Sakkélet, 1992. március - 1993. február (42. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-10 / 8-9. szám
262 * SAKKÉLET S ÉLETPÁLYÁK A SAKKVILÁGBAN • Vendégségben sakkéletünk nagyasszonyánál, dr. Ladányiné Karakas Évánál Huszonnyolc évesen ül először sakktábla mellé. Négy év múlva már magyar bajnok. Még 1976-ban is, immár hetedszer, 54 évesen is, megelőzve az ifjú trónkövetelőket. Amikor az 1950-es évek derekán a sakkozók számára megnyílik az út a világra, sorra nyeri a tornákat. Verseny versenyt követ Európában. Ausztria, Lengyelország nyílt bajnoka, többször is ismétel, Bielben négyszer győz, férfi tornákon diadalmaskodik. Ki tudja ma már megmondani, hogy hány szimultánon mutatja erejét, bizonyítja sakktudását. Már 1954-ben nemzetközi mester, 1982-ben megkapja a nagymesteri címet is. A hölgyek között első világbajnokjelöltünk! Négyszer jut be a világbajnokjelöltek versenyére úgy, hogy közben hat alkalommal játszik zónaversenyen, s ezeken kétszer is első. Három sakkolimpián (1957, 1963, 1966) a magyar csapat éltáblása. Hazánk egyetlen női mesteredzője, aki 1952 óta olimpikonok, ma már jól ismert címviselők egész sorát indította el a sakkpályán. Nála kezdte pályafutását Ivánka Mária, dr. Kas Rita, Polgár Zsuzsa, Zsófi és Judit is tanítványai voltak, hogy csak néhányukat soroljuk fel. Férfi sakkozóink közül kiemelést érdemel, hogy népszerű nagymesterünket, Pintér Józsefet is tanította annak idején. Éveken keresztül vezetett sakkiskolát a tv-ben, könyvet írt, „Támadás a király ellen" című műve ma sem hiányozhat a sakkot tanítók könyvtárából, éveken keresztül rovatvezető volt a Nők Lapjánál. Munkásságát számos kitüntetés mellett az érdemes és kiváló sportolói címmel is elismerték. A Sport-érdemrend aranyfokozatának tulajdonosa. A mai is aktív Éva néni, a női szenior világbajnokságon szerzett elsőségével, legfrissebb sikerével, még mindig bizonyítani tudja tudását. Sakkpályafutása a Kistextben indult, de egy év múlva már a Vörös Meteor tagja, majd az MTK-VM lett az egyesülete, melynek mai napig mesteredzője. Gazdag életút, eredményes sportpályafutás, sikerek egész sora az, amit dr. Ladányiné Karakas Éva magáénak mondhat. Telefonon beszéltük meg a randevút. Lakásán férjével együtt várt. Sakk-könyvek, trófeák, elismerő oklevelek a szobában, íróasztalán sakktábla. Az asztalra azonnal kávé került, s miközben még az igazán kitűnő feketét dicsérgettem, már hozzá is kezdett pályafutása ismertetéséhez. - Kispesten az egyik hétköznapon napon beléptem Szűcs úr fodrászüzletébe. Köszöntem, majd hangosabban ismételgettem, de válasz nem kaptam. A mester az üzletből nyíló kis szobában a barátjával sakkozott, s fel sem nézett. Dühös lettem. Közelebb léptem. Miért nem a lóval lépett? - kérdeztem. Ekkor kapta fel a fejét Szűcs úr. Maga tud sakkozni? Hol játszik? - kérdezte csodálkozva. Nem játszom sehol, a bátyám játékát figyelem, s az ő partijainál jegyeztem meg a a figurák lépéseit. Szó szót követett és már a búra alatt ültem, amikor Szűcs úr még mindig azt bizonygatta, hogy nekem sakkoznom kell. Mindjárt meg is hívott a Kistext sakknapjára, az első csapat törzshelyére, az egyik kispesti vendéglőbe. - Emlékszik az első mérkőzésére? - Az első partimat a csapatbajnokságon játszottam. Drukkoltam is, meg időm sem volt egy hosszabb partira. Este hatkor kezdtünk és nekem nyolc órára színházjegyem volt. Még a meccs előtt egy kis könyvben megnéztem egy megnyitási csapdát. Tetszett nekem, mert világos pár lépésben elfogja a sötét vezért, meg reménykedtem, hogy hátha beleesik ellenfelem. Szerencsém volt. Ellenfelem bellépett a csapdába... - Az 1950-es évek derekáig a legrangosabb női versenyek a magyar bajnokságok voltak. Lángos Józsa egymás után négy bajnokságot nyert, aztán Herendiné Krecsmarik Jolán győzött, majd 1954.ben hármas holtverseny után Ön is feliratkozott a bajnokok közé, miután nagy fölénnyel nyerte a holtversenyt elöntő körmérkőzést Lángos Józsa és Brádt Borbála előtt. Hogyan sakkoztak abban az időben a hölgyek? - Nagyon egyszerűen és elég gyengén. Megtámadom - megvédem ! - volt az elv. Lángos Józsa volt a legérdekesebb egyéniség - legalább is számomra, nagyon kedves és rendes embernek ismertem meg. A másik ígéret tatabányai, Finta Erzsiké, aki 1955-ben 19 évesen lett magyar bajnok, már régen sakkozott amikor én elkezdtem a játékot. Nagy tehetségnek indult, de szerintem, őt agyontanították...