Sárospataki Füzetek 2. (1859)
Egyháztörténet - a) Értekezések - Révész Imre: Adalék a magyar puritánok történetéhez
724 ADALÉK A MAGYAR PURITÁNOK TÖRTÉNETÉHEZ, állott úgynevezett Articuli Majores nevezetesen a LXV-dik cikkben leirván hogy a vizitáció szükséges, s előadván annak tárgyait, ezt mondja: „Haec igitur examinentur et recognoscantur in visitatione fide mediante. Subditi jurent, et sic pronuncient de pastore, et contra pastor juret, et sic pronunciet de subditis“. Ezen törvénypont tehát elfeledve s gyakorlatból kienyészve lehetett Ványai korában, s ezért nevezhették Tolnai eljárását az ispánok cirkálásnak, azaz nyomozásnak, inkvizíciónak. Egyébiránt maga a Gelei Katonaféle LXXXVIII-dik kánon is, mely az esperesi látogatást szabályozza, azt mondja hogy az esperesek „fide mediante, vel saltem secundum conscientiam Deo debitam“ inkviráljanak a hallgatók közt a pap tudományo s szorgalma felől. Végre szabad legyen még megjegyeznem, hogy azon elvek, melyeket a puritanizmus vallott és vall magáéinak, egyáltalában nem olyanok, melyek a tiszta reformált egyházi élet elveitől lényegileg különböznének, vagy azokkal ellentétben állanának, s tőlök elkülönzött kört alkotnának, de sőt inkább olyanok, melyek a kalvinizmusnak szükséges képeni kifolyásai; s történelmi adatokkal is kétségen kivűl ki lehet mutatni, hogy azoknak szülője épen nem a skót reformált egyház, hanem a genfi, s a francia kalvinizmus. Innen vitték azokat által Knox és társai hazájokba, s csak ott nyertek azok, a protestáns episkopalizmussal szemben, külön önálló életet és nevezetet. Tudva van, hogy a Genfben számkivetve élő Knox így írt az ottani egyházi életről 1556-ban, egyik barátjához Locke Jánoshoz: „Szivemből óhajtottam s óhajtom még most is, hogy az isteni kegyelem elhozzon titeket e helyre, a melyen, a mint minden tartózkodás és megszégyenítlés nélkül nyilváníthatom, a legjobb keresztyéni oskola van, a mint csak az, az apostolok kora oka, bárhol is a földön lehetett. Megvallom, hogy lehetnek más helyek is, melyeken igazán hirdettetik a Krisztus, de olyan helyet még sehol sem találtam, hol a reformáció az erkölcsi és vallásos viszonyokra oly mértékben kiterjedt volna, mint Grenfben“. (M. Crie, Lebendes schottischen Reformators Johann Knox, übers. v. Planck. Göttingen, 1817. 253—41.) És ebben teljes igazsága is volt a skót reformátornak, mert általánosan elismert történeti tény az, hogy a romlott erkölcsökben fuldokló Genf nemcsak újjászületett Kálvin nagy lelkének hatalmas befolyása alatt, hanem egyszersmind