Sárospataki Ifjusági Közlöny, 1927-1928 (43. évfolyam)

1928-03-01

I XLIII. évfolyam. Február hó. 1928. Főszerkesztő : Társszerkesztők : Felelős szerkesztő : Király Zoltán Császár József, Kovács József, Képes Géza Darányi Lajos Azt mondják ... Én pedig... Azt mondják, hogy egy félévvel idősebbek, gazdagabbak va­gyunk. Azt mondják, hogy minden akadály nélkül haladhatunk tovább. Azt mondják, hogy aratás volt tél közepette, hol minden diák meg­kapta — szorgalmának megfelelőleg — a jelest, a jót, az elégségest vagy az elégtelent. Azt mondják, hogy : derék fiúk vagytok“ ; vagy pedig : „tanuljatok még többet!“ Én pedig nem elégszem meg ezzel. Én érzem, hogy azokat a jegyeket nem tudjuk megérdemelni. Én tudom, hogy azoknak a je­gyeknek csak eszközi szerepük van Én úgy gondolom, hogy nem a latin nyelvtan, vagy a görög aorisztusz tudása a legfontosabb, hanem az az út, ami elvezet annak tudásához, az az idő, ami szükséges annak megtanulásához. Meg vagyok győződve, hogy itt a buzdítás kevés, ide a mikéntet kényszerítően megszabó módszer kell. Ünnepi beszédekben az apáink sorából kikerült szónokok egész a könnyekig meghatódva azt mondják, hogy: „nektek kell visszasze­reznetek azt, amit mi elvesztettünk.“ Én itt nem a könnyeket látom meg, hanem azt, hogy annak a kötelezésnek a vállalása nagy erőtöbbletet igényel. Nagyobb hitet, tisztább életet, igazabb örömöket, készebb odaadást. Akiben ez nincs meg, Trianont csinált. Azt mondják, hogy az ifjak a baj forrásának keresésében rövidlátók. Én azt kívánom , bárcsak egészen vakok len­nének ebben, hogy soha ne mennének túl saját magukon. Aztán azt mondják, hogy a kálvinizmus a vallások vallása. Én pedig azt mondom : bárcsak ne volna olyan tökéletes. A közmondásban leszűrt évszázados igazság azt mondja, hogy a gazd- I {

Next