Sakkélet, 1992. március - 1993. február (42. évfolyam, 1-12. szám)

1992-12-10 / 8-9. szám

262 * SAKKÉLET S ÉLETPÁLYÁK A SAKKVILÁGBAN S Vendégségben sakkéletünk nagyasszonyánál, dr. Ladányiné Karakas Évánál Huszonnyolc évesen ül először sakktábla mellé. Négy év múlva már magyar bajnok. Még 1976-ban Is, immár hetedszer, 54 évesen is, megelőzve az ifjú trónkövetelőket. Amikor az 1950-es évek derekán a sakkozók számára megnyílik az út a világra, sorra nyeri a tornákat. Ver­seny versenyt követ Európában. Ausztria, Lengyelország nyílt bajno­ka, többször is ismétel, Bielben négyszer győz, férfi tornákon diadal­maskodik. Ki tudja ma már megmon­dani, hogy hány szimultánon mutat­ja erejét, bizonyítja sakktudását. Már 1954-ben nemzetközi mester, 1982-ben megkapja a nagymesteri cí­met is. A hölgyek között első világbaj­nokjelöltünk! Négyszer jut be a világ­bajnokjelöltek versenyére úgy, hogy közben hat alkalommal játszik zóna­versenyen, s ezeken kétszer is első. Három sakkolimpián (1957, 1963, 1966) a magyar csapat éltáblása. Hazánk egyetlen női mesteredző­je, aki 1952 óta olimpikonok, ma már jól ismert címviselők egész sorát in­dította el a saklkpályán. Nála kezdte pályafutását Ivánka Mária, dr. Kas Rita, Polgár Zsuzsa, Zsófi és Judit is tanítványai voltak, hogy csak néhá- nyukat soroljuk fel. Férfi sakkozóink közül kiemelést érdemel, hogy nép­szerű nagymesterünket, Pintér Jó­zsefet is tanította annak idején. Éveken keresztül vezetett sakkis­kolát a tv-ben, könyvet írt, - „Táma­dás a király ellen" cimű műve ma sem hiányozhat a sakkot tanítók könyvtárából -, éveken keresztül ro­vatvezető volt a Nők Lapjánál. Mun­kásságát számos kitüntetés mellett az érdemes és kiváló sportolói cím­mel is elismerték. A Sport-érdem­rend aranyfokozatának tulajdonosa. A mai is aktív Éva néni, a női szenior világbajnokságon szerzett elsősé­gével, legfrissebb sikerével, még mindig bizonyítani tudja tudását. Sakkpályafutása a Kistextben in­dult, de egy év múlva már a Vörös Meteor tagja, majd az MTK-VM lett az egyesülete, melynek mai napig mesteredzője. Gazdag életút, eredményes sport- pályafutás, sikerek egész sora az, amitdr. Ladányiné Karakas Éva ma­gáénak mondhat. Telefonon beszél­tük meg a randevút. Lakásán férjé­vel együtt várt. Sakk-könyvek, trófe­ák, elismerő oklevelek a szobában, íróasztalán sakktábla. Az asztalra azonnal kávé került, s miközben még az igazán kitűnő feketét dicsér- gettem, már hozzá is kezdett pálya­futása ismertetéséhez.- Kispesten az egyik hétköznapon napon beléptem Szűcs úr fodrászüz­letébe. Köszöntem, majd hangosab­ban ismételgettem, de válasz nem kaptam. A mester az üzletből nyíló kis szobában a barátjával sakkozott, s fel sem nézett. Dühös lettem. Kö­zelebb léptem. Miért nem a lóval lépett? - kérdeztem. Ekkor kapta fel a fejét Szűcs úr. Maga tud sakkozni? Hol játszik? - kérdezte csodálkozva. Nem játszom sehol, a bátyám játékát figyelem, s az Ő partijainál jegyez­tem meg a a figurák lépéseit. Szó szót követett és már a búra alatt ültem, amikor Szűcs úr még mindig azt bizonygatta, hogy nekem sakkoznom kell. Mindjárt meg is hí­vott a Kistext sakknapjára, az első csapat törzshelyére, az egyik kis­pesti vendéglőbe.- Emlékszik az első mérkőzésé­re?- Az első partimat a csapatbaj­nokságon játszottam. Drukkoltam is, meg időm sem volt egy hosszabb partira. Este hatkor kezdtünk és ne­kem nyolc órára színházjegyem volt. Még a meccs előtt egy kis könyvben megnéztem egy megnyitási csapdát. Tetszett nekem, mert világos pár lé­pésben elfogja a sötét vezért, meg reménykedtem, hogy hátha beleesik ellenfelem. Szerencsém volt. Ellen­felem bellépett a csapdába...- Az 1950-es évek derekáig a leg­rangosabb női versenyek a magyar bajnokságok voltak. Lángos Józsa egymás után négy bajnokságot nyert, aztán Herendiné Krecsmarik Jolán győzött, majd 1954.ben hár­mas holtverseny után Ön is feliratko­zott a bajnokok közé, miután nagy fölénnyel nyerte a holtversenyt elön­tő körmérkőzést Lángos Józsa és Brádt Borbála előtt. Hogyan sakkoz­tak abban az időben a hölgyek?- Nagyon egyszerűen és elég gyengén. Megtámadom - megvé­dem ! - volt az elv. Lángos Józsa volt a legérdekesebb egyéniség - leg­alább is számomra, nagyon kedves és rendes embernek ismertem meg. A másik ígéret tatabányai, Finta Er­zsiké, aki 1955-ben 19 évesen lett magyar bajnok, már régen sakkozott amikor én elkezdtem a játékot. Nagy tehetségnek indult, de szerintem, őt agyontanították...

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék