Sakkélet, 1999. március-december (49. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-15 / 9-10. szám
316* SAKKÉLET FELADVÁNYELMÉLET A Ányos László sakkszerző mester Sötét ütegek segítő feladványokban Témánk érdemi tárgyalása előtt tisztázni szeretnék néhány dolgot. Először a kissé talán szokatlan terminológiát magyaráznám meg. Cikkemben a direkt feladvány a matt- és pattfeladványok összefoglaló neve, az inverz feladvány önmatt- és önpattfeladványt jelent, a segítőfeladványt pedig segítő(vagy másként szabad- matt és patt értelemben használom. Lehet, hogy ez terminológiai vagy esetleg nyelvhelyességi szempontból nem egészen kifogástalan, de a magam részéről sok körülírást és magyarázkodást megtakarítok vele. Másodszor azt szeretném megvizsgálni, hogy mi az, ami a feladványt a gyakorlati játszmától, sőt a sakkszerzemény másik fő fajtájától, a tanulmánytól, azaz a művészi végjátéktól is élesen megkülönbözteti. Ha kicsit gondolkodunk, rájöhetünk, hogy ez nem is maga az elérendő cél, a teljesítendő követelmény, hanem a kötött lépésszám. A lépésszám a feladványok általános alapvető jellegzetessége, amely a feladvány lényegét adja, s amely sokszor az egyes műfajok jellegét is meghatározza. Gondoljunk csak arra, mennyire különböznek egymástól a két-, a három- és az ennél több lépéses mattfeladványok. Nemcsak jellegük, külső megjelenésük más, de mások a bemutatható eszmék, témák és kombinációk is. S amikor egyes mellékmegfejtéseket, duálokat, többszörösöket kiküszöbölünk, sokszor ezeknek a nemkívánatos változatoknak a lépésszámát hosszabbítjuk meg úgy, hogy már ne férjenek bele a megadott keretbe. Most pedig térjünk rá szűkebb témánkra, s foglalkozzunk magának az ütegnek a fogalmával. A gyakorlati játékban felfedésnek nevezzük, amikor egy báb ellép a saját vonalbábja útjából, s ezáltal kiterjeszti ez utóbbi hatókörét egy ellenséges báb felé. Ez igen fontos taktikai eszköz, mert többszörös támadást, felfedett vagy kettős sakkot tesz lehetővé, erősen korlátozva, vagy éppenséggel megakadályozva ezzel az ellenfél védekezését. A sakkszerzésben a vonalbábból és ennek az ellenséges király felé irányuló vonalát lezáró saját bábból álló együttest ütegnek nevezzük. A vonalbáb a lesőbáb, a felfedést végrehajtó báb pedig a nyitóbáb. Ha a vonal a király környezetének valamelyik mezejére irányul, közvetett, ha pedig magára a királyra, akkor közvetlen ütegről beszélünk, maga a felfedés mozzanata pedig az üteg elsütése. A továbbiakban a világos királyra irányuló, vagyis közvetlen sötét ütegekkel foglalkozunk. Szerepük a feladványok három fő típusában - direkt, inverz és segítő feladványok - igen különböző. A direkt feladványokban ezek az ütegek sötét játékát erősítik, s legtöbbször mellékmegfejtéseket, duálokat küszöbölnek ki. Ebben a típusban természetszerűleg ritkán, és főleg a kettőnél több lépéses feladványokban találkozhatunk velük. De azért jusson eszünkbe Samuel Loyd híres háromlépéses feladványa (Checkmate, 1903. I. díj), amelyben a világos király éppen a kulcslépésben lép a sötét üteg elé. Az inverz feladványoknál viszont teljesen más a helyzet, s ez annak a következménye, hogy bár a direkt feladványokhoz hasonlóan itt is világosnak kell a követelmény teljesítését kikényszerítenie, maga a követelmény eltérő, hiszen nem a sötét, hanem a világos király bemattolása (pattolása) a cél. A másik két típusban viszont mindig a sötét királyt kell mattba (pattba) állítani, csak a cél elérésének módja különbözik, hiszen a segítőfeladványokban sötétet nem kell kényszeríteni. Nem véletlen tehát, hogy az önmattfeladványok jelentős része sötét ütegre vagy ütegekre épül, s a feladvány megoldásában ezek kellő időben való elsütését kell kikényszeríteni. A segítőfeladványokban szintén nagyon gyakoriak az ütegek, köztük a sötétek is, és szerepük igen sokféle lehet. Cikkemben éppen ezekkel a lehetőségekkel szeretnék bővebben foglalkozni. A típus fő sajátossága sötét „segítőkészsége” miatt ezek az ütegek inkább „egyszínű kötésnek” tekinthetők, ugyanis az üteg elsütésével sötét éppen a segítés elve ellen vét, ellensakkjával többletlépésre kényszerítve a mattadó felet, így a segítőfeladványokban előforduló közvetlen sötét ütegek jellegüket tekintve hasonlítanak a gyakorlati játék relatív, vagyis nem a királyra irányuló kötéséhez, amelynél a sakkjáték szabályai szintén nem tiltják a lekötött báb ellépését. Ebben a feladványtípusban segítségükkel egyrészt mellékmegfejtéseket küszöbölhetünk ki, másrészt meghatározhatjuk a lépéssorrendet, egyes bábok útvonalát stb. Sokszor találkozhatunk velük együtt világos és sötét kötésekkel, világos ütegekkel, lehetnek esetleg félütegek, s a játék során gyakoriak az önkötések, feloldások, a vonalzáró bábok cseréje. Alkalmazásuk tekintetében a sötét ütegeket két csoportra oszthatjuk: I. technikai célú ütegekre, amelyek feladata egy sötét bábnak (az üteg nyitóbábjának) a rögzítése, és II. tematikus ütegekre, amelyekre egész feladványokat alapozhatunk. A besorolás természetesen nem mindig egyértelmű, a határok néha elmosódhatnak. I. A technikai ütegeket használhatjuk 1) a sötét király helyhez kötésére, nehogy valamelyik más mezőre átmenve mattot kapjon; 2) a nemkívánatos mattokat védő bábok elmozdulásának megakadályozására; 3) egyes bábok hely- vagy vonalzárás céljából való ellépésének kiküszöbölésére; 4) a sötét bábok lépéskényszerbe hozására; 5) világos vagy sötét bábok lépéssorrendjének meghatározására, bár ez már általában a tematikus ütegek funkciója. II. A tematikus ütegekkel a lépéssorrenden kívül bábok útvonalát is meghatározhatjuk, s noha ezzel tulajdonképpen duálokat hárítunk el, megfelelő szerkezetben ez már magának a feladványnak a témája is lehet. A játék során önkötések, kötések, feloldások váltogathatják egymást, sőt többlépéses feladványokban az is előfordul, hogy az üteg játék közben jön létre. Persze megtörténhet, hogy az ütegnek látszó szerkezet csak formailag az, s mivel nincs még technikai funkciója sem, valójában nem is tekinthető ütegnek. A tematikus ütegekre jellemző, hogy a megoldás során a nyitóbáb ellép a helyéről. Ez történhet 1. ellensakkal, és 2. ellensakk nélkül. Mindkét esetben alváltozatok is vannak: 1 a) világos báb önkötésbe lép, és ott is marad (vonalat zár, helyet fog, a kötés vonalán lépve mattol stb.); 1 b) az önkötésbe lépett világos bábot sötét vagy világos feloldja, s a báb még legalább egyet lép; 1 c) az önkötésbe lépett bábot sötét kiüti; 1 d) az ellensakkot világos a király lépésével hárítja el; 2a) az üteg lesőbábja előzetesen elhagyja az üteget; 2b) az ütegbe belép egy sötét báb, és azt félüteggé alakítja át, azaz mintegy „feloldja” az eredeti nyitóbábot; 2c) az ütegbe világos báb lép be, s így a nyitóbáb sakk nélkül léphet el. Nézzünk ezek után néhány példát is az elmondottak alátámasztására.