Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-25 / 2. szám

78 * SAKKÉLET mélyiségi jogainkat megsértették. Igen, a Rádió ellen is nyertem egy pert, de megnyerhettem volna még nagyon sokat. Több száz olyan új­ságcikk jelent meg Magyarorszá­gon, amelyek vagy sértették szemé­lyiségi jogainkat, vagy súrolták an­nak határát. Ha az ember új dolgot csinál, olyasmit, amit egyesek nem értenek meg, mások irigykednek rá, esetleg még antiszemitizmus is köz­rejátszik, akkor így azt hiszem érthe­tővé válik, hogy mindez hogyan ala­kulhatott ki. - Valószínű, hogy igen. - Mind a három lánya egyforma könnyedén kezdett el sakkozni, s egyformán vette tudomásul, hogy sakkozni fognak? - Igen, igen. - Nem volt köztük különbség? - Nem, nem. - Hogyan lehetséges, hogy vala­kinek ilyen szempontból három eny­­nyire egyforma leánya legyen? - A három gyerek együtt olyan re­kordot tart, ami egyedülálló. Egy családban két női nagymester és két férfi nemzetközi mester nem volt még. Zsuzsa és Judit női nemzetközi nagymester és férfi nemzetközi mester és Zsófia férfi FIDE-mester. További rekord az is, hogy ilyen fia­tal olimpiai csapat sem volt még az olimpián. Nem beszélve arról, hogy ilyen fiatal csapat sem nyert még soha aranyérmet sakkolimpián. - Indulnak-e a Polgár-lányok a kö­vetkező sakkolimpián ? - Arról mi nem tehettünk, hogy minket nem tettek be. Ha betettek volna, esetleg már előbb olimpiai aranyéremhez juthat a magyar csa­pat. Hogy játszunk-e következő olim­pián? Én nem csinálok titkot abból - és én nem fenyegetőzni akarok -, amennyiben nem lesz nyugalom, bi­zalom körülöttünk, esetleg támoga­tás, akkor mi kénytelenek vagyunk olyan országot választani, ahol olyan feltételeket kaphatunk mun­kánkhoz, amelyek gyermekeink ké­pességeinek optimális kifejlesztésé­hez megfelelnek. - Én nem akarok a sorok között olvasni. Ön most arról beszél, hogy esetleg kivándorolnak? - Én azt hiszem, hogy ez ugyanaz, csak ön más szóval fogalmazta meg. - Igen, egyértelműsíteni szeret­tem volna a hallgató számára. - Igen. Szeretném elérni, hogy a Magyar Sakkszövetség vezetőivel normalizálódjanak a kapcsolatok. Természetesen én ezt „tabula ra­­sa”-val nem tudom elfogadni. A min­ket ért sérelmeket tegyék helyre, és akkor mi a következő nap már teljes értékű munkakapcsolatokat fogunk kialakítani. - De milyen sérelmekre gondol? - Ez egy tárgyalásnak lesz a té­mája, s egy riportba nem fér bele. - Ez egy rehabilitációval azonos, vagy ez inkább egy üzleti tárgyalás? - Nem, szó sincs üzleti tárgyalás­ról. Itt csupán arról van szó, hogy szeretnénk, ha a közvélemény előtt nevünk olyan lenne, mint amilyenek vagyunk. - Örömteli kötelezettségemnek teszek eleget, amikor az Elnöki Ta­nács megbízásából magas kitünte­tést - a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét - adom át a szaloniki sakkolimpián győztes női csapatunk tagjainak: Polgár Zsuzsának, Polgár Juditnak, Polgár Zsófiának és Mádl Ildikónak - mondta Deák Gábor ál­lamtitkár, az ÁISH elnöke, a Forum Hotelban január 18-án, megtartott jutalmazási ünnepségen. - Ugyanezen alkalomból az Elnö­ki Tanács Tompa János szövetségi kapitány munkáját a Munka Érdem­rend arany fokozatának odaítélésé­vel ismeri el. - A magyar női csapat győzelme a szaloniki sakkolimpián már önma­gában is sakktörténeti jelentőségű tett, hiszen először sikerült megtörni a korábban vetélytárs nélküli szovjet sakkozónők győzelmi sorozatát. - Az elsőségnek egyértelmű hitelt ad a rivális csapat elleni mérkőzé­sen aratott győzelem. A sikert még teljesebbé teszi Polgár Judit kima­gasló teljesítménye: 12 évesen - a férfi és a női mezőnyt egyaránt te­kintve - az egész sakkolimpia leg­eredményesebb versenyzője lett.­­ Nagy erkölcsi erőről tett bizony­ságot Mádl Ildikó­ gyászán, fájdal­mán felülemelkedve helytállt a csa­patért. Sokat jelentett ebben, hogy a Polgár család Szalonikiben a lányá­vá fogadta Ildikót. Az ünneplés per­- Mondja, önnek nem elegendő az, hogy lányaival sakkolimpiát nyert? - Egyik vonatkozásban elég. De nem mindegy azért, hogy a mi ne­vünkhöz mi tapad hozzá. A közvéle­mény félre volt vezetve éveken ke­resztül. De nem akarok nagyon elé menni, mert pont tárgyalás előtt va­gyok, nem akarom kijátszani minden kártyámat. Én azt szeretném, hogy amikor leülök tárgyalni, eléjük te­szem a dokumentumokat „nézzétek, erről van szó, ti, itt meg itt hazudta­tok, itt vezettétek félre a közvéle­ményt, stb., stb.”. (Azért egyszer mondhatná Polgár László: Én is kö­vettem el hibákat.­­ A szerk.)­teiben szólni kell az előzményekről is. A Polgár család példátlan, egy­ben példaértékű vállalkozásáról, ar­ról a nevelési és szakmai kísérletről (és tegyük hozzá, üzleti vállalkozás­ról), amelyet a jelek szerint teljes és látványos siker koronáz. A történet valóban példátlan.­­ Általánosítható tanulságot mu­tat fel a Polgár család története olyan értelemben is, vajon kedvez­­nek-e a hazai viszonyok a nagy for­mátumú vállalkozásoknak, a közép­szerűtől minden tekintetben eltérő teljesítménynek és magatartásmód­nak. A történet egyfelől arról szól, hogy a hazai közeg nehezen fogadja be az újat, a szokatlant. De szól a példa arról is, hogy viszonyaink megújulóban vannak, a teljesítmény egyre inkább utat törhet magának, és mind szélesebb körű elismerést vált ki. Nagy dolognak tartom, hogy ez az összetételű csapat utazhatott el Szalonikibe, és ott bizonyíthatott. Köszönet érte a sakkszövetség megújuló gondolkodásmódjának és a Polgár család kompromisszumra kész, a korábbi ellentéteken felül­emelkedni képes magatartásának. Az olimpiai beszámoló eseményeit, összefoglalóit, a férfi válogatott mérkőzéseiről a tájékoztatókat Ozs­­váth András írta. A női csapat fordulóit értékelte, a játszmákat válogatta és elemezte Tompa János. A férfi csapatok mérkőzéseinek játszmáit válogatta, az anyagot összeállította Meleghegyi Csaba. A fotókat készítették: Dolmatovszkij, Ozsváth And­rás, Tompa János és Végh Endre. SAKKOLIMPIA # SAKKOUMPIA # SAKKOLIMPIA # A sporttörténeti győzelem elismerése Csillagrend a csillagoknak

Next