Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-25 / 2. szám

SAKKÉLET * 79 # SAKKOLIMPIA # SAKKOUMPIA <B SAKKOLIMPIA # A női csapat világraszóló eredmé­nyével örömet szerzett az ország­nak, a lányok sokak kedvenceivé és reméljük, példaképeivé váltak.- Sakkozónőink nagy győzelme mellett elismerés és jutalom illeti férfi sakkcsapatunk olimpiai teljesít­ményét is. Férficsapatunk lényegé­ben a papírformát igazolta: ott vég­zett a Szovjetuniót követő közvetlen élcsoportban, végül is az ötödik he­lyen, de mindössze fél ponttal lema­radva a második helyezett angol csapattól. (Kivonat a Népsport 1989. január 18-i számából.) Díszplakett a Polgár szülőknek A Fővárosi Tanács vezetői a Budapest Sportjáért díszplakettet adomá­nyozták a Polgár lányok szüleinek, amelyet február 3-án Lehoczky István, a tanács elnökhelyettese nyújtott át. Zsuzsa, Zsófia és Judit évek óta tartó sikersorozata elképzelhetetlen lenne az ideális családi háttér nélkül, amelyben a menedzser édesapja, Polgár László, gyermekei felkészítésében vállal oroszlánrészt, felesége, Klára asszony pedig a mindenről gondoskodó édesanya posztján hoz meg minden áldozatot. A kitüntetés azt jelzi, hogy kell rájuk is hullani valamennyinek abból a reflektorfényből, amely lányaiknak már régóta kijut. (MTI) Szerényi Sándor a nagy sikerről és a hibákról- Általában egyetértek a férfi és a női csapat kapitányának értékelésé­vel. Nagy örömömre szolgált, hogy női csapatunk a szovjet válogatott legyőzésével megnyerte a sakk­olimpiát, és aranyérmet szerzett el­ső ízben a sakktörténelem során a magyar sportnak. Ez a ragyogó fegy­vertény rajtunk kívül még egyetlen más ország női válogatottjának sem sikerült. Oroszlánrésze volt e nagy­szerű eredmény elérésében a legki­sebb Polgár lánynak, Juditnak, de kiváló eredményt ért az első táblás Polgár Zsuzsa, és a harmadikon Mádl Ildikó is, aki vőlegényének tra­gikus elvesztése után a nagy meg­rázkódtatás ellenére is hozzá tudott járulni játékával a női csapat győzel­méhez. Elismerés illeti Polgár Zsófit is, aki nem egy fordulóban méltón tudta helyettesíteni Mádl Ildikót, és olyan pontszámot ért el, ami döntő súllyal esett latba a végeredmény­nél. A Polgár lányok és Mádl Ildikó nagy sikere mellett dicséretet érde­mel Tompa János csapatkapitány, és mind azok az edzők, akik az évek során rendszeres és tervszerű mun­kával segítették a Polgár lányok, il­letve Mádl Ildikó szakmai fejlődését.- Ami pedig férfi válogatottunk 4-5. helyezését illeti, Szabó László nemzetközi nagymester véleményé­vel értek egyet, amely szerint: „Nem volna helyes visszaesésről beszél­ni, de előrelépésről sem!" Annak, hogy válogatottunk nem kerülhetett dobogóra, szerintem több oka is volt. Az olimpiát közvetlenül megelőző időszakban élsakkozóink közül né­hányan (Portisch, Ribli, Sax) túl sok erős, nemzetközi versenyen vettek részt, és emiatt nem is készülhettek fel megfelelően, Portisch Lajoson kí­vül, aki 77%-os teljesítményével minden korábbi szereplésénél jobb eredményt ért el, és küzdőszellem­ből is kitűnően vizsgázott, a többiek - sajnos - nem voltak jó formában. Ezt különben a csapat tagjai is kije­lentették. Emellett nem volt kielégítő a csa­pategység sem. Ribli Zoltán ellenté­te a csapat kapitányával és Portisch Lajossal - megítélésem szerint - döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy nem kerülhetett dobogóra férfi csapatunk. Ez még akkor is így van, ha az elmondott hibák ellenére a dobogóra kerüléshez mindössze fél pont hiányzott. Indokolja ezt az ál­lásfoglalást az is, hogy a szovjet vá­logatotton kívül egyetlen rivális csa­pat sem volt csúcsformában. Tehát jók, az előző olimpiáknál sokkal job­bak voltak sakkozóink esélyei az éremszerzésre. Mindezek tanulságaként ismé­telten hangsúlyoznom kell, ahogy az előző, a dubai olimpia után is tettem, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az utánpótlás-neve­lésre. Sürget az idő, mert 1989- ben EB és világ kupa, majd 1990- ben Újvidéken ismét sakkolimpia következik, tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy tehetséges fiatalokkal erősíthessük meg férfi csapatunkat. Megtiszteltetés és öröm számom­ra, hogy Kádár János véleményét és jókívánságait is ismertethetem és átadhatom a sakkozóknak. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt elnöke továbbra is nagy figyelemmel kíséri élversenyzőink szereplését a nem­zetközi tornákon, de ismeri a ma­gyar sakkozás ügyes-bajos gondjait is. A sakkolimpia ideje alatt minden­nap nagy figyelemmel tanulmányoz­ta a napi sajtót, hallgatta a rádió és a televízió tudósításait, és fordulóról fordulóra tájékozódott a sakkolimpi­án történtekről. Felkért arra, hogy tolmácsoljam női és férfi sakkozó­inknak, a szakvezetőknek - a világ­raszóló nagy sikerért, az aranyére­mért, és az ötödik helyért - elisme­rését. Örömét fejezte ki a Polgár lá­nyok, különösen Polgár Judit és Pol­gár Zsuzsa szép eredménye és játé­ka láttán. Hangsúlyozta, hogy Por­tisch Lajos tizenhatodik sakkolimpi­áján elért kimagasló teljesítményé­ért, és Mádl Ildikó, aki mély gyászát is leküzdve hasznára tudott lenni a női válogatottnak az aranyéremért vívott harcban, minden elsimerést megérdemelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék