Sakkélet, 1991. március - 1992. január (41. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-09 / 1-2. szám

Mi történt Újvidéken? Magyarország megköszöni! Lányaink hajrája minden képzeletet felülmúlt • Ivancsukéknak nem volt riválisuk Mélyponton férfi válogatottunk • A sakkolimpia fényei és árnyai • Vajon mennyit ér egy sakkolimpiai beszámoló, ha igaz? Másfél ponttal vezetett a szovjet csapat. Elfáradtak a Polgár lányok? A 12. fordulóban Judit, a 13.-ban Zsófia pihent. Nem lesz aranyérem? Mádl Ildikó két győzelmével tovább élt a remény! Polgár László és a „családi kapitány”, dr. Hazai László, s Fischer hajdani szekundánsa, Benkő Pál felrázták a csüggedő lányokat, akik fel sem néztek a sakkasztal mellől, úgy verték 3:0-ra a csehszlovák csapatot. Este kilenc óra után pár perccel - amikor a számítógép is kimutatta, hogy olimpiai bajnok a magyar női válogatott - csendben, meghatódva ünnepeltünk... És még volt olyan magát magyarnak valló hazánkfia, aki „bundáról” suttogva a szovjet nők második helyén sajnálkozott... Ismét koronatanú voltam. Immár hatodszor éltem át a sakkolimpiai örömöket meg csalódásokat. Hatodik alkalommal bizakodtam, tépelőd­­tem a pokol tornácán, ahová mindig a nagy-nagy jószándékkal kikövezett út vezetett. Olyan út, ami tükörsimának látszik, aztán rendre göröngyös lesz, s nem egy-egy klasszisunk számára közvetlenül az olimpia előtt járhatatlanná válik. Bizony, már jó tíz éve annak, hogy a nagy-nagy jószándék meg a siker nem tudnak együtt járni. Erre remény utoljára Máltán volt, 1980-ban. Ismételni akarták válogatottjaink a Buenos Airesben kivívott olimpiai bajnokságot. Női és férfi gárdánk tagjai önmagukat felülmúlva, óriási erőbedobással küzdöttek. Ott volt előttük az aranyérem. Szinte csak át kellett venni, s mégis nagy lett a csalódás. A nőket félpont, a férfiakat pedig a holtversenyt eldöntő Buchholz-számí­­tás választotta el az aranyéremtől. Emlékeimben ott maradt Portischék arcán a bánat. Buenos Aires aranyérméért s a máltai ezüstért itthon - akkor, amikor a legmagasabb szinten támogatták a sakkot - nevetséges, napjainkhoz viszonyítva jelképes anyagi és erkölcsi elismerést kapott élversenyző és kapitány egyaránt. És most, amikor a válogatottak igazán elismerésre méltó anyagi juttatásban részesülhettek, nem lehetett semmi pénzért sakkasztalhoz ültetni 1990. november 17-én Portisch Lajost, Sax Gyulát és Pintér Józsefet. Ha nincs Polgár László, a menedzser édesapa, aki lányaival és Mádl Ildikóval együtt, a magyar sakk hírnevét öregbítve ismét ámulatba ejti a világot, hát semmivel sem tudtuk volna elfedni szégyenünket. Mindehhez, az olimpia után is álladósult patthelyzethez tartozik, hogy a Zalaegerszegen lakó, szimpatikus szövetségi kapitány, Horváth Tamás, akit jószándékkal erősített meg tisztségében az MLSZ elnöksége, előreláthatóan rendkívüli feladat előtt áll, ha meg akar birkózni a nagyrészt személyi jellegű problémákkal. A sok probléma közül ki kell emelni, hogy nem volt szerencsés a mérce arasznyira állítása sem. Célként a tizedik hely elérése, meg a helyet a fiataloknak a sakkolimpián - a negyven éves már öreg­­ nézőpont, bizony hamisnak tűnik. Különben is, ki az a sakkozó, aki egy tizedik helyért lelkesedni tud? Az olimpián meg nem kísérletezni, hanem Magyarországért győzni kell. Minden idők leggyengébb olimpiai eredményéről csak a mindenáron sakkból élők állíthatják, hogy nem is olyan rossz 108 ország válogatottjai között a 17. hely, mert a sakkért élők bizonyára másként vélekednek. Kollégámmal együtt arra is gondoltunk, hogy tulajdonképpen kozmetikáz­hatnánk a tényeket azzal, hogy csak a jó partikat közöljük, s csak említenénk, minden bizonyíték nélkül, az itt-ott előforduló kisebb hibákat, a nagyobbakat meg egyszerűen elhallgatnánk. Úgy is fogalmazhatnánk például, hogy az első nyolc helyezettel bár nem játszottunk, ez semmit sem bizonyít. A középcsapatok ugyanis rengeteget fejlődtek, és nem számít az, hogy a magyar válogatottat az első négy táblás Élő-pontszám­­átlaga alapján a 6., hat játékosunk pontszámátlagával pedig a 8. helyre rangsorolták az olimpia mezőnyében, s azt is írhatnánk, hogy 12.-nek besorolt csehszlovákok szerencsével lettek negyedikek. Kedves Olvasónk! Legyen olimpiai beszámolónk tanulmányozása alatt Ön a szövetségi kapitány. Értékelje belátása szerint a fordulókat. Könnyen megteheti, mert a magyar női és férfi csapat tagjainak összes játszmáját megtalálja lapunkban. A táblázatból látni fogja az ellenfelek Élő-pontszámát is, a kapitányi beszámolókból pedig megismeri a szakmai nézőpontokat. Természetesen ez a sakkolimpiai beszámoló - elsősorban a helyhiány miatt - nem lehetett teljes, s márciusi számunkban női válogatottunk ünneplésének és kitüntetéseinek megörökítésével, az olvasók leveleinek közlésével még a folytatás következik. Ebben megpróbálunk választ kapni arra is, hogy lesz-e tényleg sakkolimpia 1994-ben Budapesten. A Sonsi tovább fog susogni, és olvashatjuk, minden állásfoglalás nélkül, Verőci Zsuzsa olimpiai bulletinből átvett, szerb nyelvű írásából magyarra fordított összefoglaló értékelését a női olimpiáról. A tények leírásával megpróbáljuk összefoglalni a Polgár kontra Mádl ügyet, abban a szilárd reményben, hogy a nyíltság békéhez vezet. - Kedves Olvasó, Ön lép! Szépítgetések nélkül - ez történt Újvidéken! Ozsváth András

Next