Sakkélet, 1996. január - 1997. január (46. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-13 / 11-12. szám
322 * SAKKÉLET C3 JUBILEUM - A GENS UNA SUMUS JEGYÉBEN CQ A magyar sakkozás története szerencsére oly gazdag, hogy a megadott időtartamon belül a leglényegesebb eseményeknek is csak egy részét lehet megemlíteni, így áttekintésünk vázlatos és hiányos lesz. Ugyanez vonatkozik jeles személyiségeink megemlítésére is: ne haragudjanak, akik kimaradnak. A legkorábbi magyar vonatkozású sakkemlék a mai Ukrajna területén, Levtovciban feltárt IX-X. századi temetőből, magyar sírból került elő: nyolc darab sakkfigura! Hiteles emlékei maradtak fenn annak, hogy Árpád-házi Jolanta, akit I. Jakab aragóniai király vett feleségül 1235-ben és a mai Spanyolország területén élt, sakkozott. 1335-ben Visegrádon Károly Róbert ajándékozott a cseh János királynak gyönyörű sakk-készletet, tehát a sakk akkor már mindkét országban ismert volt. A diósgyőri ásatásoknál XIV. század végi sakkfigurák és egy XV. századinak feltételezett sakktábla-töredék, Nagyvázsonyban a XV. század második felére datált sakkfigurák kerültek elő. Bonfini megírta, hogy Mátyás király felesége, Beatrix sakkozott. Kár, hogy csak egyetlen sakkpartnerét nevezi meg. A sakkban igen jártas alakként volt ismert Batthyány Ferenc, akinek sakkal kapcsolatos levélváltása 1557-ből maradt ránk. Zrínyi Miklós, a költő-író és hadvezér a Vitéz hadnagy című művében megemlíti a sakkot, ez nemcsak azt jelenti, hogy ő ismerte, hanem azt is, hogy természetesnek vette, hogy olvasói is ismerik azt a XVII. század derekán. Innen kezdve mind több a sakkot érintő adat: a XVIII. század végén már név szerint ismerünk több erős sakkozót, tudjuk, hogy kávéházakban, családi otthonokban rendszeresen játszottak, a század második felében pedig már sakk-könyvek is jelentek meg. 1769-ben elkészült Kempelen Farkas sakkozó gépe, ami szintén a sakk általános elterjedésének jele (egyébként pedig kora mechanikai csúcsteljesítménye). A XIX. században még inkább elterjed a sakkozás. Pesten 1839-ben sakk-kört alapítottak (egy visszaemlékezés szerint 70 taggal), mint tudjuk, világhírűvé vált vezéregyéniségei voltak: Szén József, Lőwenthal János Jakab és Grimm Vince. A sakk-kört (Párizs elleni levelezési győzelme miatt is) az 1840-es években Európa legjelentősebbjei közt tartották számon. 1849 után az egyesületeket betiltják, sakk-kört sem engednek működni. Löwenthal és Grimm emigrál, Szén meghal. Ekkor Erkel Ferenc a vezéregyéniség. 1864-ben alakulhat újra a Pesti Sakkkör, ezt aztán további sakk-körök követik a fővárosban is, vidéken is. 1890-től újabb fellendülés kezdődik: Makovetz jó eredményei után Maróczy és Charousek betör a világ szűken vett élvonalába. Utóbbi két évi ragyogás után betegsége miatt visszavonul, majd meghal, Maróczy azonban 1896-1908 között a világ 2-3 legjobbja között van. A Svábhegyen ünnepeltünk. November 23- án délelőtt az Agro Hotel tanácstermében gyűltünk össze, hogy megidézzük a múltat, felsorakoztassuk történelmi emlékeinket, hogy emlékezzünk sakktörténelmünk nagyjaira, a 75 esztendővel ezelőtt újjáalakult jogelődünkre, a második Magyar Sakkszövetségre, hogy tisztelettel emlékezve a holtakra, szeretettel köszöntsük az élőket. Köszöntsük kiemelkedő tudású nagymestereinket, azokat, akik sikerekben gazdag pályafutásuk során csak dicsőséget, elismerést szereztek egy kis országnak, Magyarországnak. Talán hetvenen, ha voltunk, mi ünneplők és ünnepeltek összesen. Eljöttek ugyan nagyjaink, és képviseltette magát az ötven felé lépegető nemzedék is, de nem jöttek el a nagy fiatalok, arany utánpótlásunk legjobbjai, azok, akiknek magasba kell emelni olimpiákon és világversenyeken a kis piros-fehér-zöld zászlót. Talán hetvenen, ha voltunk, pedig lehettünk volna sakkot szerető ezrek, a magyar sakkért munkálkodók serege. Bizony hiányoztak a szívemberek, a magyar sakk napszámosai, a falvak, községek, városok és megyék sakkszervezői, akik áldoztak és áldoznak a sakkra, akik nélkül nincs sakkélet e hazában... Talán hetvenen, ha voltunk mi, akik eljöttünk, hogy fejet hajtsunk és megálljunk egy percre az elmúlásnál, hogy emlékezzünk rég letűnt időkre, és az útjelzőket állító magyarokra. Éljük hát át együtt a múltat. Töltsük meg a képzelet szárnyán, a szív emlékező szeretetével az üres padsorokat, idézzük meg a halhatatlanokat... Velünk voltak az első útjelzőket állítók. Eljött Szén József, a pesti levéltáros, a sakk világának első nagy magyarja, Grimmer és Löwenthallal, akik elhozták az első nemzetközi siker, a Pest-Paris levelezési mérkőzés a győztes játszmáját. Mellettük ott volt Erkel Ferenccel az élen az egész Pesti Sakk-kör, és a millenniumi évek budapestivé növekedett sakkélete. Itt volt, a szomorú, kiábrándult Makovetz, az első rendszeresen megjelenő magyar sakklap szerkesztője, a Budapesti Sakkszemle 1889-1895-ig megjelent számaival, és ott tündökölt fölöttünk villanásnyi fénynyel, a magyar géniusz, a zseniális Charousek, aki üstökösként suhant át a sakkvilág egén... Talán hetvenen, ha voltunk, az 1921. november 6-án újjáalakult MLSZ elnökség köszöntéséhez, pedig eljött hozzánk az első elnökkel, Exner Kornél egyetemi tanárral, nyugalmazott államtitkárral az élen a szőkébb vezetés. A társelnök, Fleissig Sándor, a későbbi elnök, aki az Angol-Magyar Hitelbank elnöke lett, az alelnökök. • Abonyi István, Havasi Arthur és dr. Temanovich Zoltán, az ügyvezető elnök Balla Zoltán mester, és a pénztáros, halhatatlan elődöm, Tóth László, a Sakkvilág szerkesztője. Talán hetvenen, ha voltunk, akik fejet hajtva emlékezhettünk az első nagy magyar sakkozóra. Velünk volt Világversenyek élén az ifjú Maróczy Géza, - ahogy a jó Vajda Árpád írta egykor - aki először ragyogtatta meg a magyar nevet a világhír fényes egén, és eljött körünkbe a húszas évek oly korán derékba tört reménye, a zseniális Breyer Gyula, és mondta most is, hogy az eszme többet ér mint a változatok! Talán hetvenen, ha voltunk, de gondolatban, ahogy illik, köszöntöttük sakkirodalmunk nagyjait is. A Vasárnapi Újság 1960. januári első számának első sakkrovatára is emlékezve, a szerkesztőt, Cseresnyést. Az első sakk-könyvek íróit, Márkit és Rozsnyait, és szegény Gajdos Jánost, aki először adta újságalapításra fejét, s aki 1916-ban nagy-nagy szegénységében eladta a sakklap kiadási jogát 300 koronáért a gazdag Abonyinak, hogy megmentse a Magyar Sakkvilágot. Természetesen velünk volt, a mi irodalmi világunk halhatatlan elnöke: Tóth László. A szerkesztő, aki ismét üzent az élőknek. A hitet küldte, azt, hogy lesz még feltámadás, mert összefog a magyar, s kiűzi Caissa otthonából az ügyeskedőket, a munkavégzés nélkül élősködőket. A bátorságot küldte az igazságok kimondásához, mert csak ez lendítheti előre a magyar sakk ot. Talán hetvenen, ha voltunk... Mi hittük - mi vallottuk - mi hirdettük: az ember egyetlen fényforrása az értelem! ...mert mit sem ér az élet, ha másképp álmodtad, és másképp éled! (Eminescu)