Sárospataki Füzetek 2. (1859)

Egyháztörténet - a) Értekezések - Révész Imre: Adalék a magyar puritánok történetéhez

724 ADALÉK A MAGYAR PURITÁNOK TÖRTÉNETÉHEZ, állott úgynevezett Articuli Majores nevezetesen a LXV-dik cikkben leirván hogy a vizitáció szükséges, s előadván an­nak tárgyait, ezt mondja: „Haec igitur examinentur et re­cognoscantur in visitatione fid­e mediante. Subditi jurent, et sic pronuncient de pastore, et contra pastor juret, et sic pronunciet de subditis“. Ezen törvénypont tehát elfeledve s gyakorlatból kienyészve lehetett Ványai korában, s ezért nevezhették Tolnai eljárását az ispánok cirkálásnak, azaz nyomozásnak, inkvizíciónak. Egyébiránt maga a Gelei Ka­tonaféle LXXXVIII-dik kánon is, mely az esperesi látogatást szabályozza, azt mondja hogy az esperesek „fi­de mediante, vel saltem secundum conscientiam Deo debitam“ inkvirálja­­nak a hallgatók közt a pap tudományo s szorgalma felől. Végre szabad legyen még megjegyeznem, hogy azon elvek, melyeket a puritanizmus vallott és vall magáéinak, egyáltalában nem olyanok, melyek a tiszta reformált egy­házi élet elveitől lényegileg különböznének, vagy azokkal ellentétben állanának, s tőlök elkülönzött kört alkotnának, de sőt inkább olyanok, melyek a kalvinizmusnak szükséges ké­­peni kifolyásai; s történelmi adatokkal is kétségen kivűl ki lehet mutatni, hogy azoknak szülője épen nem a skót refor­mált egyház, hanem a genfi, s a francia kalvinizmus. Innen vitték azokat által Knox és társai hazájokba, s csak ott nyer­tek azok, a protestáns episkopalizmussal szemben, külön ön­álló életet és nevezetet. Tudva van, hogy a Genfben szám­kivetve élő Knox így írt az ottani egyházi életről 1556-ban, egyik barátjához Locke Jánoshoz: „Szivemből óhajtottam s óhajtom még most is, hogy az isteni kegyelem elhozzon titeket e helyre, a melyen, a mint minden tartózkodás és megszégyenítlés nélkül nyilváníthatom, a legjobb keresztyé­ni oskola van, a mint csak az, az apostolok kora ok­a, bár­hol is a földön lehetett. Megvallom, hogy lehetnek más he­lyek is, melyeken igazán hirdettetik a Krisztus, de olyan helyet még sehol sem találtam, hol a reformáció az erkölcsi és vallásos viszonyokra oly mértékben kiterjedt volna, mint Grenfben“. (M. Crie, Lebendes schottischen Reformators Johann Knox, übers. v. Planck. Göttingen, 1817. 253—4­1.) És ebben teljes igazsága is volt a skót reformátornak, mert általánosan elismert történeti tény az, hogy a romlott er­kölcsökben fuldokló Genf nemcsak újjá­született Kálvin nagy lelkének hatalmas befolyása alatt, hanem egyszersmind

Next