Sárospataki Ifjusági Közlöny, 1927-1928 (43. évfolyam)
1928-03-01
I XLIII. évfolyam. Február hó. 1928. Főszerkesztő : Társszerkesztők : Felelős szerkesztő : Király Zoltán Császár József, Kovács József, Képes Géza Darányi Lajos Azt mondják ... Én pedig... Azt mondják, hogy egy félévvel idősebbek, gazdagabbak vagyunk. Azt mondják, hogy minden akadály nélkül haladhatunk tovább. Azt mondják, hogy aratás volt tél közepette, hol minden diák megkapta — szorgalmának megfelelőleg — a jelest, a jót, az elégségest vagy az elégtelent. Azt mondják, hogy : derék fiúk vagytok“ ; vagy pedig : „tanuljatok még többet!“ Én pedig nem elégszem meg ezzel. Én érzem, hogy azokat a jegyeket nem tudjuk megérdemelni. Én tudom, hogy azoknak a jegyeknek csak eszközi szerepük van Én úgy gondolom, hogy nem a latin nyelvtan, vagy a görög aorisztusz tudása a legfontosabb, hanem az az út, ami elvezet annak tudásához, az az idő, ami szükséges annak megtanulásához. Meg vagyok győződve, hogy itt a buzdítás kevés, ide a mikéntet kényszerítően megszabó módszer kell. Ünnepi beszédekben az apáink sorából kikerült szónokok egész a könnyekig meghatódva azt mondják, hogy: „nektek kell visszaszereznetek azt, amit mi elvesztettünk.“ Én itt nem a könnyeket látom meg, hanem azt, hogy annak a kötelezésnek a vállalása nagy erőtöbbletet igényel. Nagyobb hitet, tisztább életet, igazabb örömöket, készebb odaadást. Akiben ez nincs meg, Trianont csinált. Azt mondják, hogy az ifjak a baj forrásának keresésében rövidlátók. Én azt kívánom , bárcsak egészen vakok lennének ebben, hogy soha ne mennének túl saját magukon. Aztán azt mondják, hogy a kálvinizmus a vallások vallása. Én pedig azt mondom : bárcsak ne volna olyan tökéletes. A közmondásban leszűrt évszázados igazság azt mondja, hogy a gazd- I {