Sakkélet, 1994. március-december (44. évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-20 / 11-12. szám

380 * SAKKÉLET Bottlik Iván: Pituk Sándor kilencven éves Ha a cikk címe nem lenne ott e sorok fölött, fogós fejtörőt adhatnánk fel az olvasónak: Ki az a feladványszerző, akinek a Sakkélet hasábjain 1951-93 közt egy cikke és több mint 30 feladványa jelent meg, eredeti műveként és versenybírói jelentések keretében (az utóbbiak anyagában a Rádió Újság 2 lépéses versenyének első díjasa és a Bajai TSB 3 lépéses versenyének II. díjasa többek között), hasonló számú alkotása pedig a II. világháború előtt és alatt a Magyar Sakkvilágban és vagy 10 magyar sakkrovatban? Ki az, akinek mintegy 500 feladványa jelent meg összesen, melyek közül 20 körül van az I. díjasok száma? Ki az, aki nemcsak jó néhány élő és már elhunyt magyar feladványszerzőt sorolhatott barátai, jó ismerősei közé, hanem férfi és női élversenyzőink közül is többeket, akikkel versenyvezetőként ismerkedett meg? A helyes válaszhoz a következő adatok segítenek: Ki az, aki a cseh iskola által uralt csehszlovákiai feladványszerzésben polgárjogot vívott ki a stratégiai tartalmú mattfeladványoknak, nemzetközi hírnevet szerzett magának (1937-ben már I. díjat nyert a Schwalbe versenyén 2 lépéses mattfeladványával), az 1951-52 és 1953-54. évi feladványszerző országos bajnokságokon 1. helyet, a következő három bajnokságon pedig harmadik helyezést él Csehszlovákiá­ban? Pituk Sándorról szólnak ezek a sorok, aki 1904. október 26-án Selmecbányán született, azóta is ott él és alkot. Amint levelében írja: „...semmi szenzációs dolog nem történt velem, csak úgy, mint más egyszerű ember, én is leőröltem ezt a 90 évet." Asztalosmesterként szép és hasznos tárgyak sora került ki a keze alól, feladványszerző­ként pedig az effajta szépséget értékelőknek szerzett örömet, szórakozást műveivel. Tartal­mas, alkotó élet az övé, amit nem mindenki mondhat el ma­gáról. Szerény ember, pedig életműve, ha nem is szenzáci­ós, de legalábbis rendkívüli. Magyar származású, édes­apja 1903-ban került Szatmár megyéből arra a vidékre és te­lepedett le ott, az akkor még Magyarországhoz tartozó vá­rosban. A sakkal a Vasárnapi Újság sakkrovatából ismerkedett meg. Sakktábláját, sakkfiguráit maga készítette. 1923-ban kez­dett versenyszerűen sakkozni, első feladványa pedig 1927- ben jelent meg a Prágai Ma­gyar Hírlapban, dr. Vécsey Zoltán rovatában. A harmincas évek első felé­től az ötvenes évek közepéig kétségtelenül Csehszlovákia legjelesebb 2 lépéses mattfel­advány szerzője volt. Az is az ő sikere, hogy utána már egy fiatalabb gárda is felnőtt mel­lé, akiknek a legjobbjai vele egyenlő rangú alkotókká fej­lődtek: a szlovákiai kettős szerzők közvetlenül vagy köz­vetve az ő tanítványai. Meg­említjük, hogy bár művei leg­nagyobb része 2 lépéses matt, alkotásai közt 3 lépéses matt és segítőmatt feladványok, sőt más követelményűek is szere­pelnek. Máig alkot. Megőrizte ér­deklődését, feladványszerzői alkotó kedvét és derűs egyéni­ségét. 1993 decemberében is jelent meg egy segítőmatt fel­adványa a Sakkéletben. A vi­lág legidősebb aktív felad­ványszerzői közé tartozik, ha ugyan nem ő a legidősebb... Reméljük és kívánjuk is, hogy további alkotói évek múltán ő legyen a sakktörténelem egyik legkorosabb alkotó szerzője! Művészete, versenysikerei elismeréséül megkapta a sakkszerzésben a FIDE- mesteri és tiszteletbeli nem­zetközi mesteri, illetve a nem­zetközi versenybírói címet. 1969-78 közt a Szlovák Sakk­szerzemény Bizottság elnöke, hosszú ideig vezetőségi tagja, 1964-től a Csehszlovák Sakk­szerzemény Bizottság vezető­ségi tagja. 1964-ben sportmes­teri, 1979-ben érdemes meste­ri címet kap. Korábban gyakran járt Bu­dapestre, ellátogatott a Sakk­­szövetségbe, a Belvárosi Ká­véházba, személyesen megis­merkedhetett a magyar szer­zőgárdával. Kisebb utazások­ra még vállalkozik, de ekkorá­ra már nem. Ezért mi keressük fel e sorokkal és a magyar sak­kozók köszöntésével: jó egészséget, alkotói sikereket és számos további esztendőt kívánunk a kitűnő szerzőnek, akinek műveiből néhányat be­mutatunk. Rádió Újság, 1944. I. díj A téma: háromszor két sötét helyzárás a d4, d6, e6 mező­kön (a versenybíró Szöghy Jó­zsef megjegyzése: rekordtel­jesítmény), duálelhárítás. 1. JLxd4!, fenyeget 2. 6e5 matt. 1. - 2xd4 2. Bb5 (2. c4?), 1.-£ixd4 2.c4(2. Sb5?), 1.-1.xd6 2. -£b6 (2. 2a5?), 1. - 2xd6 2. Ba5 (2. £­ b6?), 1. - 2e6 2. -6­b6 (2. ‰&e7?), 1. -­­2­e6 2. ‰g­e7 (2. 'grb6?), kiegé­szítő változat: 1. - £ixf3 2. !xf3. A feladvány a FIDE­­Albumban is megjelent. BABY, Lacny-témav. 1958. I. díj Téma: a kulcs előtti sötét lé­pésekre adott mattok felcseré­lődnek (Lacny-téma). Sötét minden lépésére matt látszik az alapállásban, de világos­nak nincs várakozó lépése. Az alapállásban: 1. - ®e5 2. d4, 1. - ®c52. !xe3, 1. - f51 lép 2. !f6, 1. £­d5! lépéskény­szer: 1.-®e5 2. !f6, 1.-®c5 2. d4, 1.-f5! lép 2. !xe3. L’ltalia Scacchisticha, 1961. 7. dicséret A téma: négyszeres világos vonalzárás a kulcslépésben, visszakozó lépésekkel, há­romszor a megtévesztések­ben, negyedszer a megoldás­ban. Valószínűleg az az első feladvány, amely ezt a témát bemutatja. 1. 2g6? fenyeget 2. 2d6 matt. 1. - ®xe4f 2. 2g3, 1. - c5 2. ®d5, 1. - Bh5! 2. ?. 1. 2­g7? fenyeget 2. Hd7 matt. 1. -®d4f 2. 2g3, 1.-C5 2. ®d5, 1. - Bh5! 2. ?. 1. 2f7? fenye­get 2. Bd7 matt. 1. -­­^›c4f 2. 2f3, 1. - 2h5 2. 2f3, 1. - c5! 2. ?. Megoldás: 1. 2f6! fenye­get 2. Sd6 matt: 1. - Bd4f 2. Bf3, 1.- Bh5 2. Bf3, 1.-C5 2. Bd5. A feladvány a FIDE-Album­­ban is megjelent. Matt 2 lépésben Matt 2 lépésben Matt két lépésben

Next