Sárospataki Füzetek 3. (1859)
Egyház, hittan és egyháztörténet - Hegedüs László: A tiszáninneni helv. hitv. egyházmegyék kormányzata a "Carolina resolutio" kiadatása előtt
TARCA. közbenjárására és a zempléni esperes igazgatása és vizitációja alatt állottak s a zsinatnak tagjai voltak. S állott ezen unió 1 GTO-ig, a midőn az Kecer izgatására felbomlott. Sőt a sárosmegyei ágostai esperesség is unióban volt a tiszamelléki helv. hitv. esperességekkel s lelkészeket is ordináltatott magának itt: „quandoquidem ipsius societas in illo comitatu obstrictam, exilemque functionis ecclesiasticae sortem, illa praerogativa hactenus destituta sit“, amint T. Abony János sárosi esperes levelében mondja. Ez is körülbelől akkor szakadt ki az unióból, a mikor a Zemplén megyei luth. egyházak. (Lásd egész terjedelmében ezeket Sárospataki Füzetek I. évi folyam lap 756—760) A tokaji és szatmárnémetii zsinatok után 1646-ban idősb Rákóczy György erdélyországi fejedelem felhívta őket, hogy válaszszanak maguknak püspököt, mint ez Talatiszán és Erdélyországban van. Ezen felhívásra tíz pontban még azon év november 29-én feleltek a sárospataki zsinatból, mely iratban előszámlálják okaikat a püspökválasztás ellen. (Lásd ezen pontokat s a rájuk tett észrevételeket Sárospataki Füzetek I. évfolyam lap 467—471). Majd újra felszállta őket 1648. márc. 18-án Fejérvárról irt levelében, s tanácskoztak is felette az ugyanazon év április 4-én tartott újhelyi közös zsinatban és „beszélgetésük summáját“, az 1648. április 8-án kelt levelükben a fejedelemnek ekkér adták elő: „Kegyelmes urunk, mi ez ideig sem voltunk idegenek az közöttünk való jó rendtől, hogy közöttünk lenne egy elöljárónk és egymás közt az régi uniót egymástól szorosabb dependentiával kötnénk össze; noha némely diffiultások miatt szintén arra nem mehettünk vala, hogy mint Erdélyországban és a Tiszántúl való ekklézsiákban vagyon az püspökség és az püspök alatt az ekklézsiáknak minden állapotjok, szintén azon szerint lenne az Tiszán innen is, az mely diffiultások közűl némelyeket Nagyságodnak is alázatos írásunkban megjelentettünk vala. Mindazáltal 1646-ban Tolcsván 29. auguszti celebráltatott generális synodusunkban, azt végeztük vala: az tokaji és szatmárnémetii nationalis synodusban íratott és konfirmáltatott artikulusok szerint az Tiszán innét levő négy szeniorok az régi uniót egymástól való szorosabb dependentiával kössék össze úgy, hogy ha valamelyik senior, (kitől Isten oltalmazzon) magát oly dologban elegyítené, mely az Isten dicsőségével, az igaz keresztyén religióval vagy az ekklézsiáknak rögzött régi szép rendtartásával és praxisával ellenkeznék és valami innovátiót akarna indítani és behozni az ekklézsiák ka-