Sárospataki Füzetek 1. (1857-1858)

Egyház és hittan - Hegedüs László: Egyházalkotmány

388 EGYHÁZALKOTMÁNY. HEGEDŰS LÁSZLÓIUL. Második közlés. IV. A római birodalomra az V-ik századtól fogva nehéz idők jártak, melyek azt balsorsa felé erősen hajtották. Belül a függés és tekintély kötelékei bomladoztak, kivülről pedig az egymásra habként tóduló vad népek ostromolták. Az egyház is osztozott a birodalom mostoha sorsában. A keleti egyházat a császárok önkénye, s a tudomány fölötti versengések szag­gatták, kivülről pedig a bizánci császárságot ostromló avarok, persák, bolgárok s az izlám által fanatizált arabok rongálák. A­hová az arabok fegyvere s vele az izlám, ezen uj vallás, győzedelmesen behatott, ott a keresztyén egyház elnyomatott vagy teljesen kiirtatott. E mellett a konstantinápolyi és ró­mai püspökök közt a kölcsönös féltékenység s elsőség fölötti vetélkedés soha sem szűnt meg, mígnem 1054, egymást köl­csönösen kiátkozván, a keleti és nyugati egyház el­válása teljesen véghez ment. A nyugati egyház is nagy viszontagságokon ment ke­resztül, habár a tudomány fölötti vetélkedésben nem vett is oly élénk részt, mint a keleti egyház s helyzeténél fogva füg­getlenebb volt a világi hatalomtól. A nyugati császárság még kevésbbé állhatott ellent az idegen népek ostromainak. Spanyolországban a nyugati góthok, római Galliában a fran­kok, Afrikában a vandálok, Britanniában az angol­szászok fészkelték meg magukat, Olaszországot pedig különféle népek pusztították Az utolsó római császárt Odoaker, a herulok ve­zére, 476. letette s Olaszországot meghódította. Még egyszer ugyan hatalmába kerítette a keleti császár Olaszországot, le­rontván a keleti góthok uralmát, de 568-ban meg kellett osz­­toznia. Olaszország felett a betóduló longobárdokkal, kik ural­mukat tovább tovább terjesztették. Ezen zivataros időkben nem csoda, ha a nyugati egy­ház sorsa is igen viszontagságos volt. Ide a római püspökök

Next