa arról is, hogy viszonyaink megújulóban vannak, a teljesítmény egyre inkább utat törhet magának, és mind szélesebb körű elismerést vált ki. Nagy dolognak tartom, hogy ez az összetételű csapat utazhatott el Szalonikibe, és ott bizonyíthatott. Köszönet érte a sakkszövetség megújuló gondolkodásmódjának és a Polgár család kompromisszumra kész, a korábbi ellentéteken felülemelkedni képes magatartásának. Az olimpiai beszámoló eseményeit, összefoglalóit, a férfi válogatott mérkőzéseiről a tájékoztatókat Ozsváth András írta. A női csapat fordulóit értékelte, a játszmákat válogatta és elemezte Tompa János. A férfi csapatok mérkőzéseinek játszmáit válogatta, az anyagot összeállította Meleghegyi Csaba. A fotókat készítették: Dolmatovszkij, Ozsváth András, Tompa János és Végh Endre. SAKKOLIMPIA # SAKKOUMPIA # SAKKOLIMPIA # A sporttörténeti győzelem elismerése Csillagrend a csillagoknak