Sárospataki Füzetek 7. (1863)
Nevelés, tanügy, bölcsészet, történelem, művészet, egyházi költészet, irodalom, könyvismertetés, bírálat - A magyar irodalomtörténet és legújabb kézikönyvei
872 A magyar irodalomtörténet és legújabb kézikönyvei, írásmódjának botrányos hibáit, folyvást lázas és e miatt határozatlan előadását már volt alkalmam sejtetni. Még csak egy-két példát hozok fel. Az 511. mondatik: „két költőnk igen jeles egyénisége teremtett uj világot, melynek fényét a jelen ragyogványaitól kölcsönözvén le, mint kegyeletes nemzeti adót a messze múlt meghűlt nagyságának sötét romjain szétáraszták.“ „Homály ködell.“ 57. 1. „A megsanyart életrész bádladt világításban átrezg a XVI. századig, hol Tinódiban láncolatának utolsó kapcsa is széttörik. 56. 1. „A világot reszkető (igy!) vihar lassanként ezer ellentállással találkozván, kezdé veszteni erejét, a megcsorbult élet szívesen borult a béke keblére, mely oly ingerlőn feszité ki ölelő karjait feléje“ 1. 67. „Szívós életirány“ 1. 68. „Az érdem három százados babérát, mint a közkegyelet emlékvilágát (igy) méltán borítja az utókor a turul nemzetség befátyolozott címerlapjára“ 1. 74. „A cser koronája lombjait egyénként hullatja el, de gyökeréből uj erőt facsar“ 1.89. „nehézkes értelem szakadozik át sorain“ 1. 90. „szavai s mondatai nem megvetendő fénynyel ragyogják be az ókor százados pusztaságát“ 1. 90. „Káldi 200 évi előzetre hivatkozik“ 1. 185. „az iró neve elül és hátul szerepel“ 1. 188. (szerzőnél lenni—szerepelni, származni,kelteztetni stb.). Még csak egy-két példány mondatát a 227. lapról. „A népvándorlások zaja elnémult még István korában s mint kidühöngött vihar szállt vissza az ázsiai vándornép rajongói csendes ősi nyugalmába. A keresztyénség állandó haza s földhöz köté a vágyakat melyek lassanként megtisztulva véres ingereiktől, a családélet nyugalma után epekedtek. Ég felé fordultak a boszut lehelő arcok s marcona vonásaikból a szeretet ihlete kifagyasztá a gyűlölet átkát.“ S ali in quale scuola Da qual maestro s’ apprendre La tua si lunga e dubbia arte di apariare ?! De legyen elég. Oly műnél mint ez utóbbi gazdag aratása van a bírálónak ha botrányt keres, vagy embergyűlölettel itélget. E sorok írója ily bőséggel sem szólott volna, ha komolyan s egész indokoltsággal nem kellene megróni egy irodalomtörténeti munkát, melyben ennyi botrányos hiba találtatik együtt, s mely kivált írásmód tekintetében mind saját mind az ifjúság nagyobb körében végtelenül rosz hatást tehet.