Sárospataki Füzetek 7. (1863)

Nevelés, tanügy, bölcsészet, történelem, művészet, egyházi költészet, irodalom, könyvismertetés, bírálat - A magyar irodalomtörténet és legújabb kézikönyvei

872 A magyar irodalomtörténet és legújabb kézikönyvei, írásmódjának botrányos hibáit, folyvást lázas és e miatt határozatlan előadását már volt alkalmam sejtetni. Még csak egy-két példát hozok fel. Az 51­1. mondatik: „két költőnk igen jeles egyénisége teremtett uj világot, melynek fényét a jelen ragyogványaitól kölcsönözvén le, mint kegyeletes nem­zeti adót a messze múlt meghűlt nagyságának sötét romjain szétáraszták.“ „Homály ködell.“ 57. 1. „A megsanyart élet­rész bádladt világításban átrezg a XVI. századig, hol Tinó­diban láncolatának utolsó kapcsa is széttörik. 56. 1. „A vilá­got reszkető (igy!) vih­ar lassanként ezer ellentállással talál­kozván, kezdé veszteni erejét, a megcsorbult élet szívesen borult a béke keblére, mely oly ingerlőn feszité ki ölelő kar­jait feléje“ 1. 67. „Szívós életirány“ 1. 68. „Az érdem három százados babérát, mint a köz­kegyelet emlékvilágát (igy) méltán borítja az utókor a turul nemzetség befátyolozott cí­­merlapjára“ 1. 74. „A cser koronája lombjait egyénként hul­latja el, de gyökeréből uj erőt facsar“ 1.89. „nehézkes értelem szakadozik át sorain“ 1. 90. „szavai s mondatai nem megvetendő fénynyel ragyogják be az ókor százados puszta­ságát“ 1. 90. „Káldi 200 évi előzetre hivatkozik“ 1. 185. „az iró neve elül és hátul szerepel“ 1. 188. (szerzőnél lenni—sze­repelni, származni­,kelteztetni stb.). Még csak egy-két pél­dány mondatát a 227. lapról. „A népvándorlások zaja elnémult még István korában s mint kidühöngött vihar szállt vissza az ázsiai vándornép rajongói csendes ősi nyugalmába. A keresztyénség állandó haza s földhöz köté a vágyakat melyek lassanként megtisztulva véres ingereiktől, a család­élet nyugalma után epekedtek. Ég felé fordultak a boszut lehelő arcok s marcona vonásaikból a szeretet ihlete kifa­­gyasztá a gyűlölet átkát.“ S ali in quale scuola Da qual maestro s’ apprendre La tua si lunga e dubbia arte di a­pariare ?! De legyen elég. Oly műnél mint ez utóbbi gazdag ara­tása van a bírálónak ha botrányt keres, vagy embergyűlölet­­tel itélget. E sorok írója ily bőséggel sem szólott volna, ha komolyan s egész indokoltsággal nem kellene megróni egy irodalomtörténeti munkát, melyben ennyi botrányos hiba ta­­láltatik együtt, s mely kivált írásmód tekintetében mind saját mind az ifjúság nagyobb körében végtelenül rosz hatást tehet.

Next