Sárospataki Füzetek 1. (1857-1858)
Egyház és hittan - Hegedüs László: Egyházalkotmány
388 EGYHÁZALKOTMÁNY. HEGEDŰS LÁSZLÓIUL. Második közlés. IV. A római birodalomra az V-ik századtól fogva nehéz idők jártak, melyek azt balsorsa felé erősen hajtották. Belül a függés és tekintély kötelékei bomladoztak, kivülről pedig az egymásra habként tóduló vad népek ostromolták. Az egyház is osztozott a birodalom mostoha sorsában. A keleti egyházat a császárok önkénye, s a tudomány fölötti versengések szaggatták, kivülről pedig a bizánci császárságot ostromló avarok, persák, bolgárok s az izlám által fanatizált arabok rongálák. Ahová az arabok fegyvere s vele az izlám, ezen uj vallás, győzedelmesen behatott, ott a keresztyén egyház elnyomatott vagy teljesen kiirtatott. E mellett a konstantinápolyi és római püspökök közt a kölcsönös féltékenység s elsőség fölötti vetélkedés soha sem szűnt meg, mígnem 1054, egymást kölcsönösen kiátkozván, a keleti és nyugati egyház elválása teljesen véghez ment. A nyugati egyház is nagy viszontagságokon ment keresztül, habár a tudomány fölötti vetélkedésben nem vett is oly élénk részt, mint a keleti egyház s helyzeténél fogva függetlenebb volt a világi hatalomtól. A nyugati császárság még kevésbbé állhatott ellent az idegen népek ostromainak. Spanyolországban a nyugati góthok, római Galliában a frankok, Afrikában a vandálok, Britanniában az angolszászok fészkelték meg magukat, Olaszországot pedig különféle népek pusztították Az utolsó római császárt Odoaker, a herulok vezére, 476. letette s Olaszországot meghódította. Még egyszer ugyan hatalmába kerítette a keleti császár Olaszországot, lerontván a keleti góthok uralmát, de 568-ban meg kellett osztoznia. Olaszország felett a betóduló longobárdokkal, kik uralmukat tovább tovább terjesztették. Ezen zivataros időkben nem csoda, ha a nyugati egyház sorsa is igen viszontagságos volt. Ide a római püspökök